2013. május 20., hétfő

Gyömbéres kuglóf karamellöntettel


Mindenféle dolgok történnek mostanában: megvolt az évtized románca, van meló, van új számítógép (piros!), kilátásban a lakhatás megoldása, a tavasz pingpongozik a nyárral, a meccs végén a poén az égszakadás-földindulás, eregettem sárkányt is a minap - egy szó, mint száz, az év eddig igen jónak ígérkezik. És ha már megemlítettem a melót, azt se hagyhatom szó nélkül, hogy már megint túljártam a magam eszén: népszerűségi indexemet növelendő sütöttem már egy párat a blogon is megtalálható besztof receptekből. És ezt most már nem lehet abbahagyni, mert ha nincsen heti süti, akkor csúnyán nézés van, meg aztán, kedvében járni kedves embereknek egyébként is jó móka.
A gyömbéres kuglóf volt az első, amit annak idején hosszas guglizás után sütöttem meg, nem ettem még ilyet addig sohase, csak éppen megmaradt egy ötcentis friss gyömbérdarab a thaijellegű csirke után, és muszáj volt kitalálni valami épkézláb felhasználási módot. Az biztos, hogy különös az íze, fűszeres, szinte már erős: sötét érzelmeket sejtet a barna nádcukor és a kíméletlenül pimasz gyömbér, meg különös eseményekkel teli Garcia Marquez regényt. A karamellöntet a tetejére csak kiegészítő, vicces ujjgyakorlat, meg hogy átérezzük azt a különös izgalmat, mikor mozdulat közben merevedik meg a kuglóf oldalán, mintha hatalmunk lenne megállítani az időt.

Légkeveréses 175 fokon 45-50 perc

Hozzávalók:

25 dkg vaj
30 dkg sötét, ragacsos barnacukor (hétköznapi kristálycukorral is csináltam már, jó volt úgy is)
4 tojás
20 g reszelt friss gyömbér
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat

30 dkg liszt
1 csomag (4 tk) sütőpor
csipetnyi só
4 teáskanál gyömbérpor
1,5 tk fahéj

2,5 dl tej

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként a tojásokkal. Nem kell megijedni, a vaj nemigen fogja elbírni a négy tojás adta folyadékmennyiséget, megeshet, hogy kitúrósodik a keverék, de sebaj! - a liszt majd helyreállítja a tészta állagát. A száraz hozzávalókat összekeverjük egy habverővel (ettől levegőt is viszünk a lisztszemcsék közé, így könnyebb lesz a tészta), majd felváltva a tejjel, 2-3 részletben hozzáadjuk a vajas-cukros-tojásos keverékhez. Kivajazott-kilisztezett kuglófformába simítjuk, majd előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Mikor kész, körbevágjuk, rácsra borítjuk, és csak miután már teljesen kihűlt, öntjük a tetejére a karamellöntetet.

12,5 dkg kristálycukor
2 evőkanál víz
1 dl habtejszín (30%-os)
2,5 dkg vaj
ízlés szerint fél csipet só

Egy vastag falú lábasba öntjük a cukrot, tetejére a vizet (nem kell összekeverni, csak megbillegtetni az edényt, hogy víz szétterüljön), közepesen erős lángon addig forraljuk, amíg be nem barnul. Karamellszínűre. Micsoda meglepetés!
Lehúzzuk a tűzről, hozzáöntjük a tejszínt - nem kapunk szívbajt, pedig nagyon felhabzik, meg a hideg folyadék hatására a megsült cukor darabokra összeáll, de nem csüggedünk! A vaj hozzáadása után addig kavargatjuk (egy idő után takaréklángra visszatéve), míg a cukor fel nem olvad, és az öntetünk kicsit be nem sűrűsödik. Hűlés közben még nagyon sokat fog sűrűsödni, úgyhogy ne aggódjunk, ha mikor levettük a tűzről, még nagyon folyós. Úgy általában, ha karamellel, grillázzsal dolgozunk, figyeljünk oda, mert hihetetlenül forró, és nagyon fájdalmas égési sérüléseket tud okozni, ha neadjisten magunkra borítjuk. Melegen sós földimogyoróval megszórt vaníliafagyira önthetjük, vagy palacsintát kenhetünk meg vele; szobahőmérsékleten torták tetején uralhatjuk a tér és idő szabályait (őrült kacagás ilyenkor kötelező); lapos edény alján centi vastagon szétterítve, hűtőben kifagyasztva gyerekvígasztaló karamellát is gyárthatunk vele. Utóbbi esetben az őrült kacagást  inkább mellőzzük.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...