Sörös csirkecomb

Igazából csak példát akartam mutatni az egyetemista albérletes főzésre, mert csirkecombba befektetni azért megoldható havonta legalább egyszer, sör meg fokhagyma minden felsőoktatás alatt álló ember konyhájában akad, a salátához való paradicsomot-paprikát, lilahagymát pedig anyukától, nagymamától kapjuk (ugyanezen logika alapján van minden egyetemista polcán legalább egy üveg baracklekvár). Kétszáz fokra felfűthető sütőnk meg ha nincs, akkor nem egyetemista albérletben lakunk, hanem kényszerszálláson. Ebben az esetben sürgősen költözzünk el.

200 fokon 50-60 perc

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
1 fej fokhagyma
1-1,5 dl sör
1-2 evőkanál olaj
só, bors ízlés szerint

A megtisztított, alsó-felső combra szétválasztott csirkedarabokat sózzuk-borsozzuk. A sütőtál alján szétkenjük a zsiradékot. A húst betesszük a sütőtálba (kezdetben mondjuk bőrével lefelé), körészórjuk a pucolatlan fokhagymagerezdeket. Felöntjük a sörrel, betesszük az előmelegített sütőbe. Félidőben megforgatjuk a húsokat, a vége felé kenegetjük egy kicsit a levével, hogy szép piros legyen. Közben jobb megoldás híján sörözünk.
A salátához tetszés szerint zöldségeket vágunk, sózzuk, borsozzuk, meglötyböljük egy kis olajjal. Hűtőben hagyjuk összeérni.
Ha randi végett főzünk, lehet a kisült fokhagymagerezdekből kevés ügyességgel virágfélét formázni. Ha nem vagyunk biztosak a főzőtudományunkban, a randipartnert előbb itassuk le, majd tálaljunk.

Medvehagyma főzelék & mézes-mustáros csirkeszárny

A medvehagymára épített kémregényünk második fejezetének címe: Csirkeszárny és balítélet.

Hozzávalók a főzelékhez:

30 dkg medvehagyma nagyobb darabokra vágva
5 dkg vaj
5 dkg liszt
1 dl tej
10 dkg krémsajt
1-2 dl víz

A balítélet része a fejezetnek az volt, hogy első próbálkozásra leégettem a rántást. Úgyhogy a jótanács az az, hogy az nem úgy van, hogy a rántásra rádobod a zöldet, és akkor majd kitolja szépen magából a nedvességet, és elszöntyörög magában, mert iszonyatos szárazság van hónapok óta, egy csepp nedv nem sok, annyit sem izzadt ki magából a medvehagyma, le is égett alatta a rántás, anyáztam is eleget. Kis tépelődés után újra dobtam, nem hagytam magára, kevergettem alaposan, öntögettem alá vagy két deci vizet, összeturmixoltam, belekevertem a tejet és a krémsajtot, egyet rottyant, és kész.

Hozzávalók a csirkeszárnyhoz

1 kg csirkeszárny
2 ek mustár
2 ek méz
2 ek citromlé
2 ek olaj
5 dkg liszt
só, bors

A pác voltaképpen esetleges, mert teljesen mindegy, hogy mit kotyvasztasz össze (csípős csiliszósz, fokhagyma, barnacukor, szójaszósz kombó is nagyon jó tud lenni), a lényeg, hogy adj hozzá olajat, savas közeget, sót, meg ízadó dolgokat, a lehetőségek száma végtelen. A következő lényeges pont, hogy a csirkeszárny ugyebár három részből áll. A szárnyvéget, mivel vékonysága miatt hajlamos a megégésre, csirkeaprólék-levesnek fagyasztom le. A húsosabb két idomot kettévágom, így nem kell aggódni, hogy a csontok találkozásánál átsül-e, másrészt egyenletesen elfektethető így minden darab, ami a piruláshoz lényeges. Miután egy jó órát pácolódtak a csirkedarabok, papírtörlővel a nagyja pácot letörölgetem, egy nejlonzacskóba beleszórom a lisztet, utánadobom a húsokat, körbeszambázom a konyhát, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom a cuccot. Igyekezzünk úgy elhelyezni a húsokat, hogy ne érjenek egymáshoz. 30 perc sülés után minden darabot megfordítok, és a húsok nagyságától függően további 20-30 percig sütöm.

Citromos-rozmaringos csirke

A sokgyerekes buliba vitt fehércsokis-citromos kuglóf után maradt két héjavesztett, összeaszódás kellős közepén járó citromom. Annyira már nincsen hideg, hogy teába belefacsarjam a levét, annyira meg meleg nincs még, hogy limonádéba öljem a felesleget, így megint nyakamba vettem a guglit, hogy értelmes véget érjen a mai nap. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ideje némi diétás megfontolást vinni az étrendünkbe, így akadtam a Pollo Arrosto fedőnevű citromos-rozmaringos csirke receptjére. A citromok húsát a Pepin bácsitól tanult módszerrel sikerült kinyerni, megérte az ügyeskedés, mert a gerezdeket elválasztó fehér membrán hajlamos megkeseredni, és tönkretenni az ételt. A saláta egyszerű retek-újhagyma-fejessaláta keverék némi ecet-olajos öntettel, pont elkészült, míg a kisült csirke pihent egyet.

250 fokos sütőben 30-40 perc

Hozzávalók:

1 egész csirke feldarabolva : 4 combrész, 4 mellrész, 2 szárny (a mellcsont és a hát lefagyasztásra került, elvégre hamarosan indul a zöldborsószezon: tárkonyos ragulevesként vagy csirkés zöldborsólevesként végzi majd)
1 dl extra szűz olívaolaj (én kérek elnézést)
10 gerezd fokhagyma vékony szeletekre vágva
1 maroknyi friss rozmaringlevélke (nem tehetek róla, kofanéni hozzámvágott egy ágacskát a piacon)
2 citrom húsa
só, bors

A csirkedarabokat a többi hozzávalóból kevert páclével leöntjük és egy jó óráig érni hagyjuk (esetleg megforgatjuk félidőben). Az előmelegített sütőbe toljuk, fedetlenül sütjük, közben egyszer-kétszer megfordítjuk - én bőrös oldalával felfelé kezdtem a sütést, így kétszer forgattam meg, jobb logikai érzékkel rendelkezők megúszhatják kevesebbel is.

Írhatnék ide még egy pár sort arról, hogy ez mennyire jó, de nem találom a szavakat. Tessék kipróbálni.

Thaijellegű csirke

Finnországban annak idején hazautazásom napján valami káposztás-édeskés-húsos dolgot tett a tányéromra varjúszerű csereanyám, Aino. Én meg, elkönyvelve az ételt valami orosz beütésű tradícionális búcsú-bátorságpróbának, édesen mosolyogva megettem az egészet. Feltűnt ugyan, hogy a család miért figyeli árgus szemekkel minden mozdulatomat, de mivel akkorra már túlestem a külföldibosszantó finn kaják kipróbálásán, nem tulajdonítottam a nagy figyelemnek különösebb jelentőséget. Aztán amikor feltették a kérdést, hogy megfelelt-e a reggeli a magyar konyha előírásainak, kiderült, hogy az általam ajándékba vitt Gundel szakácskönyvből választották ki a székelykáposzta receptjét. Csak néhány apróságot helyettesítettek a receptben: tejföl helyett tejszínnel, köménymag helyett kardamommal, savanyúkáposzta helyett édeskáposztával készült el az étel. Kitaláltad, borzalmas volt. A finneknek viszont nagyon ízlett, azóta is rendszeresen készítik.
Ebből az esetből tanultam meg, hogy nincsen abban szégyen, ha egy kicsit a helyi lehetőségekhez igazítasz egy receptet, de ha egy mód van rá, a célközönség tagjai között ne legyen abból az országból senki, ahonnan az alaprecept származik.
Ilyen például az általam thaijellegű csirkének becézett étel is: Thaifölről származó, vagy akár a keleti konyhához bármit is értő ember a következő sorokat olvasva szívbajt kapna, rossz esetben két perc alatt itt sorakozna többszáz anyázós komment. De nem főzünk raccsolva: ha jó, akkor jó!


Könnyen beszerezhető hozzávalók:

4 lebőrözött csirkecombfilé
1 csomó újhagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 piros és egy sárga kaliforniai paprika
1 marék zöldborsó (lehet friss is, fagyasztott is, ennek megfelelő időben tedd hozzá az ételhez)
Só, bors
Olaj (ha van földimogyoró-olajod, az a legtutibb, de napraforgóolajjal is jó. Mivel magas hőfokon játszunk, kerüld az olívaolajat, mert könnyen megég)



Többé-kevésbé utánajárós hozzávalók:

1 doboz kókusztej
Hüvelykujjnyi friss gyömbér
Mungóbabcsíra (elmaradhat)
2 evőkanál currypaszta (mindegy, hogy zöld, sárga vagy piros: a zöld a legenyhébb, a piros a legerősebb, de a zöld is nagyon erős)
Szójaszósz
Osztrigaszósz, halszósz (ha nincs, az sem baj)
1 evőkanál mogyoróvaj (főleg, ha nincs mogyoróolajunk - nagyon szép ízárnyalatot ad az ételnek, de vigyázzunk vele, mert nagyon zsíros, érdemesebb a leveses verzióhoz tenni csak, akkor is módjával)

Konyhai meditációba fogunk: az újhagymát felkarikázzuk, külön a fehér, külön a zöld részét. A csirkehúst és a paprikákat ujjpercnyi darabokra aprítjuk. A gyömbért, fokhagymát meghámozzuk és lereszeljük. A hozzávalókat külön tálkákba helyezzük, és gyönyörködünk. Közben eldöntjük, hogy levest, vagy ragut készítünk-e: a különbség 5-8 deci víz, illetve, hogy levesbetétként kínai tojásos dauerolt tészta, a raguhoz köretként rizs dukál.




Jó forró (majdhogynem füstölgő) olajhoz tedd hozzá az újhagyma fehér részét, pár perc pirítás után mehet hozzá a reszelt fokhagyma és gyömbér, majd két kavarást követően a currypaszta. Továbbra is erős lángon, folyamatos keverés közben pirítsuk-pörköljük egy pár percig, az sem baj, ha egy kicsit odakap, a később hozzáadott folyadékkal majd fellazítjuk, különben is, az a jó, ha képződnek az éhrhtékes pöhrhzsanyagok - azért ne égessük le. Adjuk hozzá a felkockázott csirkehúst, majd továbbra is nagy lángon, továbbra is folyamatos keverés közben süssünk körbe alaposan minden darabot (ha mogyoróvajjal játszunk, most tegyük hozzá). Öntsük fel a kókusztejjel (leveskészítés esetén itt jön még a bő fél liter víz), forraljuk vissza, majd kezdjük el fűszerezni. A currypaszta nem sós ugyan, de nagyon erős, ettől olyan érzésünk lehet, mintha már elég sós lenne, de erről nincsen szó. A szójaszósz és a halszósz sóforrás, az osztrigaszósz inkább édeskés. Ne felejtsük el, hogy a később érkező zöldségek inkább az édes ízt fogják erősíteni.
Továbbra is erős lángon, ragu esetében fedő nélkül főzd, a fagyasztott borsót a hús félfövésénél, a friss zöldségeket (ha friss a borsó, a paprikák, az újhagyma zöld része) az utolsó 5 percben tedd hozzá. Ha kész, ellenőrizd, szükség esetén egészítsd ki a fűszerezést. A babcsírát én csak akkor szoktam beletenni, amikor már el is zártam a tűzhelyet: maradékhőn elveszíti nyerseségét, de még ropogós, friss marad.
Még azok is nagyon szeretik, akik nem rajonganak a fűszeres ételekért, de szilveszteri buliban hajnal felé feltálalni a leghálásabb húzás.

Citromos-fokhagymás csirke

Az nagyon jó, amikor egy hozzávalóra, egy ötletre, sok-sok gondolkodás, tervezgetés, utánanézés és bevásárlás után felépítesz valami nagyon finomat. Ezt hívom én programfőzésnek. Elágazásos főzés, amikor elkészítesz valamit, és vagy a maradékból, vagy a megmaradt hozzávalókból készítesz valami mást - egy kicsit rejtvényfejtéshez hasonlít ez, és amikor elkészül az étel, büszke lehetsz magadra, hogy milyen takarékos gazdasszonnyá nőtted ki magad, még akkor is, ha az eredményhirdetésnél az értékelő mondat úgy kezdődik, hogy "Ágnes... miattam... ilyet...". És végül ott az opportunista főzés, amikor akciós a libanyak, a kakaópor, vagy akár a füstölt csülök, megveszed, felütöd az internetet, és az első olyan recept alapján főzöl valamit, amihez minden hozzávaló eleve megvan otthon.
Tegnap elágazásos főzéssel készült el a póréhagyma krémleves, ma pedig a szomszédos csirkebolt hirdette öles betűkkel, hogy akciós a csirkecombfilé, én pedig azonnal kihasználtam az alkalmat. A csirkecombfilé nekem a legértékesebb csirkeforma: változatosan lehet elkészíteni, és zamatos, szaftos, sokkal jobb, mint a csirkemell, esküszöm. A kérdés már csak az volt, hogy miképpen főzzem meg. Mivel a thai csirkeleves főzése esetén előzetes bejelentési kötelezettséggel tartozom több ismerősöm felé is (ezúton üzenem mindenkinek, hogy nem sokat várat már magára), kénytelen voltam beírni a gugli keresőbe ékes angol nyelven, hogy csirkecombfilé + recept + micsináljak, és így született meg a mai ebéd.

Hozzávalók:
4 csirkecombfilé (akár lebőrözve is)
5 dkg zsemlemorzsa
5 dkg olvasztott vaj
1 citrom leve
3 gerezd fokhagyma
só, bors
csipet cayenne-paprika (akár el is maradhat, vagy lehet kísérletezni más fűszerekkel)

A sütőt melegítsük elő 175 fokra. Az olvasztott vajból használjunk fel egy keveset egy sütőtál kikenéséhez. Egy keverőtálban öntsük össze a vajat, citromlevet, fűszereket. A csirkét mártsuk először a vajas keverékbe, majd zsemlemorzsába. Fedetlenül süssük készre 30-35 perc alatt.
Véletlenül elkaptam még azt a két avokádót, ami éppen elmászni készült. Egy apróra felkockázott paradicsommal, némi lime-lével és egy erre a célra vásárolt fűszerkeverékkel összetúrtam egy guacamolét, és nagyon kiadósat ebédeltem.

Bakonyi paprikás csirke sós túrógombóccal

Ritkán főzök csak azért, hogy étel kerüljön az asztalra. Legtöbbször napokig gondolkodom, hogy mit főzzek: milyen alapanyagokból, milyen metódussal, van-e kedvem új hozzávalókat, új technikát kipróbálni, vagy vegyek-e elő egy régi bevált receptet. Az eheti bakonyi paprikás csirke túrógombóccal menühöz az ötlet onnan jött, hogy napok óta Gordon Ramsay főzős műsorát nézem, és nagyon megtetszett az a lelkesedés, ahogyan a helyi hozzávalókkal, helyi, klasszikus angol receptekkel játszik. Mindemellett egy pöcs, de ha nem lenne, valószínűleg nem is néznénk annyit.
Tehát akkor főzzünk helyit, főzzünk magyart - főzzünk túróval. A túró a magyar konyha ékköve, a sós túrógombóc pedig olajozott jeges lejtőn, hátszélben is maga mögé utasítja a nokedlit. De mit körítsen a túrógombóc? Gombás tejfölös csirkepaprikást, azt hát!
Nagyjából minden hozzávaló megvolt otthon, csak csirkecombért, meg gombáért kellett leszaladni a boltba, ráadásul, mivel kis háztartásunk egyik tagjának újra meggyűlt a baja a Mekdöncis Nemezissel (Malaszttal Teljes tudja, hogy kire gondolok), előkerült egy üveg búfelejtőnek szánt szekszárdi rozé is.

Hozzávalók a paprikáshoz:

3 egész csirkecomb
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 evőkanál olaj
1 dl rozé (vagy egyéb búfelejtő bor)
1 paradicsom (kiskerti, nyár végén fagyasztottam le egy pár darabot kifejezetten pörköltízesítés végett)
1 zöldpaprika (ez nem volt eltéve, ki is kellett pengetnem ötven jó magyar forintot érte)
só, bors
25 dkg csiperkegomba
2 teáskanál fűszerpaprika
egy csipet kömény (még mielőtt a hajadat tépnéd, hogy a te anyukád nem így csinálja, szólok, hogy az enyém sem, viszont remekül harmonizál a pirospaprikával, érdemes kipróbálni - mármint a kömény, nem az anyám)
1 teáskanál liszt
1 dl tejföl

Nagyon finomra vágott hagymát sötét üvegesre párolunk a zsiradékon, hozzáadjuk a fokhagymát, pár pillanatig forgatjuk. Lehúzzuk a serpenyőt a tűzről, és hozzáadjuk a pirospaprikát és a köményt. Elkeverjük, visszatoljuk a tűzre, majd rátesszük a félbevágott, sózott-borsozott csirkecombokat. Körbepirítjuk a húst, felöntjük a borral, hozzátesszük a paprikát, paradicsomot. A felaprított gombát rászórjuk, megszórjuk sóval, borssal, a csipet köménnyel, és közepesen erős lángon készre főzzük. A húsdarabokat tányérra szedjük, és a tejföllel elkevert lisztet a léhez öntjük. Én eddigre már meglehetősen éhes voltam, és nem kevertem el jól a lisztet, ezért csomós lett, a fene egye. Egyet rottyantunk rajta, visszatesszük a húsdarabokat, és elzárjuk.
Csak szólok, hogy az a kevés rozé és a nedvesség, amit a gomba kiizzad magából szükségtelenné teszi, hogy vizet is adjunk a paprikáshoz, de ha nagyon sűrűnek tűnik a főzés végére, hát öntsd fel.

Miközben a paprikás fő, elkészítjük a sós túrógombócot.

Hozzávalók:

50 dkg túró
2 dl tejföl
2 ek rétesliszt
2 (3) ek zsemlemorzsa
1 teáskanál kapor
só
fehérbors

A túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük, Hozzáadjuk a réteslisztet és a zsemlemorzsát. Ha túl lágy, zsemlemorzsával, ha túl kemény, tejföllel javítunk az állagán. 2-3 cm átmérőjű gombócokat formálunk, majd folpackkal letakarjuk, és dolgunk után nézünk (kábé 20 perc, tehát amíg a csirke megfő).
Sós, forrásban lévő vízbe egyszerre 8-10 darabot teszünk. Időnként megrázogatjuk a fazekat, hogy a víz fenekére süllyedt gombócok ne ragadjanak össze. Mondhatnám, hogy 1-2 perc fövés kell a gombócnak, de nagyon jól nevelt - amint elkészül, felszáll a víz színére.
Csak az a dolgunk, hogy szűrőkanállal kiszedegessük egy tányérra, mellétegyünk egy darab csirkét, bőven megöntözzük a gombás szafttal, és fogyasszuk jó étvággyal.

Igen jó étel, helyi ízekre kíváncsi külföldi ismerőseinket el tudjuk vele bűvölni könnyen. Ha meg nem, itassuk le őket szekszárdi borral.