Póréhagyma krémleves

Még mindig mélyhűtő, még mindig elágazásos főzős módszer, és még mindig tél van - mi más lehetne a válasz, mint póréhagyma krémleves.
A mélyhűtőből egy tyúkhúsleves-kocka kerül elő (és amikor azt mondom kocka, úgy értem, egy félliternyi, kocka alakban lefagyasztott maradék húsleves); a bacon-sajt-póréhagyma quiche győzedelmes sütéséből egy szál póréhagyma maradt; a hidegre meg mindig leves a válasz - ha éppen nem forralt bor.

Hozzávalók két személyre:
1 szál póréhagyma
1 fej hagyma
5 dkg vaj
0,5 l tyúkhúsleves
5 dkg vaj
2 evőkanál liszt
2 dl tej
só, bors
kakukkfű

Nagyon sokféle módszert lehetne választani a krémleveshez, de mert a vajban párolódó hagyma illatánál jobb nem sok van a világon, miközben egy lábasban olvadozott a húsleves, a fele vajban puhára pároltam a felkarikázott hagymafélét. Természetesen körbegugliztam az egész netet, hogy milyen fűszer illik a cucchoz, és természetesen ahány recept, annyifélét találtam: az egyik rozmaringot mond babérlevéllel, a másik petrezselymet szerecsendióval, én a kakukkfűt választottam, de mindenki legyen ura a maga levesének.
Miután a hagyma puhára párolódott, hozzáöntöttem a húsleveshez, és annyi ideig forraltam, amíg a maradék vajból, lisztből és tejből el nem készült egy jó rántás. Nem aggódtam a csomók miatt (nem tudom, mi van mostanában, valahogy üldöznek a lisztcsomók - biztos a lisztben a hiba, vagy a vajban, vagy a tejben, de bennem biztos nem), mert egy kézi mixerrel az egészet szétcsapattam: selymes lett, krémes, épp eléggé sűrű, és nagyon finom.
Átfutott az agyamon, hogy kenyérkockákkal, esetleg felkockázott sült szalonnával teszem még tartalmasabbá, aztán egyrészt nem volt már kedvem még egy serpenyővel tetézni a mosogatnivaló halmot, másrészt éhes is voltam, harmadrészt meg én is ura vagyok a magam levesének: igen jó lett így is.