2012. december 20., csütörtök

Pisztáciás-vörösáfonyás fehércsoki kocka


Gondoltam, gyorsan bejelentkezem, és helyzetjelentéssel szolgálok a karácsonyi süteményes világvégéről. Az ugyan hagyján, hogy szerintem még mindig nem jó a hűtő (mintha nem hűtene eléggé), de a jóanyámmal kialkudott sütemények közül még csak egyet sikerült megcsinálnom, azt is csak félig (a keksztekercs készítése körüli balhéról később). Ami viszont már készen van, az egy karácsonyi ajándék - történt ugyanis, hogy az amúgy sem kislétszámú nagy család (nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek köre) tavaly szent esküvéssel megfogadta, hogy mivel már annyian vagyunk, elfelejtjük a mindenki mindenkinek ajándékozást, inkább húzunk! Egy szabály van: venni tilos, mindenki barkácsoljon, eszkábáljon, formázzon, főzzön, vagy egyéb felajánlásokkal éljen - így fordult például elő tavaly, hogy jóapám vasalási szolgáltatásait ajándékozta az általa húzott nagynénémnek, és miközben a tetőfokára hágott a buliban a hangulat, akkurátusan kivasalt mindent, ami elékerült. A tavalyi ganache alapú narancsos-gyömbéres trüffelem nem lett annyira jó, hogy ország-világ előtt dicsekednék vele, na de idén! Idén fehércsoki alapú fudge kerül a fa alá a szerencsés rokonnak - már tartottam Lucabarátnés kóstolót, és ejha - ez a recept nem csak egyszerű, de nagyon-nagyon finom is.Ráadásul jó nagy adag, jut másnak is belőle.

Hozzávalók:

500 g jó minőségű fehércsokoládé
400 g cukrozott sűrített tej (a gyarmatáruboltban lehet éppen 397 grammos dobozos kiszerelésben kapni, illetve bármelyik nagyobb élelmiszerboltban akad tubusos fajta)
30 g vaj
10 dkg hántolt natúr pisztácia
10 dkg vörösáfonya, tőzegáfonya, vagy egyéb aszalt piros bogyós gyümölcs

A csokit, a vajat és a sűrítet tejet vízfürdő felett felmelegítjük és addig kavarjuk, amíg egynemű nem lesz. Én ugyan egy kicsit meglepődtem, hogy nem olvadt fel folyékonyra, ehelyett fényes, ruganyos gyurma lett belőle, de így sem okozott különösebb nehézséget hozzákeverni a pisztáciát, meg az áfonyát. Sütőpapírral kibélelt 12*24 cm-s formába öntöttem (2 darab papírcsíkkal érdemes kibélelni, amik túllógnak a tál peremén, hogy mikor kihűlt, egy mozdulattal ki lehessen szabadítani a cuccot), folpakkal lefedtem, majd egy éjszakára be a hűtőbe. Ha jól kihűlt, tetszés szerinti nagyságú kockákra vághatod, és kedved szerint csomagolhatod.

Véletlenül (hö) két doboznyi sűrített tejet vettem, így már most gondolkodom egy mogyoróvajas-keserűcsokis kombón, avagy a fehércsokit zöldcitrom-lével és kókusszal ízesítem, esetleg puffasztott rizst keverek hozzá; friss reszelt narancshéj és aprított dió is mehet keserűcsoki mellé... jajj, mennyi lehetőség, és milyen kevés karácsony!

2012. december 12., szerda

Mandarintorta


Csak sikerült összeszednem magam annyira (már ami az új lakást illeti), hogy belevághassak a sütő felavatásába. Valami nagyon egyszerű receptet szerettem volna, némi csavarral persze, meg legyen azért némileg karácsonyi hangulata is... és akkor eszembe jutott a mandarintorta receptje. Az eredeti, Nigella-féle leírás szerint ez klementintorta, de magyarul a narancs és a kumkvat közötti összes variációt mandarinnak hívom (-juk), így egyezzünk ki most ebben a névben. A csavar a receptben meg egyrészt az, hogy a mandarinok héjastul kerülnek a tésztába, másrészt meg, hogy mandulaliszttel készül, így gluténmentesnek mondható. Az ízén túl meg azért is karácsonyi, mert nagyon sokáig eláll.

20-22 cm átmérőjű tortaformában, légkeveréses 175 fokon 45-55 perc

Hozzávalók:

6 tojás
25 dkg őrölt mandula (mandulaliszt)
22,5 dkg cukor
375 g klementin (ez 3 közepes méretű darab)
1 púpozott teáskanál sütőpor
1 csipet só
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat

A mázhoz:
1 mandarin leve, vagy a főzővíz
Annyi porcukor, hogy sűrűn folyó mázat kapjunk

A gyümölcsöket alaposan megmossuk, a szár maradékát kipöcköljük valahogyan, és hideg vízben feltesszük főni. Én a csokis-körtés piténél eltanult módszerrel egy darab sütőpapírral nyomattam le a klementineket, mert egyébként úsznak a víz színén. Másfél-két órán át alacsony tűzön főzzük. Hagyjuk, hogy az illat bejárja az egész lakást. Ha kész, kiemeljük a vízből (a főzővízre esetleg a mázhoz szükség lehet, de ha nem, konyhaillatosítónak megteszi még egy-két napig), lecsöpögtetjük, és félrerakjuk hűlni.
A mandulalisztet összekeverjük a cukorral, sóval és sütőporral. A tojásokat kicsit verjük fel (nem kell habosra, csak mintha rántottát készítenénk) A kihűlt főtt mandarinokat összeturmixoljuk (vagy nagyon apróra felvágjuk), és hozzákeverjük a felvert tojásokhoz. Két részletben hozzákeverjük a mandulalisztes keveréket, majd egy kivajazott, kapcsos formában tűpróbáig sütjük (ha biztosra akarunk menni, a forma alját béleljük ki egy darab sütőpapírral - könnyebb dolgunk lesz, az biztos). Ha nagyon erősen sülne a teteje, kétharmad időnél fedjük le egy alufólia-darabbal.
Miután elkészült, hagyjuk állni 10 percet, vágjuk körbe, és öntsük le a mázzal. A formában hagyjuk teljesen kihűlni.

Ápdét: Az első adag viharos gyorsasággal fogyott el - nedves, krémesen puha a tészta, roppan a tetején a cukormáz, abbahagyhatatlan! Így a második adagnak is nekifogtam, mert egyszerűbb, mint a piskótakészítés. Mivel nem volt, csak két mandarinom, 15 dekára csökkentettem a cukor mennyiségét, és ribizlilekvárral pótoltam a hiányzó gyümölcsöt. Mhmhmhmhmhmhmhm... ejha!


2012. november 27., kedd

Non Plus Ultra


Ugyan még nincsen tűzhelyem az új lakásban (most éppen a hűtőszerelő igen találékony káromkodása biztosít alapzajt, a gázszerelő meg késik, affene), de már elkezdtem azon gondolkodni, hogy mivel is avatom fel a sütőt. Aztán az is eszembe jutott (mert halk morajlással bekapcsolt a fűtés - ehhez is hozzá kell szokni még, nem úgy aludni át az éjszakát, mint egy csecsemő: két-háromóránként zokogva ébredni), hogy közeledik a karácsony, érdemes elővenni a Non Plus Ultra receptjét és lélekben felkészülni az elkészítésével járó macerára. Állandó olvasóim (hö) emlékezhetnek a macerafaktor kifejezésre: egy darab sütemény elkészítésére fordított idő elosztva az elfogyasztáshoz szükséges idővel. És éppen a Non Plus Ultra miatt kellett kitalálnom ezt a mértéket, hogy megindokoljam, miért is csak évente egyszer vágom a fejszémet ebbe a mókába. Tavaly másfélszeres adagot készítettem (3 tojásból), így 283 darab süti lett, és ezt azért tudom, mert valamivel meg kellett magyaráznom, hogy hogy a pitlibe töltöttem én öt órát a konyhában csak emiatt.  Tehát az egy darab elkészítésére szánt idő 63,6 másodperc, az elfogyasztás 2 másodperc, azaz a macerafaktor 31,8. Nálam ezzel csúcstartó.
Az elkészítésről elöljáróban annyit, hogy omlós tésztával dolgozunk, így minden hozzávaló legyen alaposan behűtve. Kézzel minél kevesebbet érjünk hozzá, és nyújtásnál alaposan lisztezzük be a gyúródeszkát (vagy asztallapot) és a sodrófát is. A habnál viszont törekedjünk a szobahőmérsékletre.

Légkeveréses 175 fokon 10-12 perc

Hozzávalók

A tésztához:
2 tojás sárgája
20 dkg vaj
20 dkg liszt
5 dkg kristálycukor (éppen csak hogy fellazítsa a lisztet, tehát előre keverjük el vele)

Ahogy már megszoktuk a különféle pitéknél, gyorsan dolgozzuk össze a hozzávalókat (ha van robotgépünk, érdemes azzal), kézzel még moccantsunk rajta kettőt, majd folpackba csomagolva tegyük be a hűtőbe minimum félórára. Minél kevésbé válik ki a glutén, annál jobban járunk. Emlékeztetőül: a kelt tésztáknál éppen az a cél, hogy kiváljon a glutén, ezért dagasztjuk, mozgatjuk sokat, az omlós tésztáknál pedig pont az ellenkezője a cél. A kötelező pihentetés után egyszerre csak a tészta negyedével dolgozzunk, a maradékot tegyük vissza a hűtőbe. 2-3 milliméter vastagságúra nyújtsuk, majd 2-3 centi átmérőjű szaggatóval vágjuk ki a kis lapokat. Sülés közben majd minimálisat fog csak nőni a tészta, így pakolhatjuk őket közelebb is egymáshoz. A szeletelt kenyér óta az egyik legnagyobb találmány az előre felvágott sütőpapír, melegen ajánlom a használatát. De még mielőtt kisütnénk, ne feledkezzünk meg a tojáshabról!

A habhoz:
2 tojás fehérje
18 dkg porcukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy egy teáskanálnyi kivonat
pár csepp citromlé, ecet, vagy borkősav

A habot nem is annyira verjük, mint inkább kavarjuk. Húszegynéhány év tapasztalata arra megtanított, hogy érdemes félkeményedésig verni magasa fokozaton, majd alacsony fokozaton hozzáverni a porcukrot négy-öt részletben. Ha túl merevre verjük ugyanis (ami a porcukor mennyiségét tekintve egyébként nagyjából kizárt), nehezebb lesz szétcsepegtetni a tésztalapocskákon. Az elkészült habot aztán tehetnénk habzsákba, de nekem sokkal kényelmesebb és precízebb, ha két teáskanállal dolgozom. A bal kezemben lévő kiskanalat merítem a habba, majd a jobb kezemben lévő kiskanállal tolok le róla annyit, hogy a tésztalapot háromötödéig/kétharmadáig befedje. Sülés közben egy kicsit szétterül ugyanis, az meg csak rajtunk múlik, hogy olyat szeretnénk, hogy a hab teljesen elfedje a tésztát, vagy nem - én speciel azt szeretem, ha egy kicsit kilóg.  A tészta.
A sütésnél arra ügyeljünk, hogy legalább három tepsi legyen már előkészítve, mire betoljuk az elsőt sülni. Továbbá, hiába melegítettük elő a sütőt, az első utáni tepsik már gyorsabban fognak sülni. És végül még egy apró trükk: amikor már éppen csak két perc van hátra, nyissuk ki két másodpercre a sütő ajtaját félig, hogy a sütés közben keletkező gőz távozhasson, így kisebb a valószínűsége, hogy az elkészült darabok tetejéről leugrik a hab. Bár ha leugrik, azt meg megehetjük mi.
A kisült, kihűlt sütiket kettesével ragasszuk össze baracklekvárral. Kényelmesebb, ha botmixerrel szétcsapatjuk egy kicsit, hogy homogén legyen. Egy teáskanalat merítsünk a lekvárba, az egyik sütivel húzzunk le egy kicsit róla, majd a másik sütit kis csavarással rögzítsük rajta, így egyenletesebben eloszlik a lekvár a két réteg között.

