Dínótorta

Gondolkodom én már néhány éve a kivágós-formázós tortákon, és végre, pont idénre beért egy gyerek, aki elég kicsi ahhoz, hogy meglepődjön, meg elég nagy is, hogy felismerje, hogy ez egy dínó. Nem is szeretném azzal rabolni az idődet, hogy akkor ezt most hogy is mert azt is játszhatod, hogy beírod a gugliba, hogy cut out cake, és kidob millióegy sablont, pontos receptet, miegyebet, vagy kitalálsz te valamit, ami biztos egyből jobb lesz. Legyen elég a mai poszthoz annyi, hogy mit csinálnék máshogy, mit nem gondoltam át előre, illetve, hogy hogyan is szereztem be a hozzávalókat.

A sablon innen van. Nagyon kedvesen, a nyomtatható .pdf sablontól részletes összerakási instrukciókon át videófilmig mindennel ellátnak, meg van még a dínós mellett ötszáz (bizony, dalolva) más kivágós torta, böngéssz kedvedre.
Az egyetlen apró hiba az az, hogy 9 hüvelyk átmérőjű tortaformában gondolkodnak ők, na az felénk pont 22,86, azaz méginkább 23 centi, viszont olyan, hogy 23 centi átmérőjű tortaforma, olyan nincs. A legközelebbi méret a 24-es, azt viszont ritkán találsz, vagy ha igen, akkor kuglófbetéttel kombinált horrorárút. És akkor ott a dilemma, hogy most a 22 vagy a 26 centis formádban (mert ez a kettő nagyjából minden feltörekvő háztartásban fellelhető) süsd ki a lapokat? És akár egyik, akár másik mellett döntesz, mennyivel növeld/csökkentsd a tészta hozzávalóit? És akkor hogyan is kell a henger űrtartalmát kiszámítani, és ahhoz a kéterpí, vagy az ernégyzetpí kell?
Mondom, hogy miért ne parázz:
Az összerakott dínó nagyjából három tortalapnyi területet foglal el széltében, akkora tálcád meg ha van is, biztos nem fér bele a hűtőbe, márpedig ha nem hűtöd ki a tortát, leesik róla a krém. Tehát használd a 22 centi átmérőjű formádat, hogy a legkevesebb helyet foglald. Hozzávalókat se konvertálgass, ekkora különbség nem számít a 24 és 22 centis formák között. 22 és 26 között viszont már egy negyednyi az eltérés, tehát ha 22 centis formához van megadva a recept, minden hozzávalót szorozz meg 1,25-tel, ha 26 centi formában akarod kisütni.
Azzal se szórakozz, hogy két külön lapot sütsz (inkább legyen egy lap, de az jó magas, és azt vágd vízszintesen ketté), viszont érdemes olyan receptet használni, ami sütőporos, a hagyományos piskóta teteje ugyanis általában nem lesz vízszintes. Három-négytojásos 1,5-2 teáskanálnyi sütőport/szódabikarbónát felhasználó tejfölös vagy írós recepteket ajánlok erre a célra: nem macerásak, viszont nagyon szép, egyenletes, stabil lapokat kapsz. Nem utolsósorban ezen a blogon is (öhhöm) találsz ilyen receptet jópárat.
A tortalapokat formára vágás után nem is kell megtölteni, elég jó vastagon kívülről felkenni a színezett tortakrémet két rétegben: az első réteg legyen vékonyabb, inkább csak az egyenetlenségek elfedésére, illetve a morzsák lefojtására szolgál. Ezután az alapozás után érdemes jól behűteni a tortát, hogy a díszítőréteget annál egyszerűbb legyen felvinni. Tortakrém céljából ajánlom az egyszerű vaj-porcukor-tej kombót. Ételszínezéket ha veszel, feltétlenül olvasd el az apróbetűs részt, mert van egy olyan (de legalább mindenhol kapható) fajta, amit a gyártó bevallottan nem ajánl gyerekeknek. Érdemesebb a kisebb utánajárást igénylő, viszont annyira nem szép színű Dr. Oetkert használni, vagy erős szüvet gyűjteni, és elzarándokolni valamelyik spéci cukrászboltba (vagy gyarmatáruboltba) Wilton ételfestéket venni, ez ugyanis a legjobb minőségű és a legtöbb színt is ők gyártják.Ugyanitt tehetsz szert különböző átmérőjű csokilapkákra a foltokhoz, csokival bevont kávészemre a körméhez, fehér cukoríróra a fogához, meg a szembogarához, és végül, de nem utolsósorban trüffelpuszikra a tarajához.

Az egyetlen hátulütője a formatortáknak, hogy ha egyszer elkezded a készítésüket, onnantól minden évben felül kell múlnod magad. Csak szólok, csak szólok.

Mogyoróvajas csokoládétorta

Merthogy megint szülinap, ráadásul nagyon kedves baráté, ilyenkor az ember nem veszi fél vállról a tortakészítést. A cél az volt, hogy elronthatatlan legyen, meg különleges, meg nagyon finom. Az egyetlen hibája ennek a tortának, hogy eszetlenül tömény, illetve ez is csak akkor áll fenn, ha nem áll rendelkezésre elegendő semlegesítő  (alkohol vagy tej, esetleg önuralom). De hiába, így is alig fogyott el a fele (ami persze inkább annak volt köszönhető, hogy akadt erős konkurencia egy habos-citromos piskótatorta személyében), így a koktélbárt ránk záró kedves fenntartó-gárda is kapott pár szeletet. És ízlett nekik. És minden rendben volt.

A tortalaphoz:

Az olajozott jeges lejtőn hátszélben is mindig tökéletes kakaós-tejfölös kuglófot sütöttem meg erre a célra egy 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformában. A hozzávalók menyiségén azon túl, hogy kétszeres menyiségű kakaóport tettem bele, nem is változtattam. Hogy rendesen átsüljön a közepe anélkül, hogy az alja megégne (a kuglófformának ugyanis középen is van sütőfelülete, a tortaformának meg nincs), 170 fokon sütöttem egy és negyed órát - türelem kell hozzá, meg egy jó hosszú fogpiszkáló (sőt, hurkapálca), de mint mindig, jó lesz.
Miután kézmelegre hűlt, három szeletre vágtam, majd félórácskára betettem a mélyhűtőbe, hogy a tortakrém felkenéséhez elég tömörek, merevek legyenek a szeletek, és kevesebb legyen a kósza morzsa. Ez a mélyhűtős trükk azért is jó, mert hamarabb összeáll így az egész torta, ha a lapok belülről is hűtik.

A tortakrémhez:

40 dkg krémsajt (Philadelphia például)
15 dkg vaj
60 dkg porcukor
25 dkg mogyoróvaj
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat

Tudom én, hogy a porcukor mennyisége elborzaszthat (én is szörnyülködtem egy kicsit), de ne felejtsük el, hogy háromlapos tortáról beszélünk, és ha azt akarjuk, hogy igazán szép legyen, a felszín bevonásához használjunk két réteget.
A szobahőmérsékletű vajat keverjük el a szintén szobahőmérsékletű krémsajttal. Olyat még nem láttam, hogy ennél a lépésnél a krémsajt, legyen akár mascarpone, ne dobna egy hátast, és ne izzadna ki magából két pohárnyi vizet, de ne ijedj meg! Pont azért kell ez a töménytelen mennyiségű porcukor (mellesleg az eredeti recept 75 dekát ír, úgyhogy egy szavad sem lehet), hogy felszívja a nedvességet, és stabilizálja a krém szerkezetét. Végül keverjük hozzá a vaníliát és a szobahőmérsékletű mogyoróvajat.

Ha nincs (márpedig miért is lenne) forgatható tortaállványod, érdemes egy olyan felületen végezni a díszítést, amit körbe tudsz járni. Először töltsd meg a lapokat, majd a külső felületre vigyél fel egy vékonyabb réteget, hogy megállítsd az összes kószáló morzsát, és betömd az esetleges felületi hibákat. Egy jó órán át hűtsd ezután, hogy megfelelő merevségű alapot kapj a végleges díszítő réteg felviteléhez.

És azért nem árt megnézni egy-két tanvideót a youtube-on a tortadíszítés rejtelmeiről, ha másért nem azért, hogy lásd, hogy a profiknak is mennyi időbe, meg türelembe kerül a tökéletes torta elkészítése - ne csüggedj hát, amikor másfél óra bénázást követően a tortád éppenhogy "csinos". 

Díszítéshez a maradék krémből csilagcsöves habzsákból körítettem rá cifrát, a csokipasztillákat pedig áttörölgettem egy kevés étolajjal megnedvesített papírtörlővel, hogy egyrészt elmúljon a szürkeségük, másészt szép fényesek legyenek.

Nagyon másnaposan ébredtem, és azóta is bánom, hogy nem hoztam el a maradékot, mert lehet, hogy a májam, epém örül, hogy nem eszem ebből a tortából többet, de az íze, haj, az nagyon hiányzik.

Zöldcitromos-fehércsokis sajttorta sütés nélkül

Az úgy volt, hogy még a februári nagy születésnapi hajrában (ami pont ugyanaz, mint a szeptemberi, csak hidegebb), azt találtam ki öcsém, valamint e blog születésnapjára, hogy minden erőmet összeszedve készítek egy mogyoróvajas-csokoládés tortát. Ezzel nem is lett volna baj, receptet is találtam eleget, de aztán megérkezett a testvéri visszajelzés: legyen valami mangós izé, és/vagy sajttorta. Na erre aztán már vakargathattam a fejem búbját, hogy akkor ezt most hogy is kéne, de aztán rányúltam a tutira. Annyira jó ez a recept, hogy egy hónap leforgása alatt ma csináltam meg éppen negyedszer, a harmadik változatban.

Hozzávalók 22-24 cm átmérőjű tortaformához

1 csomag Zabfalat morzsává törve
8-10 dkg olvasztott vaj
Ízlés szerint lehelletnyi szerecsendió

A már nagyon ismert módon keverd össze az olvasztott vajat a kekszmorzsával, és tapicskold szét egy kapcsos tortaforma alján. Míg a krémet elkészíted, tedd be a hűtőbe.

30 dkg sajtkrém
30 dkg jó minőségű fehércsoki
2 dl habtejszín (min. 30%)

A csokit olvaszd meg mikróban, vagy vízfürdő fölött, és amikor már langyosra hűlt vissza, keverd hozzá a szobahőmérsékletű, előzőleg egy fakanállal keverve fellazított sajtkrémhez. A nagyon hidegre hűtött tejszínt verd fel, majd forgasd hozzá a sajtos-csokis keverékhez.

Ízesítés tekintetében ez eddig kipróbált változatok:

1 konzerv/üveg őszibarack-, vagy mangóbefőtt pürésítve
1 kisebb citrom (a barackos változathoz) vagy nagyobb zöldcitrom (a mangóshoz) lereszelt héja és leve

A gyümölcspépet keverd el a citromhéjjal és -lével, majd a felét keverd hozzá a sajtkrémes történethez, a másik felével pedig öntsd nyakon az egész tortát.

Ma beugrik hozzám Malaszttal Teljes, így a Tchibo boltból szerzett 12 centi átmérőjű, kivehető aljú három piteformába osztottam el a vajas kekszmorzsát. A krém mennyiségét egyrészt lecsökkentettem, másrészt az arányokat eltoltam egy kicsit (mit csináljak, nincs olyan, hogy 1 dl tejszín), ráadásul befőttem sem volt itthon, csak egy zöldcitrom, így ez lett a vége:

1 doboz (125 g) Philadelphia
10 dkg fehércsoki
2 dl tejszín
1 zöldcitrom héja, a fele leve
1 cs vaníliáscukor

Ahogy látom, igen jó lett így is.

Párizs-Brest torta

Mindig is tetszettek azok a receptek, amikhez történet kapcsolódik, főleg, ha a sztori érdekesebbé teszi az ételt, mint maga az elkészítés. A Sacher-tortáról már tudjuk, hogy valójában egy vadregényes kalandok között elrontott egyszerű csokitorta, következzék most egy másféle történet, a kerékpározás és a keresztértékesítés hőskorából. Történt ugyanis, hogy 1891-ben elindult az első Párizs-Brest-Párizs bicikliverseny, és mint azt a mostanában kitörő botrányokból tudjuk, a hosszútávú biciklizés (a versenyhossz 1200 kilométer) jó erőnlétet és rengeteg energiát követel. A 19. század végén mindenféle szteroid híján kénytelenek voltak a versenyzők magas kalóriatartalmú ételekkel kibírni, az meg éppen jól jött, hogy a helyi cukrászok kapva-kaptak az alkalmon, hogy az unalomig ismert, krémmel és tejszínhabbal töltött égetett tészta puffancsaikat a bicikliverseny révén új formában értékesítsék. Égetett tésztából kanyarítottak hát egy karikát, megtöltötték pralinéval ízesített cukrászkrémmel, megfejelték szégyellnivaló mennyiségű tejszínhabbal, majd kiálltak a cukrászdáik ajtajába, hogy "Tessék kérem, itt a biciklikerék formájú energiabomba! Ha versenyzel, edd azért, ha meg nem, hát pláne!"
A lenti recept a szeretve tisztelt Pepin nagymestertől származik, az elkészítés fizikai részéről szóló tanvideót érdemes megnézni. Az eredeti recept szerint ugyan pralinékrém kell bele, de így a sütemény macerafaktora meghaladta volna a non plus ultráét (gy.k.: csinálja, akinek két anyja van). Azért annyit a pralinéról, hogy annak ellenére, hogy a magyarban mostanra már a jelentése nagyjából megegyezik a bonbonéval, vagy trüffelével, az eredeti jelentés szerint mogyoróval készült, majd péppé őrölt grillázsról van inkább szó. A lenti változat egyszerű cukrászkrémmel készült, mert ugye macerafaktor, meg akinek két anyja van.

Hozzávalók:

Az égetett tésztához:

5 dkg vaj
2 dl tej
10 dkg liszt
3 +1 tojás (a tésztába, meg kenéshez)
1 csipet só
1 csipet cukor
mandulaforgács a tetejére

Az égetett tészta elkészítéséről már értekeztünk bővebben, ezért most nem írnám le megint, hogy mithogymerremeddig, kinekhovamiért. Ha a tészta elkészült, tedd egy két centi átmérőjű sima csővel ellátott habzsákba (vagy sarkakivágott nejlonzacskóba). Egy darab sütőpapírra rajzolj egy húsz centi átmérőjű kört (egy közepes fedő nagyjából pont ekkora, azt rajzold körbe, ha a legközelebbi iskolás nem adja oda a körzőjét). Hogy a sütőpapír ne mocorogjon, egy darabka vajjal húzz egy-egy ecsetvonásnyit a tepsi négy sarkába, meg a közepébe, és arra rakd a papírt.
Az első karikát úgy rajzold meg a habzsákkal, hogy a külső széle érje a rajzolt kört. Ügyelj arra, hogy a második karikát ne ott kezdd, ahol az elsőt abbahagytad, így biztosíthatod, hogy sülés közben ne nyíljon szét oldalt a tészta. A harmadik karikát az első kettő tetejére kell ügyeskedned. Emlékeztetőül: a tészta elszakításánál kialakult hegyes csonkot, vagy egyéb rakoncátlanságot megvizezett ujjal tudod helyrehozni. Ha elkészültél, és kigyönyörködted magad, kend meg felvert tojással, majd a tojásba mártott villa hátával húzz rajta a körvonallal párhuzamos csíkokat, végül szórd meg mandulaforgáccsal.
Ennél a pontnál érdemes elkezdeni melegíteni a sütőt, meg egy kicsit összepakolni, mert úgy negyedóráig száradni kell hagyni a tésztát a sütés megkezdése előtt. 190 fokra előmelegített sütőben süsd 20 percig, majd vedd vissza a hőmérsékletet 170 fokra, és további 20-25 percig süsd még.
Azt mondta a Pepin bácsi, hogy ha megsült a tészta, zárd el a sütőt, és ujjnyira nyitott sütőajtónál hagyd, hogy hűljön egy félórácskát. Ez volt az a pont, amikor az addig szemet gyönyörködtető süteményem (olyan szép volt, hogy a sütőajtó előtt Gollamként kuporogva rebegtem, hogy "Drááágaszááág!") megdöbbent egy kicsit, és egy helyen összeesett... És én akkor nagyon megharagudtam a Pepin bácsira, de aztán, mivel szeretteink rossztetteit mindig ki tudjuk magyarázni, én is rájöttem, hogy a mester nem tudhatta, hogy az én konyhám hűvösebb, meg nedvesebb, mint az övé, így gyorsan megbocsátottam neki, magamnak meg levontam a megfelelő következtetéseket.
Amint kisül a tészta, kapd ki a sütőből, és nagyon gyorsan vágd le a tetejét egy darabban, majd ezt a kalapkát hetykén tedd vissza a sütemény tetejére, és így tedd vissza a hűlő sütőbe: muszáj ugyanis utat biztosítani, hogy a sülés közben kialakuló gőz távozhasson a tészta belsejéből, és a hűlés közben lecsapódva ne áztassa el azt. Miután kihűlt a tészta, a korábban levágott karimát érdemes már a krémek betöltése előtt 8-10 szeletre felvágni, úgy koronázni meg a megtöltött süteményt, így sokkal könnyebb lesz majd adagolni a nagyközönségnek.

A cukrászkrémhez:

3 dl tej (azért még egy decit készíts ki, ha túl sűrűre sikeredne)
3 tojássárgája
5 dkg cukor
2 csapott evőkanál liszt
2 csapott evőkanál keményítő
1/2 vaníliarúd, vagy 1,5 teáskanál kivonat, vagy egy tasak magos (Bourbon) vaníliáscukor
Lötyetnyi konyak

Miközben a tej melegszik, keverd el a tojássárgáját a cukorral, a liszttel és a keményítővel. A felforralt tejből előbb 1-2 evőkanálnyit keverj alaposan, majd további 2-3 részletben add hozzá a maradékot (a raccsolva temperálás esete Tóth Marival). A keveréket öntsd vissza a tejforraló lábasba, és forrásig, sűrűsödésig hevítsd. Ha neadjisten csomós lenne, rá se ránts, passzírozd át egy finom szitán, majd folpackkal közvetlenül letakarva hűtsd ki teljesen. Töltsd meg vele a kisült, kihűlt tésztakarikát.
"- De csókolom, tessék mondani, nem lenne egyszerűbb megfőzni egy zacskó vaníliás pudingport?
- Dehogynem. Anyád hogy van?"

A tejszínhabhoz:

3-4 dl jó minőségű habtejszín (min. 30%) alaposan behűtve (sőt, mialatt előkeresed a többi hozzávalót, tedd be a mélyhűtőbe)
1,5 evőkanál kristálycukor
1 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
Lötyetnyi rum, vagy mandulalikőr

Csillagcsöves habzsákból nonfiguratív hurkácskákat nyomj a tésztakarika bendőjébe töltött krém tetejére, jó magasra.

Értem én, hogy a leírás alapján bonyi, meg sok idő az elkészítése, de igazából nem is - ráadásul nagyon látványos, pláne kiadós édesség. Mondjuk 1200 kilométernyit nem tudnék letekerni a segítségével, de hálistennek nincs is biciklim.

Lúdláb torta

Nem, nem eredeti, viszont könnyített recept - meg aztán csokoládés, habos, születésnapi, elfogyott így is, úgy is. Aktuális történet viszont, hogy éppen most estem át életem első autóbalesetén, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt annyira rossz élmény. Egyrészt bebizonyosodott, hogy tényleg jobb félni, mint megijedni, mert én nagyon félek az autóktól, jogosítványom sincs éppen ezért (no meg azért, mert a magam lehetséges, sőt valószínű bénázása egy teljesen üres úton még csak-csak emészthető kondíció, de a többi autós hülyeségéért már kockázatot vállalni nemigen merek). Állandó félelemben ülök az autóban, bárki vezet (vannak, akik mellett nem fog el halálfélelem, ez a maximum), így, mikor most életemben először vettem részt autóbalesetben - na jó, koccanásban, de a látványos, kipördülős fajtából - annyira elbűvölt az események egymásutánisága, hogy megijedni eszembe se jutott (meg aztán, halálfélelmet fokozni eleve nem könnyű feladat). Senkinek nem lett baja a bosszúságon, meg az ijedségen kívül, ráadásul egyhamar elborítottak minden résztvevőt (beleértve a rendőröket) az adminisztrációs teendők, ami kifejezettem nyugtató hatással lett a kedélyekre. Ha díjat lehetne kapni a civilizált autóbalesetért, akkor a díjátadó beszédben mindenképpen megemlíteném a rendőröket, mert egyrészt nagyon délceg, helyre legényeket sikerült kifognunk, másrészt mindenben nagyon kedvesen, profin segítettek; a közeli lakberendezési bolt tulajdonosát, aki azon túl, hogy letöltötte és kinyomtatta, meg fénymásolta a kárbejelentő lapot, csak azért maradt nyitva tovább még két órát, hogy az üzletben ücsörögve, nyugodtan ki tudjuk tölteni a papírokat; és végül, nem de nem utolsósorban a vétlen autó sofőrjét, aki nagyon kedves volt, bár a szája büdös.
És most, hogy így kicsodálkoztam magam a dolgok alakulásán, következzék a lúdláb torta receptje.

28 cm átmérőjű tortaformában, légkeveréses 175 fokon 25-30 perc

Hozzávalók a tortaalaphoz:

(minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű)
6 tojás kettéválasztva (sárgája-fehérje)
10 dkg vaj
20 dkg cukor
20 dkg liszt
2 púpozott evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
1 csipet só
pár csepp citromlé, vagy ecet

A vajat a cukorral, majd az egyenként hozzáadott tojássárgájákkal addig keverjük, míg egy kicsit meg nem lágyul és selymesen fényes, egynemű lesz. Egy pár csepp citromlével, vagy ecettel keményre felverjük a tojásfehérjét, majd a kakaóporral elvegyített liszttel felváltva óvatosan hozzáforgatjuk a vajas-cukros alaphoz. Előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Hozzávalók a krémhez (előző nap érdemes elkészíteni):

8 dl habtejszín (min. 30%)
5 dkg porcukor
25 dkg jó minőségű étcsokoládé (min. 60%)
két evőkanál sütőrum (ízlés szerint)
vanília (1 tasak, vagy 1 teáskanálnyi kivonat)
2 bögrényi lecsöpögtetett meggybefőtt (ízlés szerint)

Felhevítjük a cukorral elkevert tejszínt (nem kell forrásig, de majdnem), és a darabokra tört csokira öntjük, majd pár perc várakozás után ráérős mozdulatokkal egyneművé kavarjuk. Ha nem nagyon akarózna a csokinak felolvadnia, tegyük a keveréket vízfürdő fölé (lágyan fortyogó vízre gondolok). Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd tegyük be egy éjszakára (de minimum 4 órára) a hűtőbe. Azt már tudjuk, hogy tejszínt csak úgy érdemes felverni, ha az nagyon hideg (ellenkező esetben sosem áll össze), sőt, ha nagyon biztosra akarunk menni, a habverőket is tegyük be hűtőbe. Minimum öt percig verjük elektromos habverővel a csokis tejszínt, majd adjuk hozzá a rumot. Ha szeretnénk a krémmel díszíteni a tortát, ennél a lépésnél tegyünk félre 2-3 evőkanálnyit. Végül forgassuk a krémbe a meggyet, és oszlassuk el a kihűlt tésztalap tetején.
Mehet vissza a hűtőbe az egész egy jó félórára-órára, legvégül kanyarítsuk a tetejére a csokimázat:

20 dkg étcsokoládé
6 evőkanál étolaj

A csokit vízfürdő fölött, vagy mikróban olvasszuk fel, keverjük hozzá az olajat, majd oszlassuk el a torta tetején. Ízlés szerint díszítsük maradék meggybefőttel vagy koktélcseresznyével és a félretett krémmel.

Tálalásról csak annyit, hogy hamar meglágyul a tejszínes krém, így érdemes a tortát az utolsó pillanatig hűtőben tartani.

Répatorta és répatortácska

Azt az egy dolgot felejtettem el a Sacher tortás történettel kapcsolatban, hogy miután nem találtam meg a nővéremnek a likőrös osztrák torta receptjét, megegyeztünk egy répatortában. Sajnos a tortáról egyetlen kép készült (amin még egyben van), mert olyan viharos gyorsasággal fogyott el, hogy mire udvari fényképészünk (nagyobbik öcsém) elfogyasztotta a maga adagját, és előkapta a négydimenziós gépét, a tortának már csak hűlt helye maradt. De semmi gond, úgyis van ennek a répatortának egy cupcake változata, így következzék a recept mindkettőhöz.
Elöljáróban a cupcake-ről annyit, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez nem "bögrés süti", nem is muffin, hanem apró tortácska. A muffinhoz képest az alapvető különbségek: a tésztája sokkal könnyebb (a muffin erőtartalékolásra jó, azt a funkciót tölti be, mint nálunk az útravaló pogácsa), és nem púpos, inkább lapos, mégpedig azért, hogy a kötelező tortakrém szépen elférjen a tetején (a muffinon nem jellemző a krém, legfeljebb a máz). Tehát a cupcake nem más, mint egy háromfalatos tortaszelet.

Répatortácska (Répás cupcake)

175 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 20-25 perc

Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
1 teáskanál fahéj (ízlés szerint szerecsedió, gyömbér, szegfűbors is mehet mellé)
5 dkg durvára őrölt dióféle (dió, mandula, mogyoró, én speciel pekándióval játszottam, és félretettem 1-2 evőkanálnyit díszítéshez)
2 tojás (szobahőmérsékleten)
14 dkg cukor (én 2 rész barnacukor, 1 rész kristálycukorral csinálom)
1,5 dl étolaj
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
22 dkg finomra reszelt répa
1,5 dl almapüré (egy közepes méretű alma nagyon finomra reszelve - ugyanennyi pürésített ananásszal is lehet, vagy akár el is maradhat - ezesetben a sütési idő 3-4 perccel megrövidül)

A krémhez:
25 dkg porcukor
5 dkg vaj
10-15 dkg mascarpone sajt, vagy egy doboz Philadelphia
vanília, citromlé ízlés szerint, esetleg mandulalikőr, narancsaroma, bármi

A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, sóval, a fűszerekkel és a dióval. A tojásokat a cukorral habosra verjük. Vékony sugárban hozzáadjuk az olajat, azzal még 1-2 percig tovább verjük. Hozzákeverjük a reszelt répát, az almapürét, végül a lisztes keveréket. A kapszlival kibélelt muffintálca mélyedéseibe egyenletesen eloszlatjuk a tésztát (2/3 magasságig - nekem így 16 darab lett, tehát két tálcára fért csak rá), és kisütjük. Az olaj, a répa és az almapüré miatt nagyon finom, nedves marad a tésztája, két-három nap alatt sem szárad ki. Ezt nem azért mondom, mert ne fogyna el, hanem azért, mert a tűpróba nem fog működni, inkább ujjbeggyel próbáljuk, hogy kisült-e. Nem tudom leírni pontosan, hogy milyen hangot kell hallanunk, de 30 percnél tovább ne süssük.

Ha megsült, hagyjuk teljesen kihűlni. A krémhez a vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a mascarponét, vagy krémsajtot, ízesítjük, és kész. Ha túl lágy, cukorral, és/vagy krémsajttal erősíthetjük, ha túl kemény, pár csepp tejjel javíthatunk az állagán. Kiskanállal, vagy habzsákkal díszítsük fel a tortácskákat, ha maradt még egy kis őrölt dió, szórjuk a tetejére.

Répatorta

2 darab, 22 centi átmérőjű sütőformához
175 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 30-35 perc

Hozzávalók:

10 dkg pirított, durvára őrölt dióféle (szerintem a pekán a tuti)
26 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál fahéj (vagy a fele ízlés szerint szerecsedió, gyömbér, szegfűbors)
4 tojás
30 dkg cukor (fele, kétharmada lehet barna akár)
2,5 dl olaj
2 csomag vaníliáscukor, vagy 2 teáskanálnyi kivonat
35 dkg reszelt répa
2-2,5 dl almapüré, vagy ananászpüré - teljesen opcionális: ha teszünk bele, 5 perccel tovább süssük

Az elkészítése teljesen megegyezik a cupcake-ével, két dologra ügyeljünk: A sütőformákat alaposan vajazzuk-lisztezzük ki, az aljukra tegyünk akár sütőpapírt is. A legszebb akkor lesz a tészta, ha a tojásokat a cukorral addig verjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt, és a keverék szinte teljesen ki nem fehéredett.
Teljesen hűtsd ki a kisült tortalapokat, majd vagy simán a kettő közé, meg a tetejére tegyél krémet, vagy akár ketté is vághatod mindkettőt, és akkor négyszintes tortát építhetsz magadnak. Vagy a nővérednek. Így is, úgy is el fog fogyni.

Tortakrémnek azt találtam ki, hogy fél kiló mascarponét két tábla olvasztott fehércsokival meg porcukorral keverek össze, hozzáforgatok két deci habtejszínt, és mindenki örül. Valószínűleg már kissé öregecske volt a mascarpone, mert ahogy hozzáöntöttem a szobahőmérsékletűre visszahűtött olvasztott csokit, kicsapta a mascarponét, és az hagyján, hogy kitúrósodott, engedett vagy két deci levet is. A felvert tejszín hozzáforgatása sem segített rajta. Ha veled neadjisten előfordulna ilyesmi, ne csüggedj, vegyél elő 10 dkg szobahőmérsékletű vajat és keverd habosra 25 dkg porcukorral. Csepegtesd le a mascarponés rémséget, és keverd hozzá a cukros vajhoz. Ízesítsd egy kis citromlével, vagy narancsaromával. Gyönyörű krémed lesz, de tényleg: nagyon szépen fed, még díszíteni is lehet vele - nekem legalábbis nagyon bejött.

Sacher torta

Szeptember közeledtével elmélázom a valószínűsíthető tényen, hogy apáink-anyáink szilveszter környékén mindig nagyon egymásra találhattak, mert a szeptemberi születésnapok száma feltűnően magas. Ilyenkor aztán fő az ember feje, hogy a havi születésnapokra szánt keretből hogyan is ünnepelje meg minden rokonát és ismerősét. Amióta sütés-főzésre adtam a fejem, egyszerűbb is a dolgom, meg nehezebb is: nővérem születésnapjára két remek tortát is sikerült sütnöm - az meg még hátravan ugyan, hogy azt kapja, amit kért (húsz évvel ezelőtt Karintiában evett valami likőrös dolgot, de kétheti guglizgatás után sem sikerült ráakadnom a megfelelő receptre), de nagyon jó lett mindkettő. Első körben az a hír járta, hogy nővérkém a Sacher tortának fog a legjobban örülni, és mivel sikerült a sarki boltban háromszáz jó magyar forintért találnom 90%-os csokoládét, én is reménykedni kezdtem. Gugli segítségével átolvastam vagy ötven receptet, míg végül rátaláltam a tutira.
A legenda szerint kisbarátunk, Sacher, tizenhat évesen találta ki ezt a tortát, amikor a főcukrász, aki mellett segédként tanulta a szakmát, megbetegedett, Metternich kancellárnak meg éppen ekkor valami csokitortához jött meg a kedve.
Ha figyelmesen olvasod a receptet, és mondjuk összeveted a csokis piskóta elkészítésével, láthatod, hogy szegény Sacher vagy nem tudta, hogy mit csinál, vagy elbénázta az egészet: az meg már a gasztronómia csodája, hogy a sok bénázásból valami miatt mégis nagyon jó dolog született.
Lelki szemeink előtt tehát jelenjen meg az ifjú cukrászsegéd, talán éppen a fikát keresgéli a bal orrlyukában, amikor megérkezik a lovas futár, hogy a kancellárnak csokoládétortát, de izibe! Főcukrász sehol, a segédek sorsot húznak, hogy ki vállalkozzon az öngyilkos feladatra, és főhősünk húzza a rövidebbet. Neki is lát a klasszikus, olvasztott csokoládéval fűszerezett vajas piskótának, és ez az a délután, amikor megdöntik a hosszútávú káromkodás világrekordját.

Hozzávalók:
140 g puha vaj
110 g porcukor
1/2 vaníliarúd belseje, vagy 1 teáskanál kivonat
6 szobahőmérsékletű tojás szétválasztva
130 g jó minőségű csokoládé (min. 70%)
110 g kristálycukor
140 g liszt
200 g baracklekvár

(mivel tortáról beszélünk, igyekezzünk mindent a lehető legpontosabban kimérni)

A csokoládét darabokra törjük, és vízfürdő fölött (vagy mikróban, abcúg!) felolvasztjuk. Szobahőmérsékletűre visszahűtjük, azaz levesszük s vízfürdőről, és a felhasználásig békén hagyjuk.
Egy 22 centi átmérőjű kapcsos, kerek tortaformának fedjük be az alját sütőpapírral, majd alaposan vajazzuk-lisztezzük ki.

A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral fehéredésig keverjük - minél tovább verjük, annál jobb - kézi mixerrel ez jó öt perc. Egyesével adjuk hozzá a tojássárgákat, és további jó öt, de inkább hét percig keverjük: a tojássárgája először megmerevíti a vajas krémet, de aztán egyszerre megfolyósodik, és selymesen krémes állagúvá válik. Tehát minimum addig keverjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Ha már nagyon elfáradt a karunk a kézimixer tartásában, jusson eszünkbe kisbarátunk, akinek mindezt habverővel kellett abszolválnia - alaphangon egy félórás műveletről beszélünk, nem is csoda, ha ennyi bénázás követte az műveletet.
Átváltunk egy keverőlapátra, és a cukros-tojásos keverékhez adjuk a vaníliát és az olvasztott csokoládét. Ha még forró a csoki, kicsaphatja a tojást, ezért kellett békén hagynunk egy tíz percre, de úgy általában jegyezzük meg az alapszabályt: tortakészítésnél mindig minden legyen szobahőmérsékletű.
A kristálycukorral verjük fel a tojásfehérjét (nem kell überkeményre), és nagyon-NAGYON óvatosan, max. három adagban forgassuk hozzá a tojássárgás alaphoz, miközben a lisztet is hozzászitáljuk. Szitáljuk. Ó igen.
Öntsük az előkészített tortaformába, majd toljuk be az előmelegített sütőbe. Az első tíz percre résnyire hagyjuk nyitva a sütőt (egy fakanál nyelével tökéletesen ki tudjuk támasztani az ajtót) - na ez az a lépés, ami kisbarátunknak tuti, hogy véletlenül alakult csak így. Lelki szemeink előtt felmerülhet, amint a klasszikus, osztrák "Pitschába! Pötschöm!" kiáltásokkal kommentálta, hogy valamelyik idióta kolléga nyitva hagyta a sütő ajtaját. De ha már így járt, további ötven percig sütötte a tortalapot, majd amikor ujjbegyével ellenőrizte, és megfelelő ellenállást tapasztalt, kivette a sütőből. Negyedórás várakozás után óvatosan kiszabadította a formából, majd kissé elkeseredve vette észre, hogy mivel piskótát készített, nem sütőporos kevert tésztát, a tortalap nem lett egyenes, a közepén kialakult egy púp. "Ein Puhp! Ein Puhp! Baßßuschkultsch!" felfordította hát a tortalapot, hogy a tészta súlya visszatolja a púpot. Úgy félóra múlva pedig visszatette az egészet a formába, és ott hűtötte ki teljesen, hogy a tortalap szép, egyenletesre merevedjen.
Miután a tortalap teljesen kihűlt, jött rá, hogy a tészta olyan sűrűre és nehézre sült, hogy ha bármilyen krémet megpróbálna a felvágott torta lapjai közé tenni, a rétegek saját súlya kitolná azt, és lehet, hogy finom lesz, de hogy randa, az biztos. De valami ízesítés csak kell, mert ennyi csokiíz önmagában már sok! Mit tehetett mást, mint vízszintesen kettészelte a tortát (így jött rá, hogy a tészta állaga miatt az egész nagyon jól faragható, így a púpmaradékot is szépen le tudta szelni a tetejéről különösebb morzsálódás nélkül), a lapokat megkente a felforrósított baracklekvárral, majd a megkent lapokat egymásra pakolta.
Ekkor jutott eszébe, hogy valamivel csak be kéne fedni a tortát, vagy díszíteni, bánta is ő, csak legyen valami. A maradék baracklekvárral körbekente ugyan a torta oldalát és tetejét, de ettől nem lett szebb.
Mivel díszítsünk csokitortát? Hát a jó öreg ganache-sal: 200 ml zsíros tejszínt felforrósítunk, ráöntjük 200 g csokoládéra, elkeverjük, hagyjuk egy negyedórát hűlni, hogy besűrűsödjön, majd ráöntjük bármire. Örülünk. Főhősünk is ezt tette volna legszívesebben, de aztán akkorát ordított, hogy ijedve röppentek fel a morzsákra odaszokott verebek: elfogyott a tejszín.
Lovas futár indult a piacra, de Sacher barátunknak egyre fogyott az ideje: ahhoz, hogy fel lehessen szolgálni, a máznak teljesen meg kell merevednie, ehhez meg idő kell, és a tejszín biztosan nem érkezik meg időben (vagy valami hasonló okfejtés, így hirtelenjében ezt sikerült kitalálnom). Így hát ezt találta ki:

200 g kristálycukor
125 ml víz
150 g csokoládé

A cukorból és vízből szirupot főzünk: állandó keverés mellett felforraljuk, majd 5-6 percig gyöngyözve forraljuk. Levesszük a tűzről, és hagyjuk, hogy visszahűljön egy pár percet, majd a vízfürdő fölé állított, darabokra tört csokira öntjük. Szépen elkeverjük, hogy teljesen egynemű legyen. Ha túl sűrű lenne, egy kis vízzel lazítsuk, ha túlságosan folyik, kevergessük még egy ideig a vízfürdőn. Tarsuk észben, hogy a máz nagyon gyorsan megmerevedik, már miközben a torta tetejére öntjük, ezért inkább folyósabb legyen, mint sűrű (én ezt nem tudtam, nem is lett egyenes a máz, na de majd legközelebb).

És éppen a torta felvágásának pillanatában megérkezett a tejszín. "Backer, hát ezt nem hiszem el!" - üvöltött fel az ifjú Sacher, majd az esélytelenek zavarbaejtő nyugalmával, viszont cukor nélkül felverte a tejszínt, és azt is feltálalta a torta mellé.

Ha figyelmesen követjük a receptet, nagyon finom tortánk lesz: nehéz, dekadens, mégis vidám, főleg, ha eszünkbe jut, hogy az első Sacher torta elkészítése kutyalacafaca ahhoz képest, ami a második Sacher torta sütését kísérhette: ha nem pontosan úgy bénázod el a közönséges csokitortát, ahogy kisbarátunk tette, abból csak egy rossz torta lesz, nem Sacher.

Cseresznyés sajttorta sütés nélkül

Ha buliba hívnak, pláne, ha még meg is kérnek rá, muszáj sütit vinni. Tervezed, hogy amarettós-sárgabarackos tortát viszel (még egy próbasütésre is rászánod magad), de aztán a kutya meleg keresztülhúzza a számításaidat: ez a pokoli idő a sütő bekapcsolása nélkül is alig elviselhető, hát mi lesz így?
Sütés nélküli sajttorta, az lesz. Ez a recept olyan finom, olyan könnyű, hogy a következő reggel, másnaposan is sikerült még egyet összeütni negyven perc alatt.

Hozzávalók (22 cm-s formához):

A torta aljához:
1 csomag Zabfalat morzsává törve
2-3 evőkanál barnacukor (vagy fehér, de ha elég édesnek találod a kekszet, el is hagyhatod)
10 dkg olvasztott vaj
ízlés szerint fahéj, szerecsendió

A tortakrémhez:
25 dkg krémsajt (Philadelphia - még mindig nem sikerült jobb alternatívára találnom, a Skála-piacos dán krémsajt meg most éppen hiánycikk sajna)
10 dkg cukor
2,5 dl zsíros tejszín (min. 30%-os)
1 teáskanál vaníliakivonat, vagy tasaknyi vaníliáscukor

Kezdjük azzal, hogy a tejszínt betesszük a mélyhűtőbe, mert csak alaposan lehűtve fogjuk tudni felverni.

A kekszmorzsát összekeverjük a (barna)cukorral és a fűszerrel, hozzákeverjük az olvasztott vajat és kipacsázzuk vele egy kapcsos tortaforma alját. Ha kivehető aljú piteformára sikerült véletlenül szert tennünk, értelemszerűen az oldalát is tapasszuk ki. Tegyük be a hűtőbe, míg a krémet elkészítjük.

A szobahőmérsékletű krémsajtot felhabosítjuk a cukorral és a vaníliával. Verjük fel a tejszínt. Adjuk hozzá a cukros krémsajthoz - a hab egyharmadát keverjük flegmán, a maradékot óvatosabban forgassuk a krémhez, nehogy összetörjön (nem fog egyébként, ha a tejszínt elég alaposan behűtöttük). Az elkészült tortakrémet simítsuk a morzsával kibepacsált tortaformába. 3-4 órára tegyük be a hűtőbe (vagy akár készítsük el előző este).

A cseresznyés feltéthez:
3/4 kg cseresznye kimagozva
Ízlés szerint cukor (10-15 dkg)
1-2 dl víz
fél citrom leve
Ízlés szerint fahéj, szegfűszeg, de olyanról is hallottam már, aki mandulakivonattal játszott
3-4 evőkanál keményítő

Azért ilyen nagyon esetleges a recept, mert egyrészt attól is függ, hogy mennyire szeretnéd sűrűre, másrészt meg, hogy mennyire leves a cseresznye. A lényeg, hogy ne félj a megérzéseidet követni, mert elrontani lehetetlen. A vizet, a citromlevet, a fűszereket add hozzá a keményítővel elvegyített cukorhoz, alaposan keverd össze. Öntsd rá a kimagozott cseresznyére, tedd fel főni. Felforrástól számítva 5-10 percig alacsony lángon párold, addig, amíg a leve már nem opálos, hanem áttetszővé válik. Ha túl sűrűnek találnád, adj hozzá vizet, ha túl híg lenne esetleg, akkor egy kevés vízben oldj fel 1-2 teáskanál keményítőt, úgy add a főzethez. Én egy-két csepp ételfestéket is tettem hozzá (mert szeretem, ha reklámpiros). Hűtsd ki teljesen, majd simítsd rá a kihűlt torta tetejére.

Olyat is játszhatsz, hogy csinálsz még egy adag citromkrémet is (recept a mini cheesecake-nél), és az alaptorta mellé két ibrikben teszed az asztalra a cseresznyés meg a citromos feltétet, aztán majd mindenki adagolja a szelet tortája tetejére, ahogy akarja. A hátulutője ennek a megoldásnak, hogy egyféle feltéttel is minimum két szeletet kér mindenki, kétféle feltéttel ez minimum megkétszereződik, így, ha nem ügyelsz, az orrod elől eltűnik az egész torta, és mindenki azzal próbál viccelődni, hogy a nagy melegben szublimált.

Epres túrótorta

Újabb öngyilkos hadjáratra érett az eper. A lehetőségek száma annyira sok, hogy lassan már idejét sem tudom, hogy mikor ettem epret csak úgy magában, de miért is érném be kevéssel, amikor Citromhab blogján csodálatos joghurtos meg túrós tortareceptek várnak az eperáldozatra? Lucabarátnémat vártam péntek este egy kis csevejre, az akciós cider (ami persze már nem volt, mire leértem a boltba) mellé kívánkozott nagyon valami édesség. Föltettem a kérdést az egyeztető csetelés végén, hogy joghurtos, vagy túrós torta legyen, a válasz egy elhaló TÚÚÚÚÚRÓÓÓÓÓSAT! volt. Annál is inkább, merthogy a közelgő Anyák napja alkalmából elkészítendő tortának kellett ugyebár egy főpróbát tartani. Az eredeti ötlet az volt, hogy megfelezem a receptet, és két 18 cm átmérőjű torta lesz, de aztán a pénteki barátnés olyan rohamos gyorsasággal fogyott el (pedig csak hárman voltunk rá), hogy kellett még egy bevásárlós kör a családi verzióhoz. A dupla adag tortára másfélszer annyian voltunk, így is alig sikerült megmenteni egy szeletet Malaszttal Teljesnek - márpedig neki jár dézsma.

Hozzávalók:
(Egész adag 24 cm-s, féladag 18 cm-s tortához elég)

Az alap:
1 csomag Zabfalat morzsásítva
10 dkg olvasztott vaj
Ízlés szerint 2-3 evőkanál fehér-, vagy barnacukor
Üsse kő alapon hozzáreszeltem egy kis szerecsendiót. Nem bántam meg.

Összekeverjük a hozzávalókat, és egyenletesen eloszlatjuk (homokozós belepacsázás) a tortaforma alján. Tegyük be hűtőbe, míg a tortakrémet elkészítjük.

Tortakrém:
500 g natúr joghurt (tapasztalat szerint a teljesen hétköznapi natúr joghurt tökéletes, a sűrű görög extra joghurttal mintha egy kicsit kevésbé lenne selymes a krém)
14 g zselatin (mivel egy kis tasakban 10 gramm van, ezért én különösebb lelkifurdalás nélkül beletoltam 20 grammot, nem jött ki a Tortavédelmi Hatóság)
18 dkg cukor
25 dkg túró (a féladagos főpróba azt hozta ki, hogy a törzsközönség túrósabb élményre vágyik, így az végső verzióban összesen 38 deka túró került bele, elbírta a megnövelt zselatin, úgyhogy innentől kezdve dönts kedved szerint)
2,5 dl habtejszín
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
1 citrom reszelt héja

A tetejére belátásod szerint, de minimum 25 dkg eper, vagy egyéb gyümölcs
2 csomag piros tortazselé
5 dl víz, vagy víz + szörp tetszés szerinti arányú keveréke
Ízlés szerint cukor (szörp nélkül 6 evőkanálnyi)
Az első verzióban zselével, a másodikban zselé nélkül készült a torta, mindkét verzió nagyon jó, de ha a tortazselé mellett döntesz, annyi idővel később tudod csak tálalni, amennyi a zselé kihűléséhez kell. Van ez a torta olyan finom, hogy lázadás törne ki, ha újabb félórát kellene várni, csak szólok.

A joghurtot a cukorral, zselatinnal, vaníliával, citromhéjjal hevítsd fel: felforralni nem kell, csak jól felhevíteni. Húzd le a tűzről, öntsd át egy keverőtálba (azzal is hűl egy kicsit), majd keverd hozzá az összetört túrót - én a túróhoz adtam a joghurtos főzet harmadát, majd három részletben kevertem ezt egybe, így (sóhaj, raccsolás) temperáltam. Ezt azért érdemes, mert az utolsó lépés, hogy hozzáforgatjuk a felvert tejszínt - ha túl meleg a joghurtos-túrós keverék, összeesik a hab, és folyós lesz az egész. A tejszínhabbal kapcsolatban többektől érkezett a visszajelzés, hogy az istennek sem sikerült felverni, erre az a válasz, hogy mialatt a joghurtos főzetet készíted, illetve kevergeted össze a túróval, a tejszínt vágd be a mélyhűtőbe, de maximum 20 percre - így tuti, hogy sikerülni fog.
A tortakrémet öntsd rá a kihűlt alapra, majd jó 3 órára tedd be hűtőbe megdermedni.
Ha kész, díszítsd eperrel, ha tetszik, önts rá zselatint. A tortakarikából meleg vízbe mártott késsel szabadítsd ki, majd vassal, vérrel, vencsellővel tartsd távol a felbőszült tömegeket: mindenkinek érdemes eleve jó nagy szeleteket vágni, mert úgyis kérnek még.

Ananászos fordított

Amióta kiderült, hogy a friss ananász és én nem vagyunk a legjobb barátok - ne érts félre, imádom a friss ananászt, egészséges is, de ha két kockánál többet eszem, egy félnapig olyan érzés, mintha a Bádogemberrel csókolóztam volna, az arcom erre meg úgy eltorzul-zöldül, mintha én lennék a nyugati Boszorkány - nagyjából minden kísérlet ugyanúgy végződik. Malaszttal Teljes vagy én beszerzünk egy-két leértékelt, éretlen friss ananászt, három napig várjuk, hogy beérjen, elfeledkezünk róla, aztán pont, mielőtt az a döntés is megérne, hogy kidobjuk a francba, elkészül az Ananászos Fordított. Voltaképpen szívünk mélyén eleve ezt a sorsot szánjuk az ananásznak, de modern nők vagyunk, persze, hogy egy ideig eljátszunk a gondolattal, hogy egészségesen fogunk élni, grillezett csirkemell mellé gránátalmás-mézes-ananászos salátával koronázzuk meg a napot, majd véletlenül összetalálkozunk Ryan Goslinggal és Tom Hardyval, és boldogan élünk, míg meg nem halunk.

Légkeveréses 175 C - 35-40 perc 

Hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj
20 dkg barnacukor (a legjobb abból az egészen sötét fajtából)
2 kisebb ananász, vagy 1 ananászkonzerv

20 dkg liszt
1 cs sütőpor
1/2 teáskanál só
1/2 teáskanál fahéj
5 dkg aprított mandula (abszolúte elmaradhat)
1 citrom reszelt héja
2 nagyobb tojás (szobahőmérsékleten)
15 dkg kristálycukor
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
175 ml tej
1 tk vaníliakivonat vagy 1 cs vaníliáscukor

Az olvasztott vajat összekeverjük a barnacukorral és a sütőforma alján egyenletesen eloszlatjuk. A tetejére kerül az ananász: hogy szép legyen, az ananászszeletek közepéből a legkisebb pogácsaszaggatómmal kivágtam a torzsát, majd a kevésbé szép szeleteket tépkedtem apróra, és kitöltöttem a közöket - ha ehhez nincs kedved, csak vágd darabokra az ananászt, és kirakózz egy jót. Az eredmény ugyan nem lesz olyan szép, mint egy bajor kastély látképe, de sokkal finomabb.
A tésztához a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só, fahéj, citromhéj) egy tálkában összekeverjük (érdemes egy habverővel fellazítani, ettől könnyebb lesz a tészta). A tojást a cukorral és a szobahőmérsékletű vajjal habosra keverjük (bár olyanról is hallottunk már, aki a vajat barnára pirította, hagyta visszahűlni egy kicsit, majd így adta a tojásos-cukros keverékhez - állítólag a pirított vaj íze újabb mélységeket kölcsönöz a sütinek, de nálam ez már raccsolva főzés kategória).
A tojásos-cukros-vajas keverékhez harmadolva hozzákeverjük a lisztes keveréket felváltva a tejjel, majd a végén adjuk hozzá a darabolt mandulát. Ekkor már nem kell habverő, egy fakanállal tökéletes munkát végezhetünk. Az eredmény egy piskótatészta lágyságú cucc lesz, amit egyenletesen oszlassunk el az ananász tetején. Légkeveréses 175 fokon süssük tűpróbáig (35-40 perc).
Miután kivettük a sütőből, óvatosan válasszuk el a tésztát a sütőforma falától, majd előre jól átgondolt módszerrel fordítsuk át az egészet egy tortatálra: a tortatálat tegyük a sütőforma tetejére, egyik kezünkkel nyúljunk a sütőforma alá (igen, ez az a kéz, amire érdemes sütőkesztyűt húzni), a másik kezünkkel szorítsuk rá a tortatálra úgy, hogy a két kéz egy síkban legyen, majd határozott mozdulattal fordítsuk át az egészet. Azért fontos előre elgondolni, hogy pontosan mit csinálsz, esetleg érdemes főpróbát is tartani a levegőben, mert az ananász alá öntött barnacukor ekkorra már nagyon-NAGYON forró olvadt karamellé sült, tehát ha nagyon elbénázod, az fájni fog.
A neheze most jön: jó 20 percet érdemes várni, hogy langyosra hűljön, és leválaszthasd az első szeletet, de ha még él benned a rebellis szellem, még forrón tegyél a tányérodra egy darabot, és tetézd meg egy gombóc vaníliafagyival.
A legjobb, a leges-legjobb dolog ebben a sütiben nem a roppanósra párolódott édeskés-savanykás ananász, nem a könnyű, fűszeres, puha tészta, hanem amikor eljutsz a szelet külső széléhez, ott vár egy falatnyi ropogós, ananászlével oltott karamellréteg. Ez az a pillanat, amikor hangosan kezdesz el ujjongani, hogy mit neked egészséges élet, Ryan Gosling, Tom Hardy, egye meg a fene az egészet, amíg ilyen finomat tudsz sütni.

Az istenverte csízkék

Sütni jó, családtag születésnapja fontos. A két tény metszésében szerencsés esetben az áll, hogy az ünnepelt kedvence a sajttorta (cheesecake, csízkék, mindegy is).
Első lépésként körbeguglizzuk az összes főzős blogot: melyik kekszből jó a tortaalap, vízfürdőben süssük, vagy szárazon, van-e a recepthez jutúbos tanvideó, a recept írója ikeában tartósított otthonülő anyuka-e, a kommentelők kipróbálták-e a receptet, vagy csak a közzétett kép alapján ujjonganak - bizony, meg kell dolgozni a jó információért. A végén persze, hogy az elsőként megtalált Joy of Baking a forrás, Stephanie Jaworski nem szarral gurigázik, ráadásul nem csupán kanadai akcentussal, de grammban és celsiusban is beszél, így nem kell külön számolgatni.

A legegyszerűbb, marketing-szempontból erősen megtámogatott definíció szerint:
Sajttortához való krémsajt = Philadelphia
De az drága. Kilója 2600 forint körül. A flapret szellemében pedig illik mindent olcsón, egyszerűen elkészíteni. Béláim, gondolkozzunk.
Pár hónapja már sikerült rátalálnom egy sajtpultra a Skála-piacon, ahol 1500 forint/kiló áron tökéletes krémsajtot/sajtkrémet lehet kapni dán sajtkrém néven. Egyrészt finomabb, mint a Philadelphia, másrészt nem tartozik 125 grammonként hozzá műanyag doboz, így kedden fejembe toltam a kispiros sapkát, nyakamba vettem a várost, és irány a piac!
Krémsajt ma nincs, a héten nem is lesz - várt a szomorú hír, és hiába néztem csúnyán, senki nem lett boldogabb. No sebaj, van itt még sajtpult (ott sem volt), van még piac (ott sem volt), semmi gond, fő a pozitív szinking, megoldjuk péntekig.
Csütörtökön, amikor már kezdett elegem lenni a sajtkrémvadászatból, már éppen elkezdtem összeállítani az Öcsém, nem lesz neked csízkék, elviszlek a Vaszabiba, kapsz egy gyikospólót, örüjjé' kezdetű beszédet, amikor a szemem sarkából megláttam, hogy pont egy ciginyi sétára (igen, én cigiben mérem a gyalogos távolságot) nyílt egy tejbolt! Nagy volt az öröm!
Boltba be, nénivel csevej, receptcsere, udvarlás, minden. Van krémsajt? Van hát, aranyos! Csízkékbe jó lesz? Jó lesz, hát, aranyos! Akkor adjon egy kilót - még azt se bánom, ha hozzátolsz még tíz dekát, mert 1300 forintért vigyorgok, mint a vadalma.
Irány haza, bontsuk a szajrét.
Ó, hogy az a Pannóniát elfoglaló, római gyalogos katona lábszagát megszégyenítő, ömlesztett sajtos jó édesanyját valakinek! És így született meg a blog ötlete, meg az első jótanács:

Mindig kérj kóstolót!

Már éppen kezdtem elkeseredni, mikor lakótársam, Malaszttal Teljes (becézve: Malcsi) felhívott, hogy éppen rám gondol az Auchanban, és merőn figyel vidéki sajtkrémet húszdekás kiszerelésben, hozzon-e. Egy szempillantás alatt eldöntöttem, hogy a lábszagú ömlesztettet elkeverem az ósanos tutival, és akkor jó lesz. Kértem is, hogy hozzon két dobozzal. Hozott. Kibontottuk. Megkóstoltuk. Ez is ömlesztett sajt. A változatosság kedvéért tógaszagú.

Másnap felvirradt a nagy nap, hogy elkészüljön a sajttorta, és kénytelen voltam meghozni a nehéz döntést: az még hagyján, hogy a kétféle ömlesztett sajtból jó esetben is érdekes ízű termék lesz, de arra nincsen garancia, hogy túléli-e a sütést, meg hogy összeáll-e. A testvéreinket nagyon szeretjük, itt bizony biztosra kell menni. Lebattyogtam hát a sarki közértbe, és bepakoltam nyolc 125 grammos filadelfia krémsajtot, majd megszólalt bennem a háztartási Petőfi, és dacosan a fele filát elcseréltem fél kiló mascarponéra, mert nem csesztek ki velem, megmutatom én, hogy lehet bizony spórolósan sajttortát sütni!
Az meg csak otthon jutott eszembe, hogy a mascarpone, ha lehet, még drágább.
De mert Petőfi nem alkuszik, inkább fizet, nekiláttam:

Elkészítés ideje:
Tortaalap: 10 perc
Massza: 10 perc
Sütés: 15 perc + másfél-két óra + 15 perc
Elkészülés után a kikapcsolt sütőben hagyjuk teljesen kihűlni, majd 3-4 órán át hűtőben pihentessük. Ergo, egy nappal előre készítsük el.

A hozzávalók:

Az alaphoz:
1 cup (200 g) grahamkeksz morzsa
Na, itt megállunk, guglizgatunk egy kicsit, és döntünk a Győri Édes Zabfalat mellett, egy 215 grammos csomag 250 forint körül van, mi baj történhet. Alternatívaként megfontoljuk a Spekulatiust, de az drága, meg a sarki közértben kapható olasz kekszet, mert az olcsó is, jó is, de a baj az egy kilós kiszerelés, egy sajttorta elkészítése után egy hétig némi bűntudattal ugyan, de felfalom a maradékot. Graham kekszet nulláról meg süssön, akinek két anyja van. A 22 centis tortaformában simán elfér mind a 215 gramm kekszmorzsa, úgyhogy még méricskélni sem kell, legfeljebb kalapácsot/sodrófát/robotgépet ragadni, és összetörni a kekszet.

5 dkg cukor - A Zabfalat elég édes, úgyhogy ez el is maradhat, én azért hozzávágtam egy csapott evőkanál (a kedvenc mértékegységem) barnacukrot, biztos, ami tuti.

10 dkg olvasztott vaj

Összekeverjük, fogunk egy 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát, a keveréket belesimítjuk (dehogy, könyékig morzsásan az óvodai homokozóban eltanult fogásokkal kipacsázzuk a forma alját, meg úgy kétujjnyi magasan az oldalát is). Betoljuk a hűtőbe. Igényesek 10 percig 175 fokos sütőben vakra sütik, közben raccsolnak, és eltartják a kisujjukat.

A masszához:

1 kg sajtkrém / krémsajt / cream cheese
20 dkg cukor
3 evőkanál liszt
5 tojás
1 dl habtejszín (az eredeti recept szerint 0,8 dl, de az már raccsolva méregetés)
1 citrom reszelt héja
1 teáskanál vaníliakivonat, ami nálam pont kifogyott, viszont másfél zacsi vaníliáscukorral pont jó volt

És, amitől ez New York Cheesecake, az a sütés végén jön:
2,5 dl 20%-os tejföl
2 evőkanál cukor
a maradék fél vaníliáscukor, vagy fél teáskanál kivonat

Melegítsük elő a sütőt 175 fokra
A tésztakrémhez a legjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű, főleg a sajtkrém, mert hidegen nehezen keveredik el.
A sajtkrémhez hozzáadjuk a tejszínt, és vagy gyerekemelő izomzattal mozgatott fakanállal, vagy egy kézi mixerrel, amire a dagasztós horgokat biggyesztettük, fellazítjuk. Hozzáadjuk a cukorral (és vaníliáscukorral) elkevert liszt felét, elkeverjük. A tojásokat egyenként adjuk hozzá, a következőt mindig akkor, amikor az előző már elkeveredett. A harmadik tojás után hozzákeverjük a maradék cukros lisztet, és a citromhéjat. Ha vaníliás cukor helyett vaníliakivonatot használunk, azt is a végén keverjük bele.
A tészta akkor fog minket a legjobban szeretni, ha minél kevesebb levegőt viszünk bele. Igyekezzünk minél kevesebbet mozgatni, ne verjük, szigorúan kavarjuk. Azt se túl erősen. A keverőtál oldalait időnként kaparjuk le. Ha minden hozzávalónk bekerült a masszába, óvatosan hozzá is csapkodhatjuk a tálat az asztalhoz, hogy a felszínre kerüljenek az óhatatlanul kialakuló levegőbuborékok.

Öntsük a masszát az előkészített kekszes alapra, a sütőformát rakjuk sütőtálcára (előfordulhat, hogy a kekszalapból kiolvadó vaj kifolyik a formából egy kicsit). Toljuk a sütőbe 15 percre. Nem, tényleg nem kell vízfürdő.
15 perc után vegyük vissza a hőmérsékletet 120 fokra, és addig süssük, míg a formát megmozdítva már csak a torta középső 8 centi átmérőjű része mozdul meg. Ez a sütőtől, a hozzávalóktól, és az idegállapotunktól függően 60-90 perc. Én ideges voltam, nekem kellett két óra.
Ha elértük a kívánt halmazállapotot, vegyük ki, és vágjuk óvatosan körbe - ezzel azt biztosítjuk, hogy hűlés közben ne repedjen meg a torta. Öntsük a tetejére a cukros tejfölt. Ha neadjisten annyira megemelkedett volna a tészta, hogy már nem férne a tetejére a tejföl, szurkáljuk meg fogpiszkálóval, és mondjuk el egy tízperces imát. Egy kicsit össze fog húzódni, így már ráfér a tejföl. Ha így sem, akkor hagyjuk a fenébe, nem ér annyit. Tegyük vissza a sütőbe 15 percre (még mindig 120 fokon), majd kapcsoljuk ki a sütőt, és menjünk el bulizni.

Hazatérve tegyük át a tortát a hűtőbe, és aludjunk rá egyet. Próbáljuk meg megálmodni, hogy mi a búbánathoz kezdjünk másfél kiló ömlesztett sajttal.