Dínótorta

Gondolkodom én már néhány éve a kivágós-formázós tortákon, és végre, pont idénre beért egy gyerek, aki elég kicsi ahhoz, hogy meglepődjön, meg elég nagy is, hogy felismerje, hogy ez egy dínó. Nem is szeretném azzal rabolni az idődet, hogy akkor ezt most hogy is mert azt is játszhatod, hogy beírod a gugliba, hogy cut out cake, és kidob millióegy sablont, pontos receptet, miegyebet, vagy kitalálsz te valamit, ami biztos egyből jobb lesz. Legyen elég a mai poszthoz annyi, hogy mit csinálnék máshogy, mit nem gondoltam át előre, illetve, hogy hogyan is szereztem be a hozzávalókat.

A sablon innen van. Nagyon kedvesen, a nyomtatható .pdf sablontól részletes összerakási instrukciókon át videófilmig mindennel ellátnak, meg van még a dínós mellett ötszáz (bizony, dalolva) más kivágós torta, böngéssz kedvedre.
Az egyetlen apró hiba az az, hogy 9 hüvelyk átmérőjű tortaformában gondolkodnak ők, na az felénk pont 22,86, azaz méginkább 23 centi, viszont olyan, hogy 23 centi átmérőjű tortaforma, olyan nincs. A legközelebbi méret a 24-es, azt viszont ritkán találsz, vagy ha igen, akkor kuglófbetéttel kombinált horrorárút. És akkor ott a dilemma, hogy most a 22 vagy a 26 centis formádban (mert ez a kettő nagyjából minden feltörekvő háztartásban fellelhető) süsd ki a lapokat? És akár egyik, akár másik mellett döntesz, mennyivel növeld/csökkentsd a tészta hozzávalóit? És akkor hogyan is kell a henger űrtartalmát kiszámítani, és ahhoz a kéterpí, vagy az ernégyzetpí kell?
Mondom, hogy miért ne parázz:
Az összerakott dínó nagyjából három tortalapnyi területet foglal el széltében, akkora tálcád meg ha van is, biztos nem fér bele a hűtőbe, márpedig ha nem hűtöd ki a tortát, leesik róla a krém. Tehát használd a 22 centi átmérőjű formádat, hogy a legkevesebb helyet foglald. Hozzávalókat se konvertálgass, ekkora különbség nem számít a 24 és 22 centis formák között. 22 és 26 között viszont már egy negyednyi az eltérés, tehát ha 22 centis formához van megadva a recept, minden hozzávalót szorozz meg 1,25-tel, ha 26 centi formában akarod kisütni.
Azzal se szórakozz, hogy két külön lapot sütsz (inkább legyen egy lap, de az jó magas, és azt vágd vízszintesen ketté), viszont érdemes olyan receptet használni, ami sütőporos, a hagyományos piskóta teteje ugyanis általában nem lesz vízszintes. Három-négytojásos 1,5-2 teáskanálnyi sütőport/szódabikarbónát felhasználó tejfölös vagy írós recepteket ajánlok erre a célra: nem macerásak, viszont nagyon szép, egyenletes, stabil lapokat kapsz. Nem utolsósorban ezen a blogon is (öhhöm) találsz ilyen receptet jópárat.
A tortalapokat formára vágás után nem is kell megtölteni, elég jó vastagon kívülről felkenni a színezett tortakrémet két rétegben: az első réteg legyen vékonyabb, inkább csak az egyenetlenségek elfedésére, illetve a morzsák lefojtására szolgál. Ezután az alapozás után érdemes jól behűteni a tortát, hogy a díszítőréteget annál egyszerűbb legyen felvinni. Tortakrém céljából ajánlom az egyszerű vaj-porcukor-tej kombót. Ételszínezéket ha veszel, feltétlenül olvasd el az apróbetűs részt, mert van egy olyan (de legalább mindenhol kapható) fajta, amit a gyártó bevallottan nem ajánl gyerekeknek. Érdemesebb a kisebb utánajárást igénylő, viszont annyira nem szép színű Dr. Oetkert használni, vagy erős szüvet gyűjteni, és elzarándokolni valamelyik spéci cukrászboltba (vagy gyarmatáruboltba) Wilton ételfestéket venni, ez ugyanis a legjobb minőségű és a legtöbb színt is ők gyártják.Ugyanitt tehetsz szert különböző átmérőjű csokilapkákra a foltokhoz, csokival bevont kávészemre a körméhez, fehér cukoríróra a fogához, meg a szembogarához, és végül, de nem utolsósorban trüffelpuszikra a tarajához.

Az egyetlen hátulütője a formatortáknak, hogy ha egyszer elkezded a készítésüket, onnantól minden évben felül kell múlnod magad. Csak szólok, csak szólok.