Befejezésül egy kép a tavalyi NPU-maratonról - csak hogy lássátok, nagyjából mennyi helyre lesz szükségetek.


2012. november 17., szombat

Lúdláb torta


Nem, nem eredeti, viszont könnyített recept - meg aztán csokoládés, habos, születésnapi, elfogyott így is, úgy is. Aktuális történet viszont, hogy éppen most estem át életem első autóbalesetén, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem volt annyira rossz élmény. Egyrészt bebizonyosodott, hogy tényleg jobb félni, mint megijedni, mert én nagyon félek az autóktól, jogosítványom sincs éppen ezért (no meg azért, mert a magam lehetséges, sőt valószínű bénázása egy teljesen üres úton még csak-csak emészthető kondíció, de a többi autós hülyeségéért már kockázatot vállalni nemigen merek). Állandó félelemben ülök az autóban, bárki vezet (vannak, akik mellett nem fog el halálfélelem, ez a maximum), így, mikor most életemben először vettem részt autóbalesetben - na jó, koccanásban, de a látványos, kipördülős fajtából - annyira elbűvölt az események egymásutánisága, hogy megijedni eszembe se jutott (meg aztán, halálfélelmet fokozni eleve nem könnyű feladat). Senkinek nem lett baja a bosszúságon, meg az ijedségen kívül, ráadásul egyhamar elborítottak minden résztvevőt (beleértve a rendőröket) az adminisztrációs teendők, ami kifejezettem nyugtató hatással lett a kedélyekre. Ha díjat lehetne kapni a civilizált autóbalesetért, akkor a díjátadó beszédben mindenképpen megemlíteném a rendőröket, mert egyrészt nagyon délceg, helyre legényeket sikerült kifognunk, másrészt mindenben nagyon kedvesen, profin segítettek; a közeli lakberendezési bolt tulajdonosát, aki azon túl, hogy letöltötte és kinyomtatta, meg fénymásolta a kárbejelentő lapot, csak azért maradt nyitva tovább még két órát, hogy az üzletben ücsörögve, nyugodtan ki tudjuk tölteni a papírokat; és végül, nem de nem utolsósorban a vétlen autó sofőrjét, aki nagyon kedves volt, bár a szája büdös.
És most, hogy így kicsodálkoztam magam a dolgok alakulásán, következzék a lúdláb torta receptje.

28 cm átmérőjű tortaformában, légkeveréses 175 fokon 25-30 perc

Hozzávalók a tortaalaphoz:

(minden hozzávaló legyen szobahőmérsékletű)
6 tojás kettéválasztva (sárgája-fehérje)
10 dkg vaj
20 dkg cukor
20 dkg liszt
2 púpozott evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
1 csipet só
pár csepp citromlé, vagy ecet

A vajat a cukorral, majd az egyenként hozzáadott tojássárgájákkal addig keverjük, míg egy kicsit meg nem lágyul és selymesen fényes, egynemű lesz. Egy pár csepp citromlével, vagy ecettel keményre felverjük a tojásfehérjét, majd a kakaóporral elvegyített liszttel felváltva óvatosan hozzáforgatjuk a vajas-cukros alaphoz. Előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Hozzávalók a krémhez (előző nap érdemes elkészíteni):

8 dl habtejszín (min. 30%)
5 dkg porcukor
25 dkg jó minőségű étcsokoládé (min. 60%)
két evőkanál sütőrum (ízlés szerint)
vanília (1 tasak, vagy 1 teáskanálnyi kivonat)
2 bögrényi lecsöpögtetett meggybefőtt (ízlés szerint)

Felhevítjük a cukorral elkevert tejszínt (nem kell forrásig, de majdnem), és a darabokra tört csokira öntjük, majd pár perc várakozás után ráérős mozdulatokkal egyneművé kavarjuk. Ha nem nagyon akarózna a csokinak felolvadnia, tegyük a keveréket vízfürdő fölé (lágyan fortyogó vízre gondolok). Hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni, majd tegyük be egy éjszakára (de minimum 4 órára) a hűtőbe. Azt már tudjuk, hogy tejszínt csak úgy érdemes felverni, ha az nagyon hideg (ellenkező esetben sosem áll össze), sőt, ha nagyon biztosra akarunk menni, a habverőket is tegyük be hűtőbe. Minimum öt percig verjük elektromos habverővel a csokis tejszínt, majd adjuk hozzá a rumot. Ha szeretnénk a krémmel díszíteni a tortát, ennél a lépésnél tegyünk félre 2-3 evőkanálnyit. Végül forgassuk a krémbe a meggyet, és oszlassuk el a kihűlt tésztalap tetején.
Mehet vissza a hűtőbe az egész egy jó félórára-órára, legvégül kanyarítsuk a tetejére a csokimázat:

20 dkg étcsokoládé
6 evőkanál étolaj

A csokit vízfürdő fölött, vagy mikróban olvasszuk fel, keverjük hozzá az olajat, majd oszlassuk el a torta tetején. Ízlés szerint díszítsük maradék meggybefőttel vagy koktélcseresznyével és a félretett krémmel.

Tálalásról csak annyit, hogy hamar meglágyul a tejszínes krém, így érdemes a tortát az utolsó pillanatig hűtőben tartani.


2012. október 21., vasárnap

Csészényi csokitorta (csokoládés cupcake)


Beköszöntött az ősz (közhely 1), lassabban száradnak a ruhák (közhely 2), az embernek ilyenkor kedve támad (közhely 3) egy-két szelet csokitortára (sajnos nem eléggé közhely). De ha már eljutottunk odáig, hogy háromig számoljunk, legalább ennyire lesz nagy kihívás csokis cupcake-et sütni. Arról, hogy mi is a cupcake, már értekeztünk korábban (értekeztünk, hö!), és mivel azóta sem sikerült jobb magyarítást találnom erre a süteményfajtára, egyezzünk ki egy olyanban, hogy mostantól a "csészényi XXtorta" cupcake-et takar. Hogy rímeljen, tegyük hozzá, hogy Chészényi István volt a legnagyobb magyar. Akinek ettől a szánalmas poéntól felfordult a gyomra, gyorsan nyugtassa meg az idegeit egy kis sütögetéssel.

Légkeveréses 160 fokon 18-20 perc

Hozzávalók:

10 dkg liszt
30 g kakaópor
2 teáskanál sütőpor
1 csipet só
10 dkg cukor
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 evőkanálnyi kivonat
1,2 dl tej

A lisztet, kakapóport, sütőport, és a sót egy evőkanálnyi cukorral keverd el. Habosítsd fel a vajat a maradék cukorral, majd keverd hozzá egyenként a tojásokat. Nem kell túl sokat teketóriázni, ez nem torta. Kisebb adagban ha sül, nem kell annyira parázni azon, hogy megfelelő stabilitást biztosítsunk a tésztának azzal, hogy nagyon alaposan keverjük el a zsiradékot a cukorral és a tojással. Felváltva adjuk hozzá a lisztes keveréket és a tejet, osszuk szét az előkészített 12 muffinkapszliban (ilyen szép színes papírkosárkákat a DM-ben lehet kapni olykor-olykor), majd süssük tűpróbáig.
Ha kisültek a tortácskák, pár perc állás után helyezzük át őket egy rácsra, így nem csapódik le a pára a muffintálca mélyedéseiben és nem áznak át a kapszlik. Jó félóra kell ahhoz, hogy teljesen kihűljenek, csak ekkor álljunk neki a diszítésnek az alábbi keverékkel:

10 dkg jó minőségű étcsokoládé (amit önmagában is szívesen megennél)
12 dkg porcukor
10 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 evőkanálnyi kivonat

Keverjük habosra a vajat a cukorral, majd adjuk hozzá az előzőleg vízfürdő felett, vagy mikróban megolvasztott, aztán szobahőmérsékletűre visszahűtött csokit. Ügyeskedjük a krémet habzsákba, és szórakoztassuk el magunkat a díszítéssel, vagy egyszerűen fogjunk egy kenőkést, és azzal kenjük meg a sütemények tetejét.

Arról, hogy hogyan együnk cupcake-et úriemberek/úrihölgyek módjára, itt egy kis tanvideó. Hálistennek ez a süti van olyan finom, hogy érdemes vele gyakorolni.

2012. október 20., szombat

Citromos kevert piskóta


Az első sütemény, amit önállóan sütöttem - egy egyébként nagyon rossz szakácskönyvből: az még hagyján, hogy néhány lépést és hozzávalót valahogy sikerült kihagyni a receptek többségéből, de ahol a fordító a szódabikarbónát nátronnak fordítja, a szerkesztő meg még helyben is hagyja ezt a hülyeséget... szóval óvakodj a kisalakú, keményfedeles szakácskönyv-sorozattól, mert ugyan szép képek vannak benne, de ha nincs elég tapasztalatod, hogy rájöjj a turpisságra, akkor nagyon rossz élményeid lesznek.
A fentiek ellenére a citromos kevert piskóta  tényleg nagyon egyszerű recept, érdemes az alapvető hozzávalók arányait megtanulni, és aztán lehet variálni mindenféle ízben.

Légkeveréses 175 fokon 45-50 perc

Hozzávalók:

4 tojás
1,5 dl étolaj
1,5 dl tejföl
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
2 citrom héja
1 citrom leve
(a másik citrom levére a mázhoz lesz szükség)

20 dkg cukor
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1 csipet só

Összekeverjük külön-külön a száraz és nedves hozzávalókat, majd a két keveréket összevegyítjük - nyugodtan dolgozzunk kézi habverővel, vagy fakanállal, csak semmi fakszni.
Kivajazott-kilisztezett 22-24 cm átmérőjű kapcsos tortaformába öntjük a tésztát, majd az előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Ha elkészült a piskóta, hagyjuk a formában, egy pálcikával szurkáljuk meg, és még forrón öntsük le az alábbi sziruppal:

3 evőkanál porcukor
a másik citrom leve

A keveréket hevítsük fel, majd hagyjuk gyöngyözve forrni 4-5 percig.

Ne aggódj, a tészta magába fogja szívni az összes szirupot, és tálalásig nem is kell babrálnod vele: csak hagyd teljesen kihűlni a sütőformában. Kifejezetten ajánlom ezt a receptet kezdőknek, mert semmiféle technikai tudás nem kell az elkészítéshez. Általában előfordul, hogy a sütés közben felreped a tészta, de emiatt nem kell aggódni.

2012. szeptember 30., vasárnap

Csokoládés-körtés pite


Mivel szegény kis ámítógépem zörögni, meg lassulni kezdett, hálni járt belé a lélek, hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy megkockáztatom az újratelepítést. Az előző alkalommal ez egy félnapos tortúra volt, mert elnémult szegénykém, és csak hosszas keresés után sikerült rájönnöm a megoldásra a gugli, és valami Oleg nevű jóakaró segítségével, aki pont olyan kitekert módon írta le a probléma megoldását, mint amilyen kitekert módon én megfogalmaztam a kérdést. Lélekben tehát felkészültem az újratelepítéssel járó lelki terhekre, és azt találtam ki, hogy közben sütök is valamit, mert ha a végül felrobbantom a gépemet (ez sajnos az én technikai felkészültségemet ismerve teljesen reális elképzelés), legalább vígasztalásul lesz finomság. Nagy öröm és büszkeség töltött el, amikor éppen egyszerre indult el a felújított ámítógép (csilingelt is, tehát van hang!) és készült el a sütemény.

Légkeveréses 175 fokon 40-45 perc, 22-24 centi átmérőjű piteformában

Hozzávalók:

4 darab keményebb körte
1 liter víz
20 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
(pár csepp citromlét is tettem a vízbe, hogy szép fehérek maradjanak a körték)

A tészta:
12 dkg hideg vaj
18 dkg liszt
10 dkg cukor
1 hideg tojás felverve
(ha nagyon száraz lenne a tészta, egy-két csepp jeges vízzel javíthatunk rajta)

20 dkg jó minőségű csokoládé
2 dl habtejszín
5 dkg cukor
1 egész tojás  + egy tojássárgája
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat (el is maradhat - én legalábbis elfelejtettem)

A körtéket meghámozzuk, elfelezzük, kivágjuk a magházat, majd az enyhén forrásban lévő vízben 10-15 perc alatt megpároljuk. Hogy elmerüljenek a körték, egy darab sütőpapírral tudjuk őket lenyomni.

Miközben a körték hűlnek, elkészítjük a pitetésztát a szokásos módon. Én mostanra már arra a következtetésre jutottam, hogy a tészta összeállítását követően rögtön kinyújtom, és kibélelem a formát - jobban kezelhető így, kevésbé törik, szebben formázható. A kibélelt formát aztán minimum félórára a hűtő legfelső polcára teszem.

A krémhez felforrósítom a tejszínt a cukorral, és amikor már éppen elkezdett forrni, ráöntöm az összetört csokira. Pár percig állni hagyom, majd ráérős mozdulatokkal (mert a ganache összeállását, kifényesedését nézni, érezni nagyon szeretem) egyneművé kavarom a krémet. Hagyom langyosra hűlni, majd raccsolva temperálom a felvert tojással és tojássárgájával: 2-3 evőkanálnyit a tojáshoz adok, összekeverem, majd ezt öntöm vissza a maradék ganache-hoz.

A körtéket vékonyra felvágom (vékony pengéjű kést 60 fokban tartva, azaz szinte csak a hegyével vágva nem fognak elmozdulni egymástól a szeletek), majd nagy körültekintéssel (mert béna vagyok az ilyesmihez) elhelyezem őket a kihűlt tésztán. Tenyérrel a szélesebb végétől indulva kicsit szétnyomom a szeleteket, hogy szépen egymásra feküdjenek.

A csokikrémet szétöntöm a körték körül, hogy azért látsszon, hogy mit is eszünk, majd előmelegített sütőben addig hagyom, míg a sütemény széle aranybarnára nem sült.
A kelletlenül kivárt hűlési idő lejárta után megszórom porcukorral (akár), majd a körtéket egy kis barack-, vagy narancslekvárral megkenem, hogy szép fényt kapjanak.
Gyakrabban kellene számítógépen ügyködnöm, mert ez a süti már megint nagyon jó lett.

Ápdét: nekem nagyon elnyomta a csoki íze a körtéét, így legközelebb azt hiszem, fele tejcsokival csinálom, meg a körte főzővizébe egy narancs héját beledobom, hogy kiegyenlítettebbek legyenek az ízek. Másrészről meg a tojás miatt ez a tészta azért hamarabb is sül ám, úgyhogy 40 perc bőven elég neki.


2012. szeptember 23., vasárnap

Répatorta és répatortácska



Azt az egy dolgot felejtettem el a Sacher tortás történettel kapcsolatban, hogy miután nem találtam meg a nővéremnek a likőrös osztrák torta receptjét, megegyeztünk egy répatortában. Sajnos a tortáról egyetlen kép készült (amin még egyben van), mert olyan viharos gyorsasággal fogyott el, hogy mire udvari fényképészünk (nagyobbik öcsém) elfogyasztotta a maga adagját, és előkapta a négydimenziós gépét, a tortának már csak hűlt helye maradt. De semmi gond, úgyis van ennek a répatortának egy cupcake változata, így következzék a recept mindkettőhöz.
Elöljáróban a cupcake-ről annyit, hogy a közhiedelemmel ellentétben ez nem "bögrés süti", nem is muffin, hanem apró tortácska. A muffinhoz képest az alapvető különbségek: a tésztája sokkal könnyebb (a muffin erőtartalékolásra jó, azt a funkciót tölti be, mint nálunk az útravaló pogácsa), és nem púpos, inkább lapos, mégpedig azért, hogy a kötelező tortakrém szépen elférjen a tetején (a muffinon nem jellemző a krém, legfeljebb a máz). Tehát a cupcake nem más, mint egy háromfalatos tortaszelet.

Répatortácska (Répás cupcake)

175 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 20-25 perc

Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só
1 teáskanál fahéj (ízlés szerint szerecsedió, gyömbér, szegfűbors is mehet mellé)
5 dkg durvára őrölt dióféle (dió, mandula, mogyoró, én speciel pekándióval játszottam, és félretettem 1-2 evőkanálnyit díszítéshez)
2 tojás (szobahőmérsékleten)
14 dkg cukor (én 2 rész barnacukor, 1 rész kristálycukorral csinálom)
1,5 dl étolaj
1 csomag vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
22 dkg finomra reszelt répa
1,5 dl almapüré (egy közepes méretű alma nagyon finomra reszelve - ugyanennyi pürésített ananásszal is lehet, vagy akár el is maradhat - ezesetben a sütési idő 3-4 perccel megrövidül)

A krémhez:
25 dkg porcukor
5 dkg vaj
10-15 dkg mascarpone sajt, vagy egy doboz Philadelphia
vanília, citromlé ízlés szerint, esetleg mandulalikőr, narancsaroma, bármi

A lisztet elkeverjük a szódabikarbónával, sóval, a fűszerekkel és a dióval. A tojásokat a cukorral habosra verjük. Vékony sugárban hozzáadjuk az olajat, azzal még 1-2 percig tovább verjük. Hozzákeverjük a reszelt répát, az almapürét, végül a lisztes keveréket. A kapszlival kibélelt muffintálca mélyedéseibe egyenletesen eloszlatjuk a tésztát (2/3 magasságig - nekem így 16 darab lett, tehát két tálcára fért csak rá), és kisütjük. Az olaj, a répa és az almapüré miatt nagyon finom, nedves marad a tésztája, két-három nap alatt sem szárad ki. Ezt nem azért mondom, mert ne fogyna el, hanem azért, mert a tűpróba nem fog működni, inkább ujjbeggyel próbáljuk, hogy kisült-e. Nem tudom leírni pontosan, hogy milyen hangot kell hallanunk, de 30 percnél tovább ne süssük.

Ha megsült, hagyjuk teljesen kihűlni. A krémhez a vajat habosra keverjük a porcukorral, hozzáadjuk a mascarponét, vagy krémsajtot, ízesítjük, és kész. Ha túl lágy, cukorral, és/vagy krémsajttal erősíthetjük, ha túl kemény, pár csepp tejjel javíthatunk az állagán. Kiskanállal, vagy habzsákkal díszítsük fel a tortácskákat, ha maradt még egy kis őrölt dió, szórjuk a tetejére.

Répatorta

2 darab, 22 centi átmérőjű sütőformához
175 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 30-35 perc

Hozzávalók:

10 dkg pirított, durvára őrölt dióféle (szerintem a pekán a tuti)
26 dkg liszt
1 teáskanál szódabikarbóna
1,5 teáskanál sütőpor
2 teáskanál fahéj (vagy a fele ízlés szerint szerecsedió, gyömbér, szegfűbors)
4 tojás
30 dkg cukor (fele, kétharmada lehet barna akár)
2,5 dl olaj
2 csomag vaníliáscukor, vagy 2 teáskanálnyi kivonat
35 dkg reszelt répa
2-2,5 dl almapüré, vagy ananászpüré - teljesen opcionális: ha teszünk bele, 5 perccel tovább süssük

Az elkészítése teljesen megegyezik a cupcake-ével, két dologra ügyeljünk: A sütőformákat alaposan vajazzuk-lisztezzük ki, az aljukra tegyünk akár sütőpapírt is. A legszebb akkor lesz a tészta, ha a tojásokat a cukorral addig verjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt, és a keverék szinte teljesen ki nem fehéredett.
Teljesen hűtsd ki a kisült tortalapokat, majd vagy simán a kettő közé, meg a tetejére tegyél krémet, vagy akár ketté is vághatod mindkettőt, és akkor négyszintes tortát építhetsz magadnak. Vagy a nővérednek. Így is, úgy is el fog fogyni.

Tortakrémnek azt találtam ki, hogy fél kiló mascarponét két tábla olvasztott fehércsokival meg porcukorral keverek össze, hozzáforgatok két deci habtejszínt, és mindenki örül. Valószínűleg már kissé öregecske volt a mascarpone, mert ahogy hozzáöntöttem a szobahőmérsékletűre visszahűtött olvasztott csokit, kicsapta a mascarponét, és az hagyján, hogy kitúrósodott, engedett vagy két deci levet is. A felvert tejszín hozzáforgatása sem segített rajta. Ha veled neadjisten előfordulna ilyesmi, ne csüggedj, vegyél elő 10 dkg szobahőmérsékletű vajat és keverd habosra 25 dkg porcukorral. Csepegtesd le a mascarponés rémséget, és keverd hozzá a cukros vajhoz. Ízesítsd egy kis citromlével, vagy narancsaromával. Gyönyörű krémed lesz, de tényleg: nagyon szépen fed, még díszíteni is lehet vele - nekem legalábbis nagyon bejött.



2012. szeptember 20., csütörtök

Sacher torta



Szeptember közeledtével elmélázom a valószínűsíthető tényen, hogy apáink-anyáink szilveszter környékén mindig nagyon egymásra találhattak, mert a szeptemberi születésnapok száma feltűnően magas. Ilyenkor aztán fő az ember feje, hogy a havi születésnapokra szánt keretből hogyan is ünnepelje meg minden rokonát és ismerősét. Amióta sütés-főzésre adtam a fejem, egyszerűbb is a dolgom, meg nehezebb is: nővérem születésnapjára két remek tortát is sikerült sütnöm - az meg még hátravan ugyan, hogy azt kapja, amit kért (húsz évvel ezelőtt Karintiában evett valami likőrös dolgot, de kétheti guglizgatás után sem sikerült ráakadnom a megfelelő receptre), de nagyon jó lett mindkettő. Első körben az a hír járta, hogy nővérkém a Sacher tortának fog a legjobban örülni, és mivel sikerült a sarki boltban háromszáz jó magyar forintért találnom 90%-os csokoládét, én is reménykedni kezdtem. Gugli segítségével átolvastam vagy ötven receptet, míg végül rátaláltam a tutira.
A legenda szerint kisbarátunk, Sacher, tizenhat évesen találta ki ezt a tortát, amikor a főcukrász, aki mellett segédként tanulta a szakmát, megbetegedett, Metternich kancellárnak meg éppen ekkor valami csokitortához jött meg a kedve.
Ha figyelmesen olvasod a receptet, és mondjuk összeveted a csokis piskóta elkészítésével, láthatod, hogy szegény Sacher vagy nem tudta, hogy mit csinál, vagy elbénázta az egészet: az meg már a gasztronómia csodája, hogy a sok bénázásból valami miatt mégis nagyon jó dolog született.
Lelki szemeink előtt tehát jelenjen meg az ifjú cukrászsegéd, talán éppen a fikát keresgéli a bal orrlyukában, amikor megérkezik a lovas futár, hogy a kancellárnak csokoládétortát, de izibe! Főcukrász sehol, a segédek sorsot húznak, hogy ki vállalkozzon az öngyilkos feladatra, és főhősünk húzza a rövidebbet. Neki is lát a klasszikus, olvasztott csokoládéval fűszerezett vajas piskótának, és ez az a délután, amikor megdöntik a hosszútávú káromkodás világrekordját.

Hozzávalók:
140 g puha vaj
110 g porcukor
1/2 vaníliarúd belseje, vagy 1 teáskanál kivonat
6 szobahőmérsékletű tojás szétválasztva
130 g jó minőségű csokoládé (min. 70%)
110 g kristálycukor
140 g liszt
200 g baracklekvár

(mivel tortáról beszélünk, igyekezzünk mindent a lehető legpontosabban kimérni)

A csokoládét darabokra törjük, és vízfürdő fölött (vagy mikróban, abcúg!) felolvasztjuk. Szobahőmérsékletűre visszahűtjük, azaz levesszük s vízfürdőről, és a felhasználásig békén hagyjuk.
Egy 22 centi átmérőjű kapcsos, kerek tortaformának fedjük be az alját sütőpapírral, majd alaposan vajazzuk-lisztezzük ki.

A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral fehéredésig keverjük - minél tovább verjük, annál jobb - kézi mixerrel ez jó öt perc. Egyesével adjuk hozzá a tojássárgákat, és további jó öt, de inkább hét percig keverjük: a tojássárgája először megmerevíti a vajas krémet, de aztán egyszerre megfolyósodik, és selymesen krémes állagúvá válik. Tehát minimum addig keverjük, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Ha már nagyon elfáradt a karunk a kézimixer tartásában, jusson eszünkbe kisbarátunk, akinek mindezt habverővel kellett abszolválnia - alaphangon egy félórás műveletről beszélünk, nem is csoda, ha ennyi bénázás követte az műveletet.
Átváltunk egy keverőlapátra, és a cukros-tojásos keverékhez adjuk a vaníliát és az olvasztott csokoládét. Ha még forró a csoki, kicsaphatja a tojást, ezért kellett békén hagynunk egy tíz percre, de úgy általában jegyezzük meg az alapszabályt: tortakészítésnél mindig minden legyen szobahőmérsékletű.
A kristálycukorral verjük fel a tojásfehérjét (nem kell überkeményre), és nagyon-NAGYON óvatosan, max. három adagban forgassuk hozzá a tojássárgás alaphoz, miközben a lisztet is hozzászitáljuk. Szitáljuk. Ó igen.
Öntsük az előkészített tortaformába, majd toljuk be az előmelegített sütőbe. Az első tíz percre résnyire hagyjuk nyitva a sütőt (egy fakanál nyelével tökéletesen ki tudjuk támasztani az ajtót) - na ez az a lépés, ami kisbarátunknak tuti, hogy véletlenül alakult csak így. Lelki szemeink előtt felmerülhet, amint a klasszikus, osztrák "Pitschába! Pötschöm!" kiáltásokkal kommentálta, hogy valamelyik idióta kolléga nyitva hagyta a sütő ajtaját. De ha már így járt, további ötven percig sütötte a tortalapot, majd amikor ujjbegyével ellenőrizte, és megfelelő ellenállást tapasztalt, kivette a sütőből. Negyedórás várakozás után óvatosan kiszabadította a formából, majd kissé elkeseredve vette észre, hogy mivel piskótát készített, nem sütőporos kevert tésztát, a tortalap nem lett egyenes, a közepén kialakult egy púp. "Ein Puhp! Ein Puhp! Baßßuschkultsch!" felfordította hát a tortalapot, hogy a tészta súlya visszatolja a púpot. Úgy félóra múlva pedig visszatette az egészet a formába, és ott hűtötte ki teljesen, hogy a tortalap szép, egyenletesre merevedjen.
Miután a tortalap teljesen kihűlt, jött rá, hogy a tészta olyan sűrűre és nehézre sült, hogy ha bármilyen krémet megpróbálna a felvágott torta lapjai közé tenni, a rétegek saját súlya kitolná azt, és lehet, hogy finom lesz, de hogy randa, az biztos. De valami ízesítés csak kell, mert ennyi csokiíz önmagában már sok! Mit tehetett mást, mint vízszintesen kettészelte a tortát (így jött rá, hogy a tészta állaga miatt az egész nagyon jól faragható, így a púpmaradékot is szépen le tudta szelni a tetejéről különösebb morzsálódás nélkül), a lapokat megkente a felforrósított baracklekvárral, majd a megkent lapokat egymásra pakolta.
Ekkor jutott eszébe, hogy valamivel csak be kéne fedni a tortát, vagy díszíteni, bánta is ő, csak legyen valami. A maradék baracklekvárral körbekente ugyan a torta oldalát és tetejét, de ettől nem lett szebb.
Mivel díszítsünk csokitortát? Hát a jó öreg ganache-sal: 200 ml zsíros tejszínt felforrósítunk, ráöntjük 200 g csokoládéra, elkeverjük, hagyjuk egy negyedórát hűlni, hogy besűrűsödjön, majd ráöntjük bármire. Örülünk. Főhősünk is ezt tette volna legszívesebben, de aztán akkorát ordított, hogy ijedve röppentek fel a morzsákra odaszokott verebek: elfogyott a tejszín.
Lovas futár indult a piacra, de Sacher barátunknak egyre fogyott az ideje: ahhoz, hogy fel lehessen szolgálni, a máznak teljesen meg kell merevednie, ehhez meg idő kell, és a tejszín biztosan nem érkezik meg időben (vagy valami hasonló okfejtés, így hirtelenjében ezt sikerült kitalálnom). Így hát ezt találta ki:

200 g kristálycukor
125 ml víz
150 g csokoládé

A cukorból és vízből szirupot főzünk: állandó keverés mellett felforraljuk, majd 5-6 percig gyöngyözve forraljuk. Levesszük a tűzről, és hagyjuk, hogy visszahűljön egy pár percet, majd a vízfürdő fölé állított, darabokra tört csokira öntjük. Szépen elkeverjük, hogy teljesen egynemű legyen. Ha túl sűrű lenne, egy kis vízzel lazítsuk, ha túlságosan folyik, kevergessük még egy ideig a vízfürdőn. Tarsuk észben, hogy a máz nagyon gyorsan megmerevedik, már miközben a torta tetejére öntjük, ezért inkább folyósabb legyen, mint sűrű (én ezt nem tudtam, nem is lett egyenes a máz, na de majd legközelebb).

És éppen a torta felvágásának pillanatában megérkezett a tejszín. "Backer, hát ezt nem hiszem el!" - üvöltött fel az ifjú Sacher, majd az esélytelenek zavarbaejtő nyugalmával, viszont cukor nélkül felverte a tejszínt, és azt is feltálalta a torta mellé.

Ha figyelmesen követjük a receptet, nagyon finom tortánk lesz: nehéz, dekadens, mégis vidám, főleg, ha eszünkbe jut, hogy az első Sacher torta elkészítése kutyalacafaca ahhoz képest, ami a második Sacher torta sütését kísérhette: ha nem pontosan úgy bénázod el a közönséges csokitortát, ahogy kisbarátunk tette, abból csak egy rossz torta lesz, nem Sacher.


2012. augusztus 30., csütörtök

Őszibarackos-mandulás fordított


Hatalmas, érett, későnyári őszibarackot kettészelve rácsodálkozni a magot körbeölelő vörösbársony színre - hát nem ez a boldogság?

Légkeveréses 175 fokon 45-50 perc

Hozzávalók:

2-3 nagyobb őszibarack
10 dkg barnacukor
10 dkg olvasztott vaj
fél citrom leve

Az olvasztott vaj és barnacukor keverékét szétterítjük a sütőforma alján. Erre helyezzük a barackszeleteket, majd meghintjük némi citromlével, hogy ne barnuljanak meg. Elkészítjük a tésztát:

Szárazak:
10 dkg mandula durvára őrölve
20 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só

Nedvesek:
5 dkg puha vaj
15 dkg cukor
2 tojás
1 teáskanál vaníliakivonat, vagy egy csomag vaníliáscukor
Ízlés szerint mandulalikőr
2 dl tej

A tésztához a száraz hozzávalókat összekeverjük. A nedves hozzávalók közül először habosra keverjük a szobahőmérsékletű vajat a cukorral. Egyenként hozzáverjük a tojásokat, majd a vaníliát és a mandulalikőrt. Felváltva hozzákeverjük a száraz hozzávalókat a tejjel. A tésztát egyenletesen eloszlatjuk a barackszeletek tetején, majd az előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Miután elkészült, óvatosan elválasztjuk a kisült tésztát a sütőforma szélétől, majd 10 perc várakozás után testi és lelki épségünkre ügyelve kiborítjuk egy tálcára. Erős szüvet gyűjtünk, és még legalább fél órát várunk, mielőtt szelni kezdenénk. Vaníliafagylalttal tehetjük teljessé az élményt.

2012. augusztus 11., szombat

Sörös csirkecomb


Igazából csak példát akartam mutatni az egyetemista albérletes főzésre, mert csirkecombba befektetni azért megoldható havonta legalább egyszer, sör meg fokhagyma minden felsőoktatás alatt álló ember konyhájában akad, a salátához való paradicsomot-paprikát, lilahagymát pedig anyukától, nagymamától kapjuk (ugyanezen logika alapján van minden egyetemista polcán legalább egy üveg baracklekvár). Kétszáz fokra felfűthető sütőnk meg ha nincs, akkor nem egyetemista albérletben lakunk, hanem kényszerszálláson. Ebben az esetben sürgősen költözzünk el.

200 fokon 50-60 perc

Hozzávalók:
4 egész csirkecomb
1 fej fokhagyma
1-1,5 dl sör
1-2 evőkanál olaj
só, bors ízlés szerint

A megtisztított, alsó-felső combra szétválasztott csirkedarabokat sózzuk-borsozzuk. A sütőtál alján szétkenjük a zsiradékot. A húst betesszük a sütőtálba (kezdetben mondjuk bőrével lefelé), körészórjuk a pucolatlan fokhagymagerezdeket. Felöntjük a sörrel, betesszük az előmelegített sütőbe. Félidőben megforgatjuk a húsokat, a vége felé kenegetjük egy kicsit a levével, hogy szép piros legyen. Közben jobb megoldás híján sörözünk.
A salátához tetszés szerint zöldségeket vágunk, sózzuk, borsozzuk, meglötyböljük egy kis olajjal. Hűtőben hagyjuk összeérni.
Ha randi végett főzünk, lehet a kisült fokhagymagerezdekből kevés ügyességgel virágfélét formázni. Ha nem vagyunk biztosak a főzőtudományunkban, a randipartnert előbb itassuk le, majd tálaljunk.


2012. augusztus 6., hétfő

Narancsos-pisztáciás szelet


Most már biztos, hogy piszok dolog kánikulában főzni, pláne sütni, de aztán mégis akad egy-két recept, ami miatt mégis érdemes. A Foodwishes régóta kedvencem, minden recepthez mellékel Youtube-os tanvideót a magát (egyáltalán nem) szerényen csak Chef Johnnak becéző (hangja alapján nagydarab, mosolygós, kopaszodó, bajuszos) amerikai bácsi. Következzék most tőle egy recept. Az ő elgondolása alapján ez a narancsos-pisztáciás szelet a brownie-val rokon (ezért is hívja a színe miatt "greenie"-nek), nekem viszont a meleg, a kissé túladagolt sütőpor, meg amiatt, hogy túlkavartam a tojást az olvasztott vajjal, könnyebbre, viszont morzsalékosabbra sikeredett. De az íze így is különlegesen finom. Azt hiszem, felkerül a karácsonyi sütik listájára, de akármilyen időben, kávé, vagy jó bergamottos fekete tea mellé feledhetetlen élményt nyújt.

Légkeveréses 175 fokos sütőben 20-25 perc

Hozzávalók 24*24 cm-es sütőtálhoz (nekem ilyen nincs, úgyhogy standard 24*35 cm-s formához simán megdupláztam a receptet)

A nedves hozzávalók:
10 dkg olvasztott vaj
3 nagyobb narancs héja (kábé 2 evőkanálnyi a tésztához, 1 evőkanálnyi a mázhoz)
10 dkg kristálycukor
2 tojás
1 evőkanál narancslé
1 evőkanál tej
1/4 evőkanál vaníliakivonat, vagy egy tasak vaníliáscukor

A száraz hozzávalók
25 dkg hántolt, pörkölt, sózatlan pisztácia féldurvára őrölve (érdemes a tanvideót megnézni, hogy mennyire kell  aprítani, a lényeg, hogy nem kell túlságosan finomra, de azért... ha ez alapján nem érted, akkor jobb, ha a fenti linkre klikkelsz)
1/2-1 teáskanál só
1/2 teáskanál sütőpor
8 dkg liszt
10 dkg aprított keserűcsokoládé

A mázhoz:
1-2 teáskanál narancslé
1 evőkanál narancshéj
Annyi porcukor, hogy lassacskán folyó masszát kapjunk

A nedves és száraz hozzávalókat külön-külön összekeverjük (nem is kell túlzásba vinni), majd mindkettőt egybe. A csokidarabokat a legvégén adjuk hozzá. Előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. A sütőtálban hagyjuk kihűlni, majd a mázzal bekenjük, és hagyjuk teljesen megszáradni. A gyerekek körében érdekes módon nem aratott akkora sikert, hálistennek így több maradt nekünk.


2012. július 22., vasárnap

Mini túrós rétes


Raccsolva főzők kegyelmébe ajánlom a következő receptet - avagy hogyan tálaljuk a túrós rétest többcsillagos étteremhez szokott ismerőseinknek. Következik Citromhab receptje, ő meg Stahl Judittól merített.

Légkeveréses 175 fokon 25 perc

Hozzávalók (24 darabhoz)

1 csomag réteslap
0,5 kg túró
2 evőkanál tejföl
2 evőkanál búzadara
2 tojás
15 dkg cukor
5-10 dkg mazsola
citrom reszelt héja
1 cs vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
5 dkg olvasztott vaj

A vaj kivételével mindent összekeverünk. Egy-egy réteslapot tépjünk 9 részre, a muffinformába 2-3 lapkát gyömöszöljünk úgy, hogy minden réteget bepacsálunk olvasztott vajjal. 1-2 evőkanálnyi túrós keveréket merünk minden mélyedésbe. Ha jobb ötletünk nincs, minden darab tetejét szeletelt mandulával szórjuk meg. Előmelegített sütőben süssük ki. Ha kész, megszórjuk porcukorral, és 2-3 perc állás után a sütiket áthelyezzük egy rácsra - ha a formában hagyjuk, a lecsapódó pára átnedvesíti az alját.
Vacsoraparti végén, a rózsakertben tálalunk. Közöljük, hogy a desszert neve Petit Rétaiche à Thoureau. A konyak után felpofozzuk a cselédet és kilovagolunk.

2012. július 15., vasárnap

Lecsó & tortilla


Kecmecmentes ebédek sorozatunk egyetlen darabja a lecsó & tortilla kombó. Csak azért került megörökítésre blogposzt formájában, mert ez alkalmat ad arra, hogy folytassam az időjárás-jelentést (elmúlt a gatyarohasztó meleg), illetve elmélázzak azon, hogy a lecsó, az a világ csodája. Mert a lecsó annyira egyszerű, annyi teret enged a koncepció a különféle változatoknak, hogy a variációk száma szinte végtelen. Olajon, vajon, zsíron, vagy kisült füstölt szalonnán kezdesz neki? A hagymát üvegesre párolod, vagy mély karamellszínűre? A paprikát karikázod, vagy kockázod? Teszel-e hozzá egy félcsipetnyi őrölt köménymagot? Letagadod-e a köménymagot, ha valaki rákérdez? A paradicsomot, vagy a paprikát teszed-e fel először. vagy egyszerre?
Ha meg elkészült, újabb feladattal szembesülsz: na de hogyan együk? Tojással sűrítve, friss fehér kenyérrel teszed fel az asztalra? Vagy rizs, tarhonya főzésével bíbelődsz? És ha már a tojással való dúsításnál járunk: lehet-e a környéken jóféle lecsókolbászt kapni, avagy kénytelen vagy virslit karikázni a lecsódba?
Nem merek válaszokat adni ezekre a kérdésekre, mert a lecsó intim étel nagyon: csak a magadé ízlik igazán.
És még akkor is, ha évszázadok óta változatlanul alkalmazod a receptet, mindig lesz olyan rész, amit nem tudsz befolyásolni, és ettől a lecsó a világ csodája: akármit változtatsz rajta, akármennyire próbálod kontrollálni a végeredményt, vagy épp ellenkezőleg: akármennyire is nem figyelsz oda - olyan, hogy rossz lecsót főznél, nem fordulhat elő.

A kukoricatortilla meg ilyen:

2 cup masa harina
1+1/4 cup meleg víz (illetve, amennyit felvesz)
csipet só

A kukoricatortillához való speciális liszt, a masa harina semmilyen körülmények között nem helyettesíthető a bármelyik boltban megtalálható "normál" kukoricaliszttel, vagy kukoricadarával - aki azt mondja, hogy igen, azt vágjátok tarkón. A masa harina kis hazánkban gyarmatáru-boltokban (mert tetszik nekem ez a kifejezés) - mint például az Ázsia Bt. a Pipa utcában, vagy a Culinaris itt-ott - szerezhető be, és szerintem érdemes befektetni egy kilóba, mert a kukoricatortilla nagyon könnyen elkészíthető, és különlegesen finom.
A búzatortillával szemben, ahol a tésztához a liszten kívül zsiradék és kelesztő anyag (sütőpor) is kell, itt csak a lisztre és vízre lesz szükséged.
A masa harinához öntöd a forró vizet (azért annyira ne legyen forró, hogy megégesse a kezed, mert a legegyszerűbb kézzel bolygatni a tésztát), összegyúrod, hogy egy darabba álljon össze. Az a lényeg, hogy annyi vizet adj hozzá, hogy az összes lisztszemcsét felvegye, viszont ne érezd nedvesnek. Hengergess pingponglabda (vagy a felső tízezer kedvééért: golflabda) nagyságú golyókat. Körülbelül 12 centi átmérőjű kerek lappá sodord ki, és forró serpenyőben, olaj nélkül süsd mindkét oldalát, amíg egy kis színt nem kap.
A kukoricatortilla rákfenéje, hogy búzalisztes rokonával ellentétben nem áll el túl sokáig - mondjuk az is igaz, hogy hamar elfogy, főleg, ha fűszeres-kaliforniai paprikás-hagymás csirkecsíkokból készült raguval, tejföllel, guacamoléval, reszelt sajttal töltöd meg, nyakon öntöd valami csípős csiliszósszal, és vállig maszatosan, boldogan vigyorogsz a világba, hogy mexikóit enni nem is akkora hülyeség.

2012. július 9., hétfő

Cseresznyés sajttorta sütés nélkül


Ha buliba hívnak, pláne, ha még meg is kérnek rá, muszáj sütit vinni. Tervezed, hogy amarettós-sárgabarackos tortát viszel (még egy próbasütésre is rászánod magad), de aztán a kutya meleg keresztülhúzza a számításaidat: ez a pokoli idő a sütő bekapcsolása nélkül is alig elviselhető, hát mi lesz így?
Sütés nélküli sajttorta, az lesz. Ez a recept olyan finom, olyan könnyű, hogy a következő reggel, másnaposan is sikerült még egyet összeütni negyven perc alatt.

Hozzávalók (22 cm-s formához):

A torta aljához:
1 csomag Zabfalat morzsává törve
2-3 evőkanál barnacukor (vagy fehér, de ha elég édesnek találod a kekszet, el is hagyhatod)
10 dkg olvasztott vaj
ízlés szerint fahéj, szerecsendió

A tortakrémhez:
25 dkg krémsajt (Philadelphia - még mindig nem sikerült jobb alternatívára találnom, a Skála-piacos dán krémsajt meg most éppen hiánycikk sajna)
10 dkg cukor
2,5 dl zsíros tejszín (min. 30%-os)
1 teáskanál vaníliakivonat, vagy tasaknyi vaníliáscukor

Kezdjük azzal, hogy a tejszínt betesszük a mélyhűtőbe, mert csak alaposan lehűtve fogjuk tudni felverni.

A kekszmorzsát összekeverjük a (barna)cukorral és a fűszerrel, hozzákeverjük az olvasztott vajat és kipacsázzuk vele egy kapcsos tortaforma alját. Ha kivehető aljú piteformára sikerült véletlenül szert tennünk, értelemszerűen az oldalát is tapasszuk ki. Tegyük be a hűtőbe, míg a krémet elkészítjük.

A szobahőmérsékletű krémsajtot felhabosítjuk a cukorral és a vaníliával. Verjük fel a tejszínt. Adjuk hozzá a cukros krémsajthoz - a hab egyharmadát keverjük flegmán, a maradékot óvatosabban forgassuk a krémhez, nehogy összetörjön (nem fog egyébként, ha a tejszínt elég alaposan behűtöttük). Az elkészült tortakrémet simítsuk a morzsával kibepacsált tortaformába. 3-4 órára tegyük be a hűtőbe (vagy akár készítsük el előző este).

A cseresznyés feltéthez:
3/4 kg cseresznye kimagozva
Ízlés szerint cukor (10-15 dkg)
1-2 dl víz
fél citrom leve
Ízlés szerint fahéj, szegfűszeg, de olyanról is hallottam már, aki mandulakivonattal játszott
3-4 evőkanál keményítő

Azért ilyen nagyon esetleges a recept, mert egyrészt attól is függ, hogy mennyire szeretnéd sűrűre, másrészt meg, hogy mennyire leves a cseresznye. A lényeg, hogy ne félj a megérzéseidet követni, mert elrontani lehetetlen. A vizet, a citromlevet, a fűszereket add hozzá a keményítővel elvegyített cukorhoz, alaposan keverd össze. Öntsd rá a kimagozott cseresznyére, tedd fel főni. Felforrástól számítva 5-10 percig alacsony lángon párold, addig, amíg a leve már nem opálos, hanem áttetszővé válik. Ha túl sűrűnek találnád, adj hozzá vizet, ha túl híg lenne esetleg, akkor egy kevés vízben oldj fel 1-2 teáskanál keményítőt, úgy add a főzethez. Én egy-két csepp ételfestéket is tettem hozzá (mert szeretem, ha reklámpiros). Hűtsd ki teljesen, majd simítsd rá a kihűlt torta tetejére.

Olyat is játszhatsz, hogy csinálsz még egy adag citromkrémet is (recept a mini cheesecake-nél), és az alaptorta mellé két ibrikben teszed az asztalra a cseresznyés meg a citromos feltétet, aztán majd mindenki adagolja a szelet tortája tetejére, ahogy akarja. A hátulutője ennek a megoldásnak, hogy egyféle feltéttel is minimum két szeletet kér mindenki, kétféle feltéttel ez minimum megkétszereződik, így, ha nem ügyelsz, az orrod elől eltűnik az egész torta, és mindenki azzal próbál viccelődni, hogy a nagy melegben szublimált.


2012. július 5., csütörtök

Mogyoróvajas-kókuszos keksz


Elrettentő meleg van. Ilyenkor a túlélési ösztön megálljt parancsol minden sütés-főzési szándéknak, de ha már elsötétített szobába kényszerül az ember, legalább emlékezik a hűvösebb időkre, amikor kávé, tea mellé kekszet ropogtatva méltatlankodott, hogy mikor köszönt be végre a nyár.

A sütitriatlon egzotikus versenyszáma következik:

Légkeveréses 190 fokon 12-15 perc

Hozzávalók:

20 dkg szobahőmérsékletű vaj (20-22 fokos szobákra gondolok, és könny csak azért nem gördül végig az arcomon, mert sisteregve elpárologna rögtön)
20 dkg mogyoróvaj (szobahőmérsékleten)
20 dkg kristálycukor
20 dkg barnacukor (az a ragacsos fajta)
25 dkg liszt
8 dkg kókuszreszelék
2 tojás
2 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál vaníliakivonat, vagy 1 csomag vaníliás cukor
csipet só

Ha nem súlyban, hanem térfogatban szeretsz mérni (cup), látni fogod, hogy ez is egy arányos sütemény: 2 cup a kétféle cukor, 2 cup a kétféle zsiradék, 2 cup a liszt és 2 a tojás is. Csak a kókuszreszelék az 1 cup, de hát annak nincs is szerepe az állag kialakításában, csak ízesítésre szolgál.

A vajat és a mogyoróvajat a cukrokkal habosra keverjük. Mint minden olyan receptben, ami vaj és cukor elkeverésével kezdődik (kekszek, brownie, muffin, tortalap), ne próbáljunk meg ezen időt spórolni. Kézi mixerrel legalább 10 percen át dolgozzunk, erősebb akaratúak akár 15 percet is eltölthetnek ezzel. Megvan itt is a fizikája a dolognak, de túl meleg van ahhoz, hogy forrást keresgéljek: hidd csak el.
A vajas-cukros keverékhez egyesével hozzákeverjük a tojásokat, végül a szódabikarbónával, sóval és kókuszreszelékkel elkevert lisztet. Akár be is hűthetjük sütés előtt (tehát előre is el lehet készíteni a tésztát, sőt, lefagyasztva is kibírja egy ideig). Kihűlt állapotában ugyan nehezebb lesz másfél-két centi átmérőjű golyócskákat szaggatni belőle, szobahőmérsékleten tartva a tésztát akár erősebb habzsákon is áttolhatod.
A kiszaggatott tészta tetejét játékos kedvedben villával diszítheted (domború oldalával lefelé egymásra merőleges csíkokat nyomhatsz a kekszekre). Sütés közben a keksz szétterül, ügyelj, hogy megfelelő távolságot tarts. A fenti mennyiségből két tepsi lesz nagyjából.


2012. június 12., kedd

Epres-rebarbarás pite


Az eperidény kezdete nagy esemény. Az ember lánya naponta áll elő epres túrótortával, joghurttortával, turmixszal, sőt, odáig merészkedik, hogy egy-egy szemet csak úgy magába' tömjön magába. Mindeközben a rebarbara még csendesen somolyog, hogy na... majd...
És éppen abban a pillanatban, amikor már elkezdenénk betelni az eperrel, mikor már elérhető a két nagy konkurens, a cseresznye meg a meggy, rebarbaránk szerényen pironkodva megjelenik a piacon, és ha van egy kis sütnivalónk, párosítjuk őket. Kár is a szót vesztegetni arra, hogy így jó, meg úgy jó a kettő együtt, hogy a savanyúhoz az édes, mint kagyló két fele zárulni eggyé, de aki költői megfogalmazásra vágyik, olvassa el ezt a verset - szerintem Weöres Sándor ezt egy jó rebarbarás-epres pite után írta.

Nem légkeveréses sütőben, 200 fokon

Hozzávalók:

A multifunkciós édes pitealap duplája, azaz az alábbi mértékekkel:

350 g liszt
1 teáskanál só
30 g cukor
220 g vaj (érdemes egy 25 dekás kockát venni, a maradék 3 deka a töltelékbe kell majd)
60-120 ml jeges víz

A tésztát pihentetés után vedd ketté, az egyik fele lesz a pite alja, a másik fele a tésztarács a tetején, így jobb, ha nem pontosan felezed meg, nagyjából 60/40-es arányban gondolkozz.
22 centi átmérőjű piteformához a nagyobb tésztadarabból sodorj 30 centi átmérőjű kerek lapot, simítsd bele a formába, majd tedd be a hűtőbe.
A kisebbik tésztadarabból sodorj 26 centi átmérőjű kört, majd derelyevágóval (ha cakkos széleket akarsz, de egyébként késsel is tökéletes) vágd fel 2-2,5 centis csíkokra. A tésztacsíkokat tedd egy sütőpapírral borított tálcára, fedd le folpackkal, majd ezt is tedd be a hűtőbe.

A töltelék:

450 g eper
450 g rebarbara
150 g cukor
3 evőkanál (30 g) keményítő
1 tasak tortazselépor - opcionális, mindjárt mondom, hogy miért is
Ízlés szerint fahéj vagy szerecsendió és pár csepp citromlé
30 g (igen, harminc gramm) vaj
1-2 evőkanál tej

Kénytelen voltam kétszer is elkészíteni a pitét hamarjában, mert az első alkalommal minden, ami elromolhatott, az el is romlott - ennek ellenére olyan finom volt, hogy napokig álmodtam az ízével.
Amire leginkább oda kell figyelni, az a gyümölcs nedvességtartalma. Az első alkalommal nagyobb eperszemekkel dolgoztam, ezeket negyedeltem fel, ráadásul egyenesen az eperpucolás után kezdtem neki a darabolásnak - így sajnos túl sok levet eresztett  az eper, nem állt össze a töltelék a sütés/hűlés után, folyt az egész jobbra-balra, ráadásul a tészta is teljesen elázott.
Tehát a következőkre édemes odafigyelni:
Minél kisebb eperszemekkel dolgozzunk, így nem kell darabolni, tehát kevesebb leve lesz. Az epret a tisztítása után hagyjuk teljesen megszáradni. A tortazselé segít majd abban, hogy összefogja a tölteléket, az eredeti receptben nem szerepel ugyan, de nekem nagyon jó szolgálatot tett.
A cukrot keverjük össze a fahéjjal vagy szerecsendióval, a keményítővel és a tortazseléporral. Jó három evőkanálnyit terítsünk szét a piteformába terített tésztán - ez megelőzi, hogy a tészta szétázzon sülés közben.
A rebarbarát vágjuk fel egy-másfél centis kockákra. Nem szükséges különösebben meghámozni, az első pár darabot vágjuk le úgy a szárról, hogy le tudjuk vele húzni a fásabb részt: ne metsszük le teljesen a darabot, hanem a bevágás után inkább törjük, így egyben végig le tudjuk húzni a vastagabb szálakat.
A gyümölcsöket keverjük össze a cukros keverék maradékával, majd pakoljuk bele az egészet az kihűtött pitealapra.
A 3 deka vajból körömnyi darabokat csippentsünk le, és szórjuk meg vele a töltelék tetejét.
A félretett tésztacsíkokból ügyeskedjünk rácsot a pite tetejére - segítségül itt egy tanvideó.
A széleket egy kis tejjel tudjuk összeragasztani - érdemes jól megépíteni azokat a részeket, ahol a tésztarács csatlakozik az alaphoz, mert itt fog kisülni-kifolyni a gyümölcslé.
A tésztarácsot enyhén kenjük át egy tejbe mártott ecsettel, majd az egészet tegyük vissza a hűtőbe jó tíz percre.
Melegítsük elő a sütőt úgy, hogy elhelyezünk benne egy alufóliával letakart lapos sütőtálcát. Erre is azért lesz szükség, hogy a forró sütőtálca meggyorsítsa a tésztaalap sülését, így megelőzhetjük, hogy a tészta átázzon. Ráadásul minden igyekezetünk ellenére ki fog folyni a töltelék leve sülés közben, és jóval egyszerűbb egy darab csatakos alufóliát kihajítani a szemétbe, mint a sütőtálcát, neadjisten a sütő alját kaparászva tisztítani.
A pitét a sütő alsó harmadába helyezzük (legalsó rácsállás), és 45 perc alatt süssük készre.
30-35 percnél érdemes ránézni: ha azt látjuk, hogy a pite széle már nagyon sül, takarjuk körbe alufóliával.
Sütés után hagyjuk teljesen kihűlni - ez egy nagy lelkierőt igénylő lépés lesz, mert a pite illatához képest a szirének éneke kutyalacafaca.
Vaníliafagyival, vagy csak úgy magában ellenállhatatlan, tökéletes befejezése egy csendes vasárnapnak. Érdekes kultúr-antropológiai kísérletet végezhetünk, ha megpróbálunk egy félbehagyott piteszeletet húsz centis távolságnál messzebb helyezni családtagjainktól. A méltatlankodás elemi erővel tör ki. Érdemes felvenni a kiadott hangot és felhasználni a "Csubakka beüti a nagylábujját a szekrény sarkába" című filmünkhöz szinkronnak.

2012. június 4., hétfő

Lengyel almatorta



A pofátlanság tényleg nem ismer határokat. Pofátlanul egyszerű recept következik egyenesen Lengyelországból. Annyira ravasz, hogy annak ellenére, hogy az almás dolgokért nem rajongok túlzottan, kénytelen voltam kipróbálni, sőt meg is kóstolni - olyan jól sikerült, hogy legközelebb rebarbarás-epres, vagy sárgabarackos verzióban is meg fogom csinálni, az egyszer biztos. Ráadásul tojás sem kell bele, ami a vegán étrendet követőket biztosan felvillanyozza, bár a tojásárakat tekintve én sem bántam különösebben.

Légkeveréses 175 fokon 50 perc

Hozzávalók:
1,5 kg alma (10-12 db)
2 cup (fél liter) liszt
2 cup (fél liter) búzadara
1 cup (negyed liter) cukor
Ízlés szerint vaníliáscukor (én két tasakkal használtam), fahéj, citromhéj, 1 kis csipet só
10 dkg hideg vaj (dobd be a mélyhűtőbe 10-15 percre)
(a biztonság kedvéért 1 tasak sütőpor, de akár el is hagyható)

A száraz hozzávalókat (liszt, gríz, cukor, fahéj, sütőpor, só) keverd össze. Egy kerek sütőformát olajozz ki.
Az almát megpucoljuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük. Az almából kifolyó nedvesség fogja összetartani a száraz hozzávalókat, így alakul ki a tészta sütés közben, így a lereszelt almát nem kell kifacsarni. Ez a receptben a ravaszság.
A száraz hozzávalók harmadát elterítjük a sütőforma alján, majd ráegyengetjük a reszelt alma felét. rászórjuk az egyik tasak vaníliáscukrot. Következik a lisztes keverék újabb egyharmada, majd a reszelt alma második fele, vaníliáscukor-szórás, végül a maradék száraz réteg. A hideg vajat ráreszeljük a tetejére, majd az előmelegített sütőben nagyjából 50-55 perc alatt készre sütjük.

Elkövettem azt a hibát, hogy nem reszeltem, hanem kockákra vágtam az almát (a reszelt alma látványától megmagyarázhatatlan módon elfog a borzongás), viszont így nem keletkezett elég folyadék ahhoz, hogy a száraz hozzávalók legalsó rétegét is egybefogja. Ha veled hasonló fordulna elő, szurkáld meg a torta tetejét egy kínai evőpálcikával mondjuk, önts a lyukakba vizet, majd tedd vissza még 10-15 percre a sütőbe.
Gyerekekre is rábízhatod akár, annyira egyszerű az elkészítése - ráadásul nagyon finom!



2012. május 23., szerda

Sablé Viennois


Süti-triatlonra beszéltem rá magam a hétvégén, merthogy tüneményes lengyel kollégáktól kaptam lengyel almáspite receptet (hamarosan elkészül az is), és gondoltam, cserébe én is viszek valami finomat. Merthogyugye az egy dolog, hogy sütit csinálni, nadehamár szállítani kell, ráadásul korán jött a nyár, meleg van nagyon, akkor bizony erősen meg kell fontolni, hogy mibe vágja az ember a fejszéjét. (Illetve a fejszét cseréld le valami konyhai eszközre a mondatban, és kacarássz nagyokat, hogy milyen vicces ember is vagy te - nekem most melegem van, nyűgös is vagyok, gondoskodjon mindenki a saját szórakoztatásáról.)
Visszakanyarodva a süti-triatlonra, végül azt találtam ki, hogy kekszeket sütök, és ha már, akkor háromfélét, ne érje szó az ország elejét. Malaszttal Teljessel ellenőriztettem a listát (annál is inkább, mert az egyik recept az övé), és azóta már azt is tudjuk, hogy túlélték a szállítást a kekszek, el is fogyott mind. 
A három keksz közül a kedvencemre teljesen véletlenül akadtam rá: olyan receptet kerestem, ami megoldást ad egy maradék tojásfehérje felhasználására - nem is gondoltam volna, hogy sikerrel járok, de aztán a gugli "mit csináljak egy maradék tojásfehérjével" kérdésre adott tízezer válaszából az egyikben feltűnt Pierre Hermé neve, és tudtam, hogy jól fogok járni.
Pierre Hermének nézz utána te, nekem a tavalyi alacsony költségvetésű párizsi kirándulás alkalmával sikerült eljutnom a Lafayette Áruházban található macaron-boltjába (raccsolva mesélek, tudom, elnézést) ahol is hetes darab macaronért kértek el 25 ajrót, és nem tartottuk pofátlanságnak.
Ez a kekszreceptje (a Sablé Viennois szabad fordításban lehetne akár bécsi omlós is) nagyon könnyű, nagyon egyszerű, nagyon rafinált, nagyon sok lehetőséget biztosít a variációkra, de mindjárt meglátod.
A kekszreceptek általában térfogatarányosan vannak összerakva: 1 bögre (bögre = cup) vaj, 1 bögre cukor, 1 bögre liszt, 1 tojás, ízesítőanyagok, 1-2 teáskanál szódabikarbóna (a száraz, omlós kekszekhez), és/vagy 1-2 teáskanál sütőpor a ragacsosabb, puhább kekszekhez.
Ehhez képest Pierre barátunk ezzel állt elő:

Légkeveréses 175 fokon 10-12 perc

Hozzávalók:
20 dkg vaj
80 g porcukor
1 tojásfehérje
240 g liszt
1 kis csipet só
1-2 teáskanál vaníliakivonat ízlés szerint
1-2 citrom reszelt héja (vagy narancshéj, vagy ánizs, vagy 3 evőkanál lisztet 3 evőkanál kakaóporra is cserélhetsz, bármi - nekem a vaníliás-citromhéjas a kedvencem)

Érdemes minden hozzávalót szobahőmérsékletűre hozni.
A vajat habosra keverjük, hozzáadjuk a tojásfehérjét, alaposan elkeverjük. A tojásfehérje az első pár másodpercben szalagosra higítja a vajat, de úgy 1-2 perc keverés után a keverék homogén lesz és stabil. Keverjük hozzá a porcukrot, vaníliát, sót, citromhéjat. Ha minden elkeveredett, el is búcsúzhatunk a robotgéptől - a lisztet általában mindenhez csak kézzel keverjük hozzá: ha túlmozgatjuk a lisztet, kiválik belőle a glutén, meg hasonló szakszavak (sikér, biztos), és a tészta törni fog, a sütemény száraz lesz, és olyan szomorú, mint egy nyolcvanas évekbeli vidéki presszó vitrinjében árválkodó puncsos minyon.
Ha készen van a tészta, kanállal, vagy ha van erős habzsákod, azzal tudsz kisebb-nagyobb kekszeket szaggatni. A tészta a liszt hozzákeverése után már elég sűrű, így a puhább, gyengébb anyagból készült habzsákon már nem fogod tudni átnyomni, olyannal érdemes próbálkozni, ami kívül erős vászon, belül szilikonnal bélelt. A szilikonos sütőformákat árusító standoknál lehet kapni ilyet. Én azt mondom, érdemes befektetni, mert kapsz hozzá hatféle csövet is, és nagyon jól fel fogod tudni használni égetett tészta készítésénél, tortadíszítésre, ésatöbbi, ecetetrá.
Habár a tésztában nincsen sütőpor, a tojásfehérje, meg a liszt úgy negyedével-harmadával növeszti meg a kekszeket sülés közben, így gondold át, hogy milyen távolságokat alkalmazol a sütőtálcán.
Én 4x5-ös felállást használok, így pont két tepsi lesz.
10 perc alatt elkészül - az már egyéni döntés, hogy adsz-e a kekszeknek némi halvány árnyalatot, vagy jobb szereted hófehéren hagyni. Ha az előbbi mellett döntesz, még két percet adhatsz a sütőnek.

Zavarbaejtően finom a keksz, és bosszantóan egyszerű a recept is - ha csak egy tojásfehérjéd van, vagy nagymamává kívánsz éppen válni, akinél mindig van fémdobozba zárt, kamra felső polcán elrejtett finomság, a Sablé Viennois a te recepted.

2012. május 8., kedd

Stefvag, krumpür, párkáp


A vasárnapi ebéd. Amikor illatba borul az egész társasház, Vilma néni már megint ehetetlen vékonyra klopfolta a rántott húsnak való borjúszeletet (legalábbis félórás kopácsolás nekünk, az alatta lakóknak erős túlzásnak tűnik), és a másodikon lakó megélhetési anyuka már megint dél körül ér haza a bevásárlásból, hogy feltegye a húslevest. A férj és gyerekek különösebb elkeseredés nélkül kenik meg a mostanára hagyománnyá vált vasárnap délelőtti vajaskenyeret, mert tudják, hogy délután négyig itt ebéd nem lesz.
Mivel csak jókedvemben főzök, arra még nem volt prezident, hogy összeállítottam volna egy háromfogásos vasárnapi ebédet, de mostanra azért már eljutottam idáig, hogy egy háromkomponensű főételt tegyek az asztalra. Voltaképpen nem is a receptek összevadászása volt a nehéz feladat, hanem a főzés kitalálása: mi legyen a hús, a köret? Milyen sorrendben, milyen lépésekkel haladjak úgy, hogy minden egyszerre legyen kész? Az egyik kasszikus vasárnapi hármas került így két hete az asztalra: Stefánia vagdalt, párolt káposzta és krumplipüré.
A krumplipüré meg párolt káposzta receptjét tőlem aztán hiába várod, mert ez az a két étel, amit vagy egyáltalán nem tudsz elkészíteni, ami azt jelenti, hogy nem is főzöl soha, és nem is akarsz, vagy pedig megvan a saját recepted, akkor meg minek jártassam a blogot?

Azért a Stefánia vagdalt receptje itt van:

180 fokon 1 óra + 200 fokon 15-20 perc

Hozzávalók:
60 dkg darált sertéshús (egészségesebb életet élő öcsém darált pulykahússal játszik, és apróra kockázott almát kever hozzá, hogy a hús szárazságát ellensúlyozza)
5 főtt tojás
2 szikkadt, tejbe áztatott, majd kifacsart zsemle
2-3 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
1 evőkanál csípős (angol, ha van, Szinbádnak is az a kedvence) mustár
só, bors
kevés olaj a tepsi kikenéséhez, meg a hagymapirításhoz

A hagymát apróra vágjuk, és zsíron, vagy más zsiradékon megpirítjuk. Lehúzzuk a tűzhelyről, hogy hűljön egy kicsit, nehogy a húshoz kevert nyers tojást kicsapja a forróság. Minden hozzávalót (a főtt tojás kivételével) könyékig maszatosan keverj össze. A darálthúsos keverék harmadát-felét simítsd téglalappá a vékonyan olajozott tepsiben, fektesd rá a főtt tojásokat. Most úgy csináltam, hogy a tojások legvégét levágtam, így gyakorlatilag folytonos lett a tojássor. Simítsd rá a tetejére a maradék darálthúsos keveréket, majd 180 fokra előmelegített sütőben alufóliával fedve süsd egy jó órát. Tekerd fel a sütőt 200 fokra, a tepsiről vedd le a fóliát, és 15-20 perc alatt süsd pirosra a vagdaltat.

És akkor a sorrend, hogy minden egyszerre legyen meg:

1) Tojásfőzés, közben káposzta felaprítása
2) Vagdalthús bekeverése, közben főtt tojás hűl
3) Állítsd össze, tedd sütőbe a vagdaltat
4) Tedd fel a káposztát főni (a következő lépések során nézegess vissza rá)
5) Pucold meg a krumplit, tedd fel főni
6) Tarts egy kis szünetet - mondjuk teríts meg
7) Hús pirítása
8) Készítsd el a krumplipürét
9) Tálalj
10) Egyetek

2012. május 7., hétfő

Epres túrótorta















Újabb öngyilkos hadjáratra érett az eper. A lehetőségek száma annyira sok, hogy lassan már idejét sem tudom, hogy mikor ettem epret csak úgy magában, de miért is érném be kevéssel, amikor Citromhab blogján csodálatos joghurtos meg túrós tortareceptek várnak az eperáldozatra? Lucabarátnémat vártam péntek este egy kis csevejre, az akciós cider (ami persze már nem volt, mire leértem a boltba) mellé kívánkozott nagyon valami édesség. Föltettem a kérdést az egyeztető csetelés végén, hogy joghurtos, vagy túrós torta legyen, a válasz egy elhaló TÚÚÚÚÚRÓÓÓÓÓSAT! volt. Annál is inkább, merthogy a közelgő Anyák napja alkalmából elkészítendő tortának kellett ugyebár egy főpróbát tartani. Az eredeti ötlet az volt, hogy megfelezem a receptet, és két 18 cm átmérőjű torta lesz, de aztán a pénteki barátnés olyan rohamos gyorsasággal fogyott el (pedig csak hárman voltunk rá), hogy kellett még egy bevásárlós kör a családi verzióhoz. A dupla adag tortára másfélszer annyian voltunk, így is alig sikerült megmenteni egy szeletet Malaszttal Teljesnek - márpedig neki jár dézsma.

Hozzávalók:
(Egész adag 24 cm-s, féladag 18 cm-s tortához elég)

Az alap:
1 csomag Zabfalat morzsásítva
10 dkg olvasztott vaj
Ízlés szerint 2-3 evőkanál fehér-, vagy barnacukor
Üsse kő alapon hozzáreszeltem egy kis szerecsendiót. Nem bántam meg.

Összekeverjük a hozzávalókat, és egyenletesen eloszlatjuk (homokozós belepacsázás) a tortaforma alján. Tegyük be hűtőbe, míg a tortakrémet elkészítjük.

Tortakrém:
500 g natúr joghurt (tapasztalat szerint a teljesen hétköznapi natúr joghurt tökéletes, a sűrű görög extra joghurttal mintha egy kicsit kevésbé lenne selymes a krém)
14 g zselatin (mivel egy kis tasakban 10 gramm van, ezért én különösebb lelkifurdalás nélkül beletoltam 20 grammot, nem jött ki a Tortavédelmi Hatóság)
18 dkg cukor
25 dkg túró (a féladagos főpróba azt hozta ki, hogy a törzsközönség túrósabb élményre vágyik, így az végső verzióban összesen 38 deka túró került bele, elbírta a megnövelt zselatin, úgyhogy innentől kezdve dönts kedved szerint)
2,5 dl habtejszín
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
1 citrom reszelt héja

A tetejére belátásod szerint, de minimum 25 dkg eper, vagy egyéb gyümölcs
2 csomag piros tortazselé
5 dl víz, vagy víz + szörp tetszés szerinti arányú keveréke
Ízlés szerint cukor (szörp nélkül 6 evőkanálnyi)
Az első verzióban zselével, a másodikban zselé nélkül készült a torta, mindkét verzió nagyon jó, de ha a tortazselé mellett döntesz, annyi idővel később tudod csak tálalni, amennyi a zselé kihűléséhez kell. Van ez a torta olyan finom, hogy lázadás törne ki, ha újabb félórát kellene várni, csak szólok.

A joghurtot a cukorral, zselatinnal, vaníliával, citromhéjjal hevítsd fel: felforralni nem kell, csak jól felhevíteni. Húzd le a tűzről, öntsd át egy keverőtálba (azzal is hűl egy kicsit), majd keverd hozzá az összetört túrót - én a túróhoz adtam a joghurtos főzet harmadát, majd három részletben kevertem ezt egybe, így (sóhaj, raccsolás) temperáltam. Ezt azért érdemes, mert az utolsó lépés, hogy hozzáforgatjuk a felvert tejszínt - ha túl meleg a joghurtos-túrós keverék, összeesik a hab, és folyós lesz az egész. A tejszínhabbal kapcsolatban többektől érkezett a visszajelzés, hogy az istennek sem sikerült felverni, erre az a válasz, hogy mialatt a joghurtos főzetet készíted, illetve kevergeted össze a túróval, a tejszínt vágd be a mélyhűtőbe, de maximum 20 percre - így tuti, hogy sikerülni fog.
A tortakrémet öntsd rá a kihűlt alapra, majd jó 3 órára tedd be hűtőbe megdermedni.
Ha kész, díszítsd eperrel, ha tetszik, önts rá zselatint. A tortakarikából meleg vízbe mártott késsel szabadítsd ki, majd vassal, vérrel, vencsellővel tartsd távol a felbőszült tömegeket: mindenkinek érdemes eleve jó nagy szeleteket vágni, mert úgyis kérnek még.




















2012. május 6., vasárnap

Triplacsokis kuglóf


Elkezdődtek a munkás hétköznapok, aminek egyrészt örülünk, mert végre van lehetőség úgy megmérettetni magunkat, hogy még meg is fizetnek érte, másrészt meg sajnos nem marad idő főzni. Eljött a hétvége, és annyira viszketett a tenyerem, hogy végre, végre fakanalat ragadhassak, hogy arra vetemedtem, hogy csokis sütit süssek. Az eddig közzétett tucatnyi citromos receptnek elégnek kellett lennie ahhoz, hogy mindenki levonja a megfelelő következtetést (és illő módon biztos most jókora követ is ragad, vagy alkuszik két hegyesre, két laposra, egy csomag kavicsra, meg tíz sékelért egy jó minőségű állszakállra), hogy én annyira igazából nem szeretem a csokoládét. Ha választani lehet, inkább a fehércsokit eszem, azzal sütök, de most annyi időre távol maradtam a konyhától, hogy azt mondtam, üsse kő! (de vicces, megint egy köves poén), ha már egyszer csokis sütire vállalkozom, legyen triplacsokis, biztos, ami tuti. A tészta voltaképpen a citromos-fehércsokis kuglóf csokizált változata, a triplaság meg a kakaópor, keserűcsokoládé és fehércsoki máz egy helyen.

Légkeveréses 175 fokon 50-55 perc

Hozzávalók:

30 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
2 evőkanál kakaópor (vagy lehet több is, nekem ennyi maradt pont a zacskó alján)
30 dkg cukor
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
3 tojás
20 dkg olvasztott keserűcsokoládé (semmi überszázalékos, jó minőségű 50-es főzőcsokoládé pont jó)
3 dl író (3 dl tej + 2 evőkanál 10%-os ételecet)

A mázhoz:
10 dkg fehércsoki
1 ek olaj

Szárazak egybe, a nedvesek is a szokásos sorrendben: puha vaj a cukor kétharmadával és a tojásokkal felváltva habosra kever, hozzá a felolvasztott, szobahőmérsékletűre visszahűtött keserűcsoki. Szárazakat vajas keverékkel felváltva az íróval alaposan elkeverjük (bővebben az egészről a citromos-fehércsokis kuglófnál olvashatsz)

Előmelegített sütőben tűpróbáig süsd, pár perc állás után óvatosan szabadítsd ki a formából egy tányérra. Ha már majdnem teljesen kihűlt, olvaszd fel vízfürdőn (vagy egye fene, mikróban) a fehércsokit, keverd hozzá az olajat, és csurgasd végig a kuglóf tetején. Az osztásnál igyekezz a kést magadnál tartani, egyes fivérek képesek sajátos módon értelmezni a "vágok még egy szeletet" felkiáltást, és ha nem vigyázol, a triplacsokis kuglóf pillanatok alatt elpárolog.


2012. április 12., csütörtök

Sajtkrémes égetett tészta


Van néhány olyan főzéssel kapcsolatos szó és kifejezés, ami nagyon szerencsétlenre sikeredett (ld. halványító zeller, rumaroma, fakanál), az egyik legigazságtalanabb mind közül az égetett tészta. Az eredeti kifejezés a francia pâte à choux, ami nagyon-nagyon szabad fordításban jelenthetne káposztás tésztát, merthogy az égetett tésztából készített puffancsok emlékeztethetnének akár káposztafejekre is. Égetésről természetesen szó sincs, csak nagyon magas hőmérsékleten való sütésről. A tészta macerafaktora meglepően alacsony. A macerafaktor egy teljesen légből kapott mértékegység, az egy darab elkészítése és elfogyasztása közben eltelt, másodpercben mért idő aránya. Például a non plus ultra macerafaktora 150, azaz 150 másodperc az egy darab elkészítésére fordított idő, míg megenni csupán 1 pillanat - hát ezért nem csinálunk non plus ultrát, csak évente egyszer. Égetett tésztát viszont nagyon is érdemes, mert kevés hozzávaló, kis odafigyelés, egy közepesen jó sütő kell csak hozzá, a felhasználását tekintve pedig a variációk száma szinte végtelen. Az égetett tészta nem más ugyanis, csak egy meglehetősen íztelen burok különféle finom töltelékek számára. A legolcsóbb megoldás persze az, ha egy kanállal faljuk fel a maradék pudingot, tejszínhabot, fűszeres sajtkrémet, de az nem lenne annyira elegáns, így melegen ajánlom az égetett tészta elkészítésének kitanulását.

200 fok légkeveréses sütőben, 15-20 perc
Hozzávalók kb. 40 darabhoz:

10 dkg liszt
10 dkg vaj
1 dl folyadék (ami lehet víz is, tej is, vagy fele-fele)
3 tojás

Felforraljuk a folyadékot a vajjal, beleszórjuk a lisztet, és addig főzzük-kavarjuk, míg el nem válik az edény falától, és nagyjából egy darabbá áll össze a massza (ez nagyjából 2-3 perc). Lehúzzuk a tűzhelyről, átöntjük egy keverőtálba, kicsit széthúzzuk, hogy hűljön. A következő lépésben kezdjük el hozzákeverni a nyers tojást, így fontos, hogy a tészta ne legyen annyira forró, hogy rögtön kicsapja a tojásfehérjét. A tojásokat mindig egyesével adjuk hozzá, a következőt akkor, amikor az előző már teljesen elkeveredett. Nem nagyon lehet elrontani, ha csak egy kicsit is odafigyeltünk (és mondjuk a biztonság kedvéért előzetesen megnéztünk néhány tanvideót a jutyúbon), nyúlós, mégis stabil, fényes, sárga tésztát kapunk. Ragadni fog. Rá se rántsunk. Ügyeskedjük bele egy habzsákba, puttyogtassunk 2-3 cm átmérőjű halmokat sütőpapírral borított tepsire, ügyeljünk arra, hogy elég hely maradjon a puffancsok között, mert minimum kétszeresére nőnek. A hegyes kis csücsköt, ami akkor alakul ki, amikor a habzsákot elszakítjuk a kinyomott halomtól, nedves kézzel toljuk vissza, hogy ne égjen meg. Előmelegített sütőben, a sütőajtó nyitogatásától magunkat visszafogva süssük szép pirosra.
Miután kisültek a puffancsok, még forrón egy evőpálcikával, vagy más egzotikus eszközzel szúrjunk lyukat mindegyik aljára, és fejjel lefelé hagyjuk teljesen kihűlni őket. Erra azért van szükség, hogy a sütés közben keletkezett gőz, ami eddig a pontig olyan jó szolgálatot tett a tészta megnövesztésében, távozhasson a kialakult üregből, és ne áztassa el a tésztát, miután kihűlt. Természetesen, ha a krémet nem egy csöves habzsákkal akarod betolni, hanem olyat szeretnél, mint a képviselőfánk, akkor a felszúrás helyett tökéletes, ha levágod a puffancsok tetejét.
Miután kihűltek, tetszés szerint töltsd meg a puffancsokat bármivel. Én a mini cheesecake sütése után maradt 25 dkg krémsajthoz kevertem apróra vágott snidlinget, belereszeltem egy kisebb gerezd fokhagymát, némi sót és borsot, és a szúrt lyukakon át habzsák segítségével töltöttem meg a sütit. De már most gondolkozom egy citromkrémes-tejszínhabos kombón (citromkrémhez a recept a mini cheesecake-nél), vagy működhet akár egy olyan is, hogy hidegen kikeverhető mogyorós Aranka krém bele, és forró karamellel vékonyan megcsíkozni a tetejét, vagy vaníliás tejszínhabbal megtölteni, forró csokimázzal leönteni, bármi, bármi, bármi jó!

2012. április 6., péntek

Medvehagymás palacsinta


Örömmel jelentem, hogy már csak egy adag maradt miután végigettük a Medvehagyma visszanéz című epik(ure)us kémregényünk harmadik fejezetét. Őszinte vallomással tartozom: így a finisben már kezdem megkedvelni a medvehagymát. Négy napja még fogalmam sem volt, hogy miért ácsorog hosszú, tömött sorokban a sok gasztroblogger a piacon, de ahogy haladunk az egyszerűbb receptek felé, egyre jobban élvezem a kísérletezgetést. A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy palacsintaformát öltsön az ebéd - itt ragadnám meg az alkalmat, még mielőtt megszólalna benned a háztartási Petőfi, hogy nem addig van az! az ott a képen nem is palacsinta, hanem abcúg amerikai tojