Sütni jó, családtag születésnapja fontos. A két tény metszésében szerencsés esetben az áll, hogy az ünnepelt kedvence a sajttorta (cheesecake, csízkék, mindegy is).
Első lépésként körbeguglizzuk az összes főzős blogot: melyik kekszből jó a tortaalap, vízfürdőben süssük, vagy szárazon, van-e a recepthez jutúbos tanvideó, a recept írója ikeában tartósított otthonülő anyuka-e, a kommentelők kipróbálták-e a receptet, vagy csak a közzétett kép alapján ujjonganak - bizony, meg kell dolgozni a jó információért. A végén persze, hogy az elsőként megtalált
Joy of Baking a forrás, Stephanie Jaworski nem szarral gurigázik, ráadásul nem csupán kanadai akcentussal, de grammban és celsiusban is beszél, így nem kell külön számolgatni.
A legegyszerűbb, marketing-szempontból erősen megtámogatott definíció szerint:
Sajttortához való krémsajt = Philadelphia
De
az drága. Kilója 2600 forint körül. A flapret szellemében pedig illik
mindent olcsón, egyszerűen elkészíteni. Béláim, gondolkozzunk.
Pár
hónapja már sikerült rátalálnom egy sajtpultra a Skála-piacon, ahol
1500 forint/kiló áron tökéletes krémsajtot/sajtkrémet lehet kapni dán
sajtkrém néven. Egyrészt finomabb, mint a Philadelphia, másrészt nem
tartozik 125 grammonként hozzá műanyag doboz, így kedden fejembe toltam a
kispiros sapkát, nyakamba vettem a várost, és irány a piac!
Krémsajt
ma nincs, a héten nem is lesz - várt a szomorú hír, és hiába néztem
csúnyán, senki nem lett boldogabb. No sebaj, van itt még sajtpult (ott
sem volt), van még piac (ott sem volt), semmi gond, fő a pozitív
szinking, megoldjuk péntekig.
Csütörtökön, amikor már kezdett
elegem lenni a sajtkrémvadászatból, már éppen elkezdtem összeállítani az
Öcsém, nem lesz neked csízkék, elviszlek a Vaszabiba, kapsz egy
gyikospólót, örüjjé' kezdetű beszédet, amikor a szemem sarkából
megláttam, hogy pont egy ciginyi sétára (igen, én cigiben mérem a
gyalogos távolságot) nyílt egy tejbolt! Nagy volt az öröm!
Boltba
be, nénivel csevej, receptcsere, udvarlás, minden. Van krémsajt? Van
hát, aranyos! Csízkékbe jó lesz? Jó lesz, hát, aranyos! Akkor adjon egy
kilót - még azt se bánom, ha hozzátolsz még tíz dekát, mert 1300
forintért vigyorgok, mint a vadalma.
Irány haza, bontsuk a szajrét.
Ó,
hogy az a Pannóniát elfoglaló, római gyalogos katona lábszagát
megszégyenítő, ömlesztett sajtos jó édesanyját valakinek! És így
született meg a blog ötlete, meg az első jótanács:
Mindig kérj kóstolót!
Már
éppen kezdtem elkeseredni, mikor lakótársam, Malaszttal Teljes
(becézve: Malcsi) felhívott, hogy éppen rám gondol az Auchanban, és
merőn figyel vidéki sajtkrémet húszdekás kiszerelésben, hozzon-e. Egy
szempillantás alatt eldöntöttem, hogy a lábszagú ömlesztettet elkeverem
az ósanos tutival, és akkor jó lesz. Kértem is, hogy hozzon két
dobozzal. Hozott. Kibontottuk. Megkóstoltuk. Ez is ömlesztett sajt. A
változatosság kedvéért tógaszagú.
Másnap felvirradt a
nagy nap, hogy elkészüljön a sajttorta, és kénytelen voltam meghozni a
nehéz döntést: az még hagyján, hogy a kétféle ömlesztett sajtból jó
esetben is érdekes ízű termék lesz, de arra nincsen garancia, hogy
túléli-e a sütést, meg hogy összeáll-e. A testvéreinket nagyon
szeretjük, itt bizony biztosra kell menni. Lebattyogtam hát a sarki
közértbe, és bepakoltam nyolc 125 grammos filadelfia krémsajtot, majd
megszólalt bennem a háztartási Petőfi, és dacosan a fele filát
elcseréltem fél kiló mascarponéra, mert nem csesztek ki velem,
megmutatom én, hogy lehet bizony spórolósan sajttortát sütni!
Az meg csak otthon jutott eszembe, hogy a mascarpone, ha lehet, még drágább.
De mert Petőfi nem alkuszik, inkább fizet, nekiláttam:
Elkészítés ideje:
Tortaalap: 10 perc
Massza: 10 perc
Sütés: 15 perc + másfél-két óra + 15 perc
Elkészülés után a kikapcsolt sütőben hagyjuk teljesen kihűlni, majd 3-4 órán át hűtőben pihentessük. Ergo, egy nappal előre készítsük el.
A hozzávalók:
Az alaphoz:
1 cup (200 g) grahamkeksz morzsa
Na, itt megállunk, guglizgatunk egy kicsit, és döntünk a Győri Édes Zabfalat mellett, egy 215 grammos csomag 250 forint körül van, mi baj történhet. Alternatívaként megfontoljuk a Spekulatiust, de az drága, meg a sarki közértben kapható olasz kekszet, mert az olcsó is, jó is, de a baj az egy kilós kiszerelés, egy sajttorta elkészítése után egy hétig némi bűntudattal ugyan, de felfalom a maradékot. Graham kekszet nulláról meg süssön, akinek két anyja van. A 22 centis tortaformában simán elfér mind a 215 gramm kekszmorzsa, úgyhogy még méricskélni sem kell, legfeljebb kalapácsot/sodrófát/robotgépet ragadni, és összetörni a kekszet.
5 dkg cukor - A Zabfalat elég édes, úgyhogy ez el is maradhat, én azért hozzávágtam egy csapott evőkanál (a kedvenc mértékegységem) barnacukrot, biztos, ami tuti.
10 dkg olvasztott vaj
Összekeverjük, fogunk egy 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát, a keveréket belesimítjuk (dehogy, könyékig morzsásan az óvodai homokozóban eltanult fogásokkal kipacsázzuk a forma alját, meg úgy kétujjnyi magasan az oldalát is). Betoljuk a hűtőbe. Igényesek 10 percig 175 fokos sütőben vakra sütik, közben raccsolnak, és eltartják a kisujjukat.
A masszához:
1 kg sajtkrém / krémsajt / cream cheese
20 dkg cukor
3 evőkanál liszt
5 tojás
1 dl habtejszín (az eredeti recept szerint 0,8 dl, de az már raccsolva méregetés)
1 citrom reszelt héja
1 teáskanál vaníliakivonat, ami nálam pont kifogyott, viszont másfél zacsi vaníliáscukorral pont jó volt
És, amitől ez New York Cheesecake, az a sütés végén jön:
2,5 dl 20%-os tejföl
2 evőkanál cukor
a maradék fél vaníliáscukor, vagy fél teáskanál kivonat
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra
A tésztakrémhez a legjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű, főleg a sajtkrém, mert hidegen nehezen keveredik el.
A sajtkrémhez hozzáadjuk a tejszínt, és vagy gyerekemelő izomzattal mozgatott fakanállal, vagy egy kézi mixerrel, amire a dagasztós horgokat biggyesztettük, fellazítjuk. Hozzáadjuk a cukorral (és vaníliáscukorral) elkevert liszt felét, elkeverjük. A tojásokat egyenként adjuk hozzá, a következőt mindig akkor, amikor az előző már elkeveredett. A harmadik tojás után hozzákeverjük a maradék cukros lisztet, és a citromhéjat. Ha vaníliás cukor helyett vaníliakivonatot használunk, azt is a végén keverjük bele.
A tészta akkor fog minket a legjobban szeretni, ha minél kevesebb levegőt viszünk bele. Igyekezzünk minél kevesebbet mozgatni, ne verjük, szigorúan kavarjuk. Azt se túl erősen. A keverőtál oldalait időnként kaparjuk le. Ha minden hozzávalónk bekerült a masszába, óvatosan hozzá is csapkodhatjuk a tálat az asztalhoz, hogy a felszínre kerüljenek az óhatatlanul kialakuló levegőbuborékok.
Öntsük a masszát az előkészített kekszes alapra, a sütőformát rakjuk sütőtálcára (előfordulhat, hogy a kekszalapból kiolvadó vaj kifolyik a formából egy kicsit). Toljuk a sütőbe 15 percre. Nem, tényleg nem kell vízfürdő.
15 perc után vegyük vissza a hőmérsékletet 120 fokra, és addig süssük, míg a formát megmozdítva már csak a torta középső 8 centi átmérőjű része mozdul meg. Ez a sütőtől, a hozzávalóktól, és az idegállapotunktól függően 60-90 perc. Én ideges voltam, nekem kellett két óra.
Ha elértük a kívánt halmazállapotot, vegyük ki, és vágjuk óvatosan körbe - ezzel azt biztosítjuk, hogy hűlés közben ne repedjen meg a torta. Öntsük a tetejére a cukros tejfölt. Ha neadjisten annyira megemelkedett volna a tészta, hogy már nem férne a tetejére a tejföl, szurkáljuk meg fogpiszkálóval, és mondjuk el egy tízperces imát. Egy kicsit össze fog húzódni, így már ráfér a tejföl. Ha így sem, akkor hagyjuk a fenébe, nem ér annyit. Tegyük vissza a sütőbe 15 percre (még mindig 120 fokon), majd kapcsoljuk ki a sütőt, és menjünk el bulizni.
Hazatérve tegyük át a tortát a hűtőbe, és aludjunk rá egyet. Próbáljuk meg megálmodni, hogy mi a búbánathoz kezdjünk másfél kiló ömlesztett sajttal.