2013. március 28., csütörtök

Zöldcitromos-fehércsokis sajttorta sütés nélkül


Az úgy volt, hogy még a februári nagy születésnapi hajrában (ami pont ugyanaz, mint a szeptemberi, csak hidegebb), azt találtam ki öcsém, valamint e blog születésnapjára, hogy minden erőmet összeszedve készítek egy mogyoróvajas-csokoládés tortát. Ezzel nem is lett volna baj, receptet is találtam eleget, de aztán megérkezett a testvéri visszajelzés: legyen valami mangós izé, és/vagy sajttorta. Na erre aztán már vakargathattam a fejem búbját, hogy akkor ezt most hogy is kéne, de aztán rányúltam a tutira. Annyira jó ez a recept, hogy egy hónap leforgása alatt ma csináltam meg éppen negyedszer, a harmadik változatban.

Hozzávalók 22-24 cm átmérőjű tortaformához

1 csomag Zabfalat morzsává törve
8-10 dkg olvasztott vaj
Ízlés szerint lehelletnyi szerecsendió

A már nagyon ismert módon keverd össze az olvasztott vajat a kekszmorzsával, és tapicskold szét egy kapcsos tortaforma alján. Míg a krémet elkészíted, tedd be a hűtőbe.

30 dkg sajtkrém
30 dkg jó minőségű fehércsoki
2 dl habtejszín (min. 30%)

A csokit olvaszd meg mikróban, vagy vízfürdő fölött, és amikor már langyosra hűlt vissza, keverd hozzá a szobahőmérsékletű, előzőleg egy fakanállal keverve fellazított sajtkrémhez. A nagyon hidegre hűtött tejszínt verd fel, majd forgasd hozzá a sajtos-csokis keverékhez.

Ízesítés tekintetében ez eddig kipróbált változatok:

1 konzerv/üveg őszibarack-, vagy mangóbefőtt pürésítve
1 kisebb citrom (a barackos változathoz) vagy nagyobb zöldcitrom (a mangóshoz) lereszelt héja és leve

A gyümölcspépet keverd el a citromhéjjal és -lével, majd a felét keverd hozzá a sajtkrémes történethez, a másik felével pedig öntsd nyakon az egész tortát.

Ma beugrik hozzám Malaszttal Teljes, így a Tchibo boltból szerzett 12 centi átmérőjű, kivehető aljú három piteformába osztottam el a vajas kekszmorzsát. A krém mennyiségét egyrészt lecsökkentettem, másrészt az arányokat eltoltam egy kicsit (mit csináljak, nincs olyan, hogy 1 dl tejszín), ráadásul befőttem sem volt itthon, csak egy zöldcitrom, így ez lett a vége:

1 doboz (125 g) Philadelphia
10 dkg fehércsoki
2 dl tejszín
1 zöldcitrom héja, a fele leve
1 cs vaníliáscukor

Ahogy látom, igen jó lett így is.

2013. március 26., kedd

Kakaós-tejfölös kuglóf


Tudom, tudom, a kép nem mond sokat, még mindig nem sikerült kitalálnom, hogy az új kecóban hogyan fényképezzek kaját. Ez is hátravan, ahogyan az új könyvespolc, a számítógép felújítása, az új meló kiismerése, meg hogy ki is ez a pasi, meg mit akar tőlem egyáltalán. Annyi kétség, halogatás vesz körül mostanában (az időjárás, úgy tűnik, hasonló cipőben jár: hó?! Most?!), hogy a biztonság és kontroll utáni vágy szinte megőrjít. És persze, hogy sütni kell ilyenkor, mert ezt a kakaós kuglófot háromszor is megcsináltam egy héten belül, és mindig tökéletes lett. Semmilyen technikai tudás nem kell hozzá, túlságosan pontosan sem kell mérni (nekem például örömet okoz, ha minden grammra pontos, de nem mindenki van így ezzel), a hozzávalókat is egyszerű beszerezni - ha eddig nem mondtam volna elégszer, hogy süsd meg, hát most kifejezettem könyörgőre fogom, mert ez olyan jó!

Kivajazott-kilisztezett kuglófformában 180 fokos sütőben 45-50 perc

Hozzávalók:

25 dkg liszt
30-40 dkg cukor (attól függően, hogy mennyire szeretnéd édesen: döntsd el te, én a 35 dkg fele barna-, fele kristálycukor kombóval játszom általában)
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat (állagtól függően a száraz, vagy nedves hozzávalókhoz add)
1 csipet só
20 dkg vaj
4 dkg jó minőségű (nem zsírszegény) kakaópor
2,5 dl víz
2 tojás
1,5 dl zsíros tejföl

Egy lábasban közepesen odafigyelős kevergetés közben összemelegítjük a vajat, vizet és kakaóport addig, amíg a vaj teljesen fel nem olvad. Két-három részletben hozzáadjuk a liszt, cukor, szódabikarbóna és só keverékéhez. A masszához egyenként hozzákeverjük a tojást, végül a tejfölt. Kikent kuglófformába öntjük, előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Ha nem elégednénk meg az omlós, mégis nedves, tömör, mégis könnyű tésztával, a kisült kuglóf kihűlése után megkenhetjük egy jó ganache-sal:

20 dkg keserűcsoki (45-50%)
2 dl habtejszín (30%)

A forrásig hevített tejszínt a darabokra tört csokira öntjük, majd egy perc várakozás után egyneművé keverjük. Érdemes legalább szobahőmérsékletűre visszahűteni, mert ekkorra sűrűsödik be kenhető állagúvá. Ha neadjisten úgy járnál, mint én, hogy véletlenül valami csokit sosem látott bevonóra nyúlsz rá a boltban, és a ganache emiatt aztán túl lágy marad, és lecsusszanna a kuglófról, ne csüggedj! Nagyon hidegre hűtsd (akár egy 15 percre a mélyhűtőbe is teheted), így már fel tudod verni krémmé. Csak arra ügyelj, hogy a keverőtál elég mély legyen, mert a tejszín, mint tudjuk, hajlamos a fröcskölésre - na hát ez volt az, amit én elfelejtettem, azóta is mosom a falat.
De ha minden jól megy, elég egy falat, és miközben lehunyt szemmel forgatod a szádban, hagyva, hogy a tészta és a máz keringőt járjon a nyelveden, egy pillanatra érhetővé válik a világ ritmusa, és megnyugodhatsz, hogy van még értelme ennek a büdös életnek.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...