Non Plus Ultra

Ugyan még nincsen tűzhelyem az új lakásban (most éppen a hűtőszerelő igen találékony káromkodása biztosít alapzajt, a gázszerelő meg késik, affene), de már elkezdtem azon gondolkodni, hogy mivel is avatom fel a sütőt. Aztán az is eszembe jutott (mert halk morajlással bekapcsolt a fűtés - ehhez is hozzá kell szokni még, nem úgy aludni át az éjszakát, mint egy csecsemő: két-háromóránként zokogva ébredni), hogy közeledik a karácsony, érdemes elővenni a Non Plus Ultra receptjét és lélekben felkészülni az elkészítésével járó macerára. Állandó olvasóim (hö) emlékezhetnek a macerafaktor kifejezésre: egy darab sütemény elkészítésére fordított idő elosztva az elfogyasztáshoz szükséges idővel. És éppen a Non Plus Ultra miatt kellett kitalálnom ezt a mértéket, hogy megindokoljam, miért is csak évente egyszer vágom a fejszémet ebbe a mókába. Tavaly másfélszeres adagot készítettem (3 tojásból), így 283 darab süti lett, és ezt azért tudom, mert valamivel meg kellett magyaráznom, hogy hogy a pitlibe töltöttem én öt órát a konyhában csak emiatt.  Tehát az egy darab elkészítésére szánt idő 63,6 másodperc, az elfogyasztás 2 másodperc, azaz a macerafaktor 31,8. Nálam ezzel csúcstartó.
Az elkészítésről elöljáróban annyit, hogy omlós tésztával dolgozunk, így minden hozzávaló legyen alaposan behűtve. Kézzel minél kevesebbet érjünk hozzá, és nyújtásnál alaposan lisztezzük be a gyúródeszkát (vagy asztallapot) és a sodrófát is. A habnál viszont törekedjünk a szobahőmérsékletre.

Légkeveréses 175 fokon 10-12 perc

Hozzávalók

A tésztához:
2 tojás sárgája
20 dkg vaj
20 dkg liszt
5 dkg kristálycukor (éppen csak hogy fellazítsa a lisztet, tehát előre keverjük el vele)

Ahogy már megszoktuk a különféle pitéknél, gyorsan dolgozzuk össze a hozzávalókat (ha van robotgépünk, érdemes azzal), kézzel még moccantsunk rajta kettőt, majd folpackba csomagolva tegyük be a hűtőbe minimum félórára. Minél kevésbé válik ki a glutén, annál jobban járunk. Emlékeztetőül: a kelt tésztáknál éppen az a cél, hogy kiváljon a glutén, ezért dagasztjuk, mozgatjuk sokat, az omlós tésztáknál pedig pont az ellenkezője a cél. A kötelező pihentetés után egyszerre csak a tészta negyedével dolgozzunk, a maradékot tegyük vissza a hűtőbe. 2-3 milliméter vastagságúra nyújtsuk, majd 2-3 centi átmérőjű szaggatóval vágjuk ki a kis lapokat. Sülés közben majd minimálisat fog csak nőni a tészta, így pakolhatjuk őket közelebb is egymáshoz. A szeletelt kenyér óta az egyik legnagyobb találmány az előre felvágott sütőpapír, melegen ajánlom a használatát. De még mielőtt kisütnénk, ne feledkezzünk meg a tojáshabról!

A habhoz:
2 tojás fehérje
18 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy egy teáskanálnyi kivonat
pár csepp citromlé, ecet, vagy borkősav

A habot nem is annyira verjük, mint inkább kavarjuk. Húszegynéhány év tapasztalata arra megtanított, hogy érdemes félkeményedésig verni magasa fokozaton, majd alacsony fokozaton hozzáverni a porcukrot négy-öt részletben. Ha túl merevre verjük ugyanis (ami a porcukor mennyiségét tekintve egyébként nagyjából kizárt), nehezebb lesz szétcsepegtetni a tésztalapocskákon. Az elkészült habot aztán tehetnénk habzsákba, de nekem sokkal kényelmesebb és precízebb, ha két teáskanállal dolgozom. A bal kezemben lévő kiskanalat merítem a habba, majd a jobb kezemben lévő kiskanállal tolok le róla annyit, hogy a tésztalapot háromötödéig/kétharmadáig befedje. Sülés közben egy kicsit szétterül ugyanis, az meg csak rajtunk múlik, hogy olyat szeretnénk, hogy a hab teljesen elfedje a tésztát, vagy nem - én speciel azt szeretem, ha egy kicsit kilóg.  A tészta.
A sütésnél arra ügyeljünk, hogy legalább három tepsi legyen már előkészítve, mire betoljuk az elsőt sülni. Továbbá, hiába melegítettük elő a sütőt, az első utáni tepsik már gyorsabban fognak sülni. És végül még egy apró trükk: amikor már éppen csak két perc van hátra, nyissuk ki két másodpercre a sütő ajtaját félig, hogy a sütés közben keletkező gőz távozhasson, így kisebb a valószínűsége, hogy az elkészült darabok tetejéről leugrik a hab. Bár ha leugrik, azt meg megehetjük mi.
A kisült, kihűlt sütiket kettesével ragasszuk össze baracklekvárral. Kényelmesebb, ha botmixerrel szétcsapatjuk egy kicsit, hogy homogén legyen. Egy teáskanalat merítsünk a lekvárba, az egyik sütivel húzzunk le egy kicsit róla, majd a másik sütit kis csavarással rögzítsük rajta, így egyenletesebben eloszlik a lekvár a két réteg között.

Befejezésül egy kép a tavalyi NPU-maratonról - csak hogy lássátok, nagyjából mennyi helyre lesz szükségetek.

Lúdláb torta

Nem, nem eredeti, viszont könnyített recept - meg aztán csokoládés, habos, születésnapi, elfogyott így is, úgy is. Aktuális történet viszont, hogy éppen most estem át életem első autóbalesetén, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt annyira rossz élmény. Egyrészt bebizonyosodott, hogy tényleg jobb félni, mint megijedni, mert én nagyon félek az autóktól, jogosítványom sincs éppen ezért (no meg azért, mert a magam lehetséges, sőt valószínű bénázása egy teljesen üres úton még csak-csak emészthető kondíció, de a többi autós hülyeségéért már kockázatot vállalni nemigen merek). Állandó félelemben ülök az autóban, bárki vezet (vannak, akik mellett nem fog el halálfélelem, ez a maximum), így, mikor most életemben először vettem részt autóbalesetben - na jó, koccanásban, de a látványos, kipördülős fajtából - annyira elbűvölt az események egymásutánisága, hogy megijedni eszembe se jutott (meg aztán, halálfélelmet fokozni eleve nem könnyű feladat). Senkinek nem lett baja a bosszúságon, meg az ijedségen kívül, ráadásul egyhamar elborítottak minden résztvevőt (beleértve a rendőröket) az adminisztrációs teendők, ami kifejezettem nyugtató hatással lett a kedélyekre. Ha díjat lehetne kapni a civilizált autóbalesetért, akkor a díjátadó beszédben mindenképpen megemlíteném a rendőröket, mert egyrészt nagyon délceg, helyre legényeket sikerült kifognunk, másrészt mindenben nagyon kedvesen, profin segítettek; a közeli lakberendezési bolt tulajdonosát, aki azon túl, hogy letöltötte és kinyomtatta, meg fénymásolta a kárbejelentő lapot, csak azért maradt nyitva tovább még két órát, hogy az üzletben ücsörögve, nyugodtan ki tudjuk tölteni a papírokat; és végül, nem de nem utolsósorban a vétlen autó sofőrjét, aki nagyon kedves volt, bár a szája büdös.
És most, hogy így kicsodálkoztam magam a dolgok alakulásán, következzék a lúdláb torta receptje.

28 cm átmérőjű tortaformában, légkeveréses 175 fokon 25-30 perc

Hozzávalók a tortaalaphoz:

(minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű)
6 tojás kettéválasztva (sárgája-fehérje)
10 dkg vaj
20 dkg cukor
20 dkg liszt
2 púpozott evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
1 csipet só
pár csepp citromlé, vagy ecet

A vajat a cukorral, majd az egyenként hozzáadott tojássárgájákkal addig keverjük, míg egy kicsit meg nem lágyul és selymesen fényes, egynemű lesz. Egy pár csepp citromlével, vagy ecettel keményre felverjük a tojásfehérjét, majd a kakaóporral elvegyített liszttel felváltva óvatosan hozzáforgatjuk a vajas-cukros alaphoz. Előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Hozzávalók a krémhez (előző nap érdemes elkészíteni):

8 dl habtejszín (min. 30%)
5 dkg porcukor
25 dkg jó minőségű étcsokoládé (min. 60%)
két evőkanál sütőrum (ízlés szerint)
vanília (1 tasak, vagy 1 teáskanálnyi kivonat)
2 bögrényi lecsöpögtetett meggybefőtt (ízlés szerint)

Felhevítjük a cukorral elkevert tejszínt (nem kell forrásig, de majdnem), és a darabokra tört csokira öntjük, majd pár perc várakozás után ráérős mozdulatokkal egyneművé kavarjuk. Ha nem nagyon akarózna a csokinak felolvadnia, tegyük a keveréket vízfürdő fölé (lágyan fortyogó vízre gondolok). Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd tegyük be egy éjszakára (de minimum 4 órára) a hűtőbe. Azt már tudjuk, hogy tejszínt csak úgy érdemes felverni, ha az nagyon hideg (ellenkező esetben sosem áll össze), sőt, ha nagyon biztosra akarunk menni, a habverőket is tegyük be hűtőbe. Minimum öt percig verjük elektromos habverővel a csokis tejszínt, majd adjuk hozzá a rumot. Ha szeretnénk a krémmel díszíteni a tortát, ennél a lépésnél tegyünk félre 2-3 evőkanálnyit. Végül forgassuk a krémbe a meggyet, és oszlassuk el a kihűlt tésztalap tetején.
Mehet vissza a hűtőbe az egész egy jó félórára-órára, legvégül kanyarítsuk a tetejére a csokimázat:

20 dkg étcsokoládé
6 evőkanál étolaj

A csokit vízfürdő fölött, vagy mikróban olvasszuk fel, keverjük hozzá az olajat, majd oszlassuk el a torta tetején. Ízlés szerint díszítsük maradék meggybefőttel vagy koktélcseresznyével és a félretett krémmel.

Tálalásról csak annyit, hogy hamar meglágyul a tejszínes krém, így érdemes a tortát az utolsó pillanatig hűtőben tartani.