Dínótorta

Gondolkodom én már néhány éve a kivágós-formázós tortákon, és végre, pont idénre beért egy gyerek, aki elég kicsi ahhoz, hogy meglepődjön, meg elég nagy is, hogy felismerje, hogy ez egy dínó. Nem is szeretném azzal rabolni az idődet, hogy akkor ezt most hogy is mert azt is játszhatod, hogy beírod a gugliba, hogy cut out cake, és kidob millióegy sablont, pontos receptet, miegyebet, vagy kitalálsz te valamit, ami biztos egyből jobb lesz. Legyen elég a mai poszthoz annyi, hogy mit csinálnék máshogy, mit nem gondoltam át előre, illetve, hogy hogyan is szereztem be a hozzávalókat.

A sablon innen van. Nagyon kedvesen, a nyomtatható .pdf sablontól részletes összerakási instrukciókon át videófilmig mindennel ellátnak, meg van még a dínós mellett ötszáz (bizony, dalolva) más kivágós torta, böngéssz kedvedre.
Az egyetlen apró hiba az az, hogy 9 hüvelyk átmérőjű tortaformában gondolkodnak ők, na az felénk pont 22,86, azaz méginkább 23 centi, viszont olyan, hogy 23 centi átmérőjű tortaforma, olyan nincs. A legközelebbi méret a 24-es, azt viszont ritkán találsz, vagy ha igen, akkor kuglófbetéttel kombinált horrorárút. És akkor ott a dilemma, hogy most a 22 vagy a 26 centis formádban (mert ez a kettő nagyjából minden feltörekvő háztartásban fellelhető) süsd ki a lapokat? És akár egyik, akár másik mellett döntesz, mennyivel növeld/csökkentsd a tészta hozzávalóit? És akkor hogyan is kell a henger űrtartalmát kiszámítani, és ahhoz a kéterpí, vagy az ernégyzetpí kell?
Mondom, hogy miért ne parázz:
Az összerakott dínó nagyjából három tortalapnyi területet foglal el széltében, akkora tálcád meg ha van is, biztos nem fér bele a hűtőbe, márpedig ha nem hűtöd ki a tortát, leesik róla a krém. Tehát használd a 22 centi átmérőjű formádat, hogy a legkevesebb helyet foglald. Hozzávalókat se konvertálgass, ekkora különbség nem számít a 24 és 22 centis formák között. 22 és 26 között viszont már egy negyednyi az eltérés, tehát ha 22 centis formához van megadva a recept, minden hozzávalót szorozz meg 1,25-tel, ha 26 centi formában akarod kisütni.
Azzal se szórakozz, hogy két külön lapot sütsz (inkább legyen egy lap, de az jó magas, és azt vágd vízszintesen ketté), viszont érdemes olyan receptet használni, ami sütőporos, a hagyományos piskóta teteje ugyanis általában nem lesz vízszintes. Három-négytojásos 1,5-2 teáskanálnyi sütőport/szódabikarbónát felhasználó tejfölös vagy írós recepteket ajánlok erre a célra: nem macerásak, viszont nagyon szép, egyenletes, stabil lapokat kapsz. Nem utolsósorban ezen a blogon is (öhhöm) találsz ilyen receptet jópárat.
A tortalapokat formára vágás után nem is kell megtölteni, elég jó vastagon kívülről felkenni a színezett tortakrémet két rétegben: az első réteg legyen vékonyabb, inkább csak az egyenetlenségek elfedésére, illetve a morzsák lefojtására szolgál. Ezután az alapozás után érdemes jól behűteni a tortát, hogy a díszítőréteget annál egyszerűbb legyen felvinni. Tortakrém céljából ajánlom az egyszerű vaj-porcukor-tej kombót. Ételszínezéket ha veszel, feltétlenül olvasd el az apróbetűs részt, mert van egy olyan (de legalább mindenhol kapható) fajta, amit a gyártó bevallottan nem ajánl gyerekeknek. Érdemesebb a kisebb utánajárást igénylő, viszont annyira nem szép színű Dr. Oetkert használni, vagy erős szüvet gyűjteni, és elzarándokolni valamelyik spéci cukrászboltba (vagy gyarmatáruboltba) Wilton ételfestéket venni, ez ugyanis a legjobb minőségű és a legtöbb színt is ők gyártják.Ugyanitt tehetsz szert különböző átmérőjű csokilapkákra a foltokhoz, csokival bevont kávészemre a körméhez, fehér cukoríróra a fogához, meg a szembogarához, és végül, de nem utolsósorban trüffelpuszikra a tarajához.

Az egyetlen hátulütője a formatortáknak, hogy ha egyszer elkezded a készítésüket, onnantól minden évben felül kell múlnod magad. Csak szólok, csak szólok.

Mogyoróvajas csokoládétorta

Merthogy megint szülinap, ráadásul nagyon kedves baráté, ilyenkor az ember nem veszi fél vállról a tortakészítést. A cél az volt, hogy elronthatatlan legyen, meg különleges, meg nagyon finom. Az egyetlen hibája ennek a tortának, hogy eszetlenül tömény, illetve ez is csak akkor áll fenn, ha nem áll rendelkezésre elegendő semlegesítő  (alkohol vagy tej, esetleg önuralom). De hiába, így is alig fogyott el a fele (ami persze inkább annak volt köszönhető, hogy akadt erős konkurencia egy habos-citromos piskótatorta személyében), így a koktélbárt ránk záró kedves fenntartó-gárda is kapott pár szeletet. És ízlett nekik. És minden rendben volt.

A tortalaphoz:

Az olajozott jeges lejtőn hátszélben is mindig tökéletes kakaós-tejfölös kuglófot sütöttem meg erre a célra egy 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformában. A hozzávalók menyiségén azon túl, hogy kétszeres menyiségű kakaóport tettem bele, nem is változtattam. Hogy rendesen átsüljön a közepe anélkül, hogy az alja megégne (a kuglófformának ugyanis középen is van sütőfelülete, a tortaformának meg nincs), 170 fokon sütöttem egy és negyed órát - türelem kell hozzá, meg egy jó hosszú fogpiszkáló (sőt, hurkapálca), de mint mindig, jó lesz.
Miután kézmelegre hűlt, három szeletre vágtam, majd félórácskára betettem a mélyhűtőbe, hogy a tortakrém felkenéséhez elég tömörek, merevek legyenek a szeletek, és kevesebb legyen a kósza morzsa. Ez a mélyhűtős trükk azért is jó, mert hamarabb összeáll így az egész torta, ha a lapok belülről is hűtik.

A tortakrémhez:

40 dkg krémsajt (Philadelphia például)
15 dkg vaj
60 dkg porcukor
25 dkg mogyoróvaj
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat

Tudom én, hogy a porcukor mennyisége elborzaszthat (én is szörnyülködtem egy kicsit), de ne felejtsük el, hogy háromlapos tortáról beszélünk, és ha azt akarjuk, hogy igazán szép legyen, a felszín bevonásához használjunk két réteget.
A szobahőmérsékletű vajat keverjük el a szintén szobahőmérsékletű krémsajttal. Olyat még nem láttam, hogy ennél a lépésnél a krémsajt, legyen akár mascarpone, ne dobna egy hátast, és ne izzadna ki magából két pohárnyi vizet, de ne ijedj meg! Pont azért kell ez a töménytelen mennyiségű porcukor (mellesleg az eredeti recept 75 dekát ír, úgyhogy egy szavad sem lehet), hogy felszívja a nedvességet, és stabilizálja a krém szerkezetét. Végül keverjük hozzá a vaníliát és a szobahőmérsékletű mogyoróvajat.

Ha nincs (márpedig miért is lenne) forgatható tortaállványod, érdemes egy olyan felületen végezni a díszítést, amit körbe tudsz járni. Először töltsd meg a lapokat, majd a külső felületre vigyél fel egy vékonyabb réteget, hogy megállítsd az összes kószáló morzsát, és betömd az esetleges felületi hibákat. Egy jó órán át hűtsd ezután, hogy megfelelő merevségű alapot kapj a végleges díszítő réteg felviteléhez.

És azért nem árt megnézni egy-két tanvideót a youtube-on a tortadíszítés rejtelmeiről, ha másért nem azért, hogy lásd, hogy a profiknak is mennyi időbe, meg türelembe kerül a tökéletes torta elkészítése - ne csüggedj hát, amikor másfél óra bénázást követően a tortád éppenhogy "csinos". 

Díszítéshez a maradék krémből csilagcsöves habzsákból körítettem rá cifrát, a csokipasztillákat pedig áttörölgettem egy kevés étolajjal megnedvesített papírtörlővel, hogy egyrészt elmúljon a szürkeségük, másészt szép fényesek legyenek.

Nagyon másnaposan ébredtem, és azóta is bánom, hogy nem hoztam el a maradékot, mert lehet, hogy a májam, epém örül, hogy nem eszem ebből a tortából többet, de az íze, haj, az nagyon hiányzik.

Zöldcitromos-fehércsokis sajttorta sütés nélkül

Az úgy volt, hogy még a februári nagy születésnapi hajrában (ami pont ugyanaz, mint a szeptemberi, csak hidegebb), azt találtam ki öcsém, valamint e blog születésnapjára, hogy minden erőmet összeszedve készítek egy mogyoróvajas-csokoládés tortát. Ezzel nem is lett volna baj, receptet is találtam eleget, de aztán megérkezett a testvéri visszajelzés: legyen valami mangós izé, és/vagy sajttorta. Na erre aztán már vakargathattam a fejem búbját, hogy akkor ezt most hogy is kéne, de aztán rányúltam a tutira. Annyira jó ez a recept, hogy egy hónap leforgása alatt ma csináltam meg éppen negyedszer, a harmadik változatban.

Hozzávalók 22-24 cm átmérőjű tortaformához

1 csomag Zabfalat morzsává törve
8-10 dkg olvasztott vaj
Ízlés szerint lehelletnyi szerecsendió

A már nagyon ismert módon keverd össze az olvasztott vajat a kekszmorzsával, és tapicskold szét egy kapcsos tortaforma alján. Míg a krémet elkészíted, tedd be a hűtőbe.

30 dkg sajtkrém
30 dkg jó minőségű fehércsoki
2 dl habtejszín (min. 30%)

A csokit olvaszd meg mikróban, vagy vízfürdő fölött, és amikor már langyosra hűlt vissza, keverd hozzá a szobahőmérsékletű, előzőleg egy fakanállal keverve fellazított sajtkrémhez. A nagyon hidegre hűtött tejszínt verd fel, majd forgasd hozzá a sajtos-csokis keverékhez.

Ízesítés tekintetében ez eddig kipróbált változatok:

1 konzerv/üveg őszibarack-, vagy mangóbefőtt pürésítve
1 kisebb citrom (a barackos változathoz) vagy nagyobb zöldcitrom (a mangóshoz) lereszelt héja és leve

A gyümölcspépet keverd el a citromhéjjal és -lével, majd a felét keverd hozzá a sajtkrémes történethez, a másik felével pedig öntsd nyakon az egész tortát.

Ma beugrik hozzám Malaszttal Teljes, így a Tchibo boltból szerzett 12 centi átmérőjű, kivehető aljú három piteformába osztottam el a vajas kekszmorzsát. A krém mennyiségét egyrészt lecsökkentettem, másrészt az arányokat eltoltam egy kicsit (mit csináljak, nincs olyan, hogy 1 dl tejszín), ráadásul befőttem sem volt itthon, csak egy zöldcitrom, így ez lett a vége:

1 doboz (125 g) Philadelphia
10 dkg fehércsoki
2 dl tejszín
1 zöldcitrom héja, a fele leve
1 cs vaníliáscukor

Ahogy látom, igen jó lett így is.

Kakaós-tejfölös kuglóf

Tudom, tudom, a kép nem mond sokat, még mindig nem sikerült kitalálnom, hogy az új kecóban hogyan fényképezzek kaját. Ez is hátravan, ahogyan az új könyvespolc, a számítógép felújítása, az új meló kiismerése, meg hogy ki is ez a pasi, meg mit akar tőlem egyáltalán. Annyi kétség, halogatás vesz körül mostanában (az időjárás, úgy tűnik, hasonló cipőben jár: hó?! Most?!), hogy a biztonság és kontroll utáni vágy szinte megőrjít. És persze, hogy sütni kell ilyenkor, mert ezt a kakaós kuglófot háromszor is megcsináltam egy héten belül, és mindig tökéletes lett. Semmilyen technikai tudás nem kell hozzá, túlságosan pontosan sem kell mérni (nekem például örömet okoz, ha minden grammra pontos, de nem mindenki van így ezzel), a hozzávalókat is egyszerű beszerezni - ha eddig nem mondtam volna elégszer, hogy süsd meg, hát most kifejezettem könyörgőre fogom, mert ez olyan jó!

Kivajazott-kilisztezett kuglófformában 180 fokos sütőben 45-50 perc

Hozzávalók:

25 dkg liszt
30-40 dkg cukor (attól függően, hogy mennyire szeretnéd édesen: döntsd el te, én a 35 dkg fele barna-, fele kristálycukor kombóval játszom általában)
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat (állagtól függően a száraz, vagy nedves hozzávalókhoz add)
1 csipet só
20 dkg vaj
4 dkg jó minőségű (nem zsírszegény) kakaópor
2,5 dl víz
2 tojás
1,5 dl zsíros tejföl

Egy lábasban közepesen odafigyelős kevergetés közben összemelegítjük a vajat, vizet és kakaóport addig, amíg a vaj teljesen fel nem olvad. Két-három részletben hozzáadjuk a liszt, cukor, szódabikarbóna és só keverékéhez. A masszához egyenként hozzákeverjük a tojást, végül a tejfölt. Kikent kuglófformába öntjük, előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. Ha nem elégednénk meg az omlós, mégis nedves, tömör, mégis könnyű tésztával, a kisült kuglóf kihűlése után megkenhetjük egy jó ganache-sal:

20 dkg keserűcsoki (45-50%)
2 dl habtejszín (30%)

A forrásig hevített tejszínt a darabokra tört csokira öntjük, majd egy perc várakozás után egyneművé keverjük. Érdemes legalább szobahőmérsékletűre visszahűteni, mert ekkorra sűrűsödik be kenhető állagúvá. Ha neadjisten úgy járnál, mint én, hogy véletlenül valami csokit sosem látott bevonóra nyúlsz rá a boltban, és a ganache emiatt aztán túl lágy marad, és lecsusszanna a kuglófról, ne csüggedj! Nagyon hidegre hűtsd (akár egy 15 percre a mélyhűtőbe is teheted), így már fel tudod verni krémmé. Csak arra ügyelj, hogy a keverőtál elég mély legyen, mert a tejszín, mint tudjuk, hajlamos a fröcskölésre - na hát ez volt az, amit én elfelejtettem, azóta is mosom a falat.
De ha minden jól megy, elég egy falat, és miközben lehunyt szemmel forgatod a szádban, hagyva, hogy a tészta és a máz keringőt járjon a nyelveden, egy pillanatra érhetővé válik a világ ritmusa, és megnyugodhatsz, hogy van még értelme ennek a büdös életnek.

Makadámdiós-fehércsokis blondie

Vicces dolog is lenne, ha létezne gasztronómiai teológia, és szakássapkájukat földhöz csapdosva azon vitatkoznának neves kulináris kandidátusok, hogy létezik-e evolúció, vagy minden receptet hat nap alatt írt meg az Isten. Ha létezne is ilyen, én valószínűleg az evolúciós tanokat vallanám magaménak (mintha egyébként bárkinek lenne más választása), kedvenc példám ebben a vitában pedig a blondie receptje lenne.
Mert ugye van a brownie, ami - már ha hihetünk Wikinek - úgy fejlődött ki, hogy felmerült az igény olyan süteményre, ami ötvözi a tortafélék (piskóta, genoise) strukturális adottságait a kekszfélék egyszerűségével és kiadósságával (már ha van ilyen szó), ráadásul könnyen szállítható is. A blondie pedig a brownie egyik alfaja azok számára, akik annyira nem rajonganak a csokoládéért (én).

23*33 centis sütőformában, 180 fokos sütőben 20-25 perc

Hozzávalók:

25 dkg liszt (+ 1 evőkanálnyi a sütőformához)
1,5 teáskanál sütőpor
1 csipet só
18 dkg olvasztott vaj (+2 dkg a sütőforma kikenéséhez, összesen 20 dkg)
25 dkg barnacukor
10 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
2 tojás
20 dkg durvára aprított, jó minőségű fehércsokoládé
15 dkg durvára aprított makadámdió

Jusson eszünkbe a kekszkészítés egyszerűsége: a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, só) keverd össze, egy másik tálban az olvasztott, szobahőmérsékletűre visszahűtött vaj, a cukrok, a felvert tojás keveredjen el, nem is túl alaposan. Végül öntsük egybe a kettőt, majd adjuk hozzá az ízesítőket: a csokit, a diót, a vaníliát.
Kivajazott-kilisztezett formában, előmelegített sütőben süsd addig, míg a tészta széle aranybarnára nem sül, és elkezd elválni a sütőtál oldalától. A tűpróba egyrészt azért nem ajánlatos, mert tuti, hogy beleszúrod egy csokidarabba, másrészt, mert nedvesen-ragacsosan a legjobb a tészta.
És mégsem istenkáromlás még melegen vágni egy szeletet, rákanyarítani egy gombóc vaníliafagyit, és két falat között sóhajtozni, hogy hát ez isteni!

Párizs-Brest torta

Mindig is tetszettek azok a receptek, amikhez történet kapcsolódik, főleg, ha a sztori érdekesebbé teszi az ételt, mint maga az elkészítés. A Sacher-tortáról már tudjuk, hogy valójában egy vadregényes kalandok között elrontott egyszerű csokitorta, következzék most egy másféle történet, a kerékpározás és a keresztértékesítés hőskorából. Történt ugyanis, hogy 1891-ben elindult az első Párizs-Brest-Párizs bicikliverseny, és mint azt a mostanában kitörő botrányokból tudjuk, a hosszútávú biciklizés (a versenyhossz 1200 kilométer) jó erőnlétet és rengeteg energiát követel. A 19. század végén mindenféle szteroid híján kénytelenek voltak a versenyzők magas kalóriatartalmú ételekkel kibírni, az meg éppen jól jött, hogy a helyi cukrászok kapva-kaptak az alkalmon, hogy az unalomig ismert, krémmel és tejszínhabbal töltött égetett tészta puffancsaikat a bicikliverseny révén új formában értékesítsék. Égetett tésztából kanyarítottak hát egy karikát, megtöltötték pralinéval ízesített cukrászkrémmel, megfejelték szégyellnivaló mennyiségű tejszínhabbal, majd kiálltak a cukrászdáik ajtajába, hogy "Tessék kérem, itt a biciklikerék formájú energiabomba! Ha versenyzel, edd azért, ha meg nem, hát pláne!"
A lenti recept a szeretve tisztelt Pepin nagymestertől származik, az elkészítés fizikai részéről szóló tanvideót érdemes megnézni. Az eredeti recept szerint ugyan pralinékrém kell bele, de így a sütemény macerafaktora meghaladta volna a non plus ultráét (gy.k.: csinálja, akinek két anyja van). Azért annyit a pralinéról, hogy annak ellenére, hogy a magyarban mostanra már a jelentése nagyjából megegyezik a bonbonéval, vagy trüffelével, az eredeti jelentés szerint mogyoróval készült, majd péppé őrölt grillázsról van inkább szó. A lenti változat egyszerű cukrászkrémmel készült, mert ugye macerafaktor, meg akinek két anyja van.

Hozzávalók:

Az égetett tésztához:

5 dkg vaj
2 dl tej
10 dkg liszt
3 +1 tojás (a tésztába, meg kenéshez)
1 csipet só
1 csipet cukor
mandulaforgács a tetejére

Az égetett tészta elkészítéséről már értekeztünk bővebben, ezért most nem írnám le megint, hogy mithogymerremeddig, kinekhovamiért. Ha a tészta elkészült, tedd egy két centi átmérőjű sima csővel ellátott habzsákba (vagy sarkakivágott nejlonzacskóba). Egy darab sütőpapírra rajzolj egy húsz centi átmérőjű kört (egy közepes fedő nagyjából pont ekkora, azt rajzold körbe, ha a legközelebbi iskolás nem adja oda a körzőjét). Hogy a sütőpapír ne mocorogjon, egy darabka vajjal húzz egy-egy ecsetvonásnyit a tepsi négy sarkába, meg a közepébe, és arra rakd a papírt.
Az első karikát úgy rajzold meg a habzsákkal, hogy a külső széle érje a rajzolt kört. Ügyelj arra, hogy a második karikát ne ott kezdd, ahol az elsőt abbahagytad, így biztosíthatod, hogy sülés közben ne nyíljon szét oldalt a tészta. A harmadik karikát az első kettő tetejére kell ügyeskedned. Emlékeztetőül: a tészta elszakításánál kialakult hegyes csonkot, vagy egyéb rakoncátlanságot megvizezett ujjal tudod helyrehozni. Ha elkészültél, és kigyönyörködted magad, kend meg felvert tojással, majd a tojásba mártott villa hátával húzz rajta a körvonallal párhuzamos csíkokat, végül szórd meg mandulaforgáccsal.
Ennél a pontnál érdemes elkezdeni melegíteni a sütőt, meg egy kicsit összepakolni, mert úgy negyedóráig száradni kell hagyni a tésztát a sütés megkezdése előtt. 190 fokra előmelegített sütőben süsd 20 percig, majd vedd vissza a hőmérsékletet 170 fokra, és további 20-25 percig süsd még.
Azt mondta a Pepin bácsi, hogy ha megsült a tészta, zárd el a sütőt, és ujjnyira nyitott sütőajtónál hagyd, hogy hűljön egy félórácskát. Ez volt az a pont, amikor az addig szemet gyönyörködtető süteményem (olyan szép volt, hogy a sütőajtó előtt Gollamként kuporogva rebegtem, hogy "Drááágaszááág!") megdöbbent egy kicsit, és egy helyen összeesett... És én akkor nagyon megharagudtam a Pepin bácsira, de aztán, mivel szeretteink rossztetteit mindig ki tudjuk magyarázni, én is rájöttem, hogy a mester nem tudhatta, hogy az én konyhám hűvösebb, meg nedvesebb, mint az övé, így gyorsan megbocsátottam neki, magamnak meg levontam a megfelelő következtetéseket.
Amint kisül a tészta, kapd ki a sütőből, és nagyon gyorsan vágd le a tetejét egy darabban, majd ezt a kalapkát hetykén tedd vissza a sütemény tetejére, és így tedd vissza a hűlő sütőbe: muszáj ugyanis utat biztosítani, hogy a sülés közben kialakuló gőz távozhasson a tészta belsejéből, és a hűlés közben lecsapódva ne áztassa el azt. Miután kihűlt a tészta, a korábban levágott karimát érdemes már a krémek betöltése előtt 8-10 szeletre felvágni, úgy koronázni meg a megtöltött süteményt, így sokkal könnyebb lesz majd adagolni a nagyközönségnek.

A cukrászkrémhez:

3 dl tej (azért még egy decit készíts ki, ha túl sűrűre sikeredne)
3 tojássárgája
5 dkg cukor
2 csapott evőkanál liszt
2 csapott evőkanál keményítő
1/2 vaníliarúd, vagy 1,5 teáskanál kivonat, vagy egy tasak magos (Bourbon) vaníliáscukor
Lötyetnyi konyak

Miközben a tej melegszik, keverd el a tojássárgáját a cukorral, a liszttel és a keményítővel. A felforralt tejből előbb 1-2 evőkanálnyit keverj alaposan, majd további 2-3 részletben add hozzá a maradékot (a raccsolva temperálás esete Tóth Marival). A keveréket öntsd vissza a tejforraló lábasba, és forrásig, sűrűsödésig hevítsd. Ha neadjisten csomós lenne, rá se ránts, passzírozd át egy finom szitán, majd folpackkal közvetlenül letakarva hűtsd ki teljesen. Töltsd meg vele a kisült, kihűlt tésztakarikát.
"- De csókolom, tessék mondani, nem lenne egyszerűbb megfőzni egy zacskó vaníliás pudingport?
- Dehogynem. Anyád hogy van?"

A tejszínhabhoz:

3-4 dl jó minőségű habtejszín (min. 30%) alaposan behűtve (sőt, mialatt előkeresed a többi hozzávalót, tedd be a mélyhűtőbe)
1,5 evőkanál kristálycukor
1 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
Lötyetnyi rum, vagy mandulalikőr

Csillagcsöves habzsákból nonfiguratív hurkácskákat nyomj a tésztakarika bendőjébe töltött krém tetejére, jó magasra.

Értem én, hogy a leírás alapján bonyi, meg sok idő az elkészítése, de igazából nem is - ráadásul nagyon látványos, pláne kiadós édesség. Mondjuk 1200 kilométernyit nem tudnék letekerni a segítségével, de hálistennek nincs is biciklim.

Svéd húsgombóc barnamártással

Dehogy svéd! De hasonlít az ikeáshoz, nem is túl macerás az elkészítése, meg aztán alkalmat ad néhány alaplépés elsajátításához: hogyan készítsünk mártásalapot, hogyan süssünk húsgombócot sütőben, és miért is érdemes fejben tartani, hogy milyen fűszerkészlettel rendelkezünk. Az egy dolog, hogy nagyjából tudod, hogy van-e otthon só, bors, pirospaprika, köménymag, de aztán megtetszik egy recept, amiben van valami ritkábban használt ízesítő, és hipp-hopp azon kapod magad, hogy nem tudsz mit kezdeni a négy, alig használt/felbontatlan csomag római köménnyel, koriandermaggal, borsikafűvel. Én a szegfűborssal jártam most így, morfondíroztam is eleget, hogy ez meg miféle hóbort (ezt a szót öcsém szponzorálta), mi köze van a szegfűborsnak a húsgombóchoz, de aztán persze, hogy ez a fűszer biztosította azt a sajátos ikeás ízt: elég volt egy falat, és lélekben egyből a ceruzával rohangáló, üvöltő kiskorúval tarkított tömeg közepén találtam magam, ahol minden magánhangzó minimum két ponttal, vagy karikával van ellátva, és hiába készülsz pontos listával, mire eljutsz a konyhafelszerelésekhez, a gát átszakad, aztán hetekig törheted a fejed, hogy mihez kezdesz négy zöld bögrével, két piros pitéstállal, és nyolcszáz fehér mécsessel.

220 fokos sütőben 20-25 perc

Hozzávalók (2 személyre):

40 dkg darált marha-, és sertéshús keveréke (tüchtig csomagolásban lehet ilyet kapni pont)
2 evőkanál zsemlemorzsa
1-2 evőkanál tej
egy kisebb fej hagyma
2 dkg vaj (a mártáshoz szükséges vajjal együtt lesz pont 5 dkg)
1 tojás
só, bors
1 csipet szegfűbors
1 csipet szerecsendió

Az apróra felvágott hagymát pirítsd meg a vajon, majd helyezd át egy keverőtálba. Egye kutya alapon akár nyersen is hozzáadhatod a hagymát, akkor viszont már érdemes lereszelni, akkor viszont már macerafaktor szempontjából megint ugyanott vagy. Add hozzá a zsemlemorzsát, a tejet, a tojást, a fűszereket, és néhány keveréssel készíts egynemű katyvaszt. Borítsd hozzá a darált húst, keverd el, majd folpackkal takarva tedd be egy órácskára a hűtőbe: egyrészt az ízek jobban összeérnek, másrészt a nedvesség egyenletesebben járja át így a szárazanyagokat. Vékonyan megolajozott alufóliával takart tepsibe nedves kézzel szaggass ikeás húsgombócnyi adagokat, majd előmelegített sütőben süsd ki. Jómagam félidőben megforgattam a gombóckákat, de nem muszáj.

A mártáshoz:
3 dkg vaj
1-1,5 evőkanál liszt
4-5 dl marhahús-alaplé (jobb meggyőződésem ellenére kockából ugyan, de azért fontos, hogy hideg legyen!)
1 dl tejszín (nem akartam felbontani erre egy dobozt, így hűtő alján árválkodó két evőkanálnyi tejszínes krémsajttal játszottam: nem bántam meg)
egy csipet cukor
só, bors
löttyintésnyi Worcester-szósz (aki vorcseszternek mondja, azt vágd kupán)

A felforrósított vajra szórd a lisztet, majd pirítsd 2-3 percig, az se baj, ha egészen zsömleszínűre sikerül. Előbb egy félpohárnyi alaplével öntsd fel, azt keverd el (érdemes habverővel elvégezni ezt a mutatványt), majd a maradék levet két adagban add még hozzá. Azért fontos, hogy hideg legyen a hozzáadott folyadék, mert ezzel akadályozhatod meg a csomók kialakulását, no meg azzal, hogy nem egyben döntötted a pirított liszthez az egészet. Ha ezelőtt még életedben nem csináltál volna rántást, akkor most kezdheted el a válladat veregetni, hogy lám-lám, hát ezen is túl vagyunk. Löttyintsd hozzá a tejszínt, szöntyörögtesd közepes lángon pár percig, hogy egyrészt sűrűsödjön, másrészt kimúljon a liszt íze, meg aztán fűszerezni is el kell kezdened előbb-utóbb.
Keverd hozzá a kisült húsgombócokat, vagy ne - ahogy tetszik, tálald főtt krumplival, krumplipürével, na és persze valami savanykás lekvárral: a vörösáfonya az autentikus, a hecsedli a könnyebben beszerezhető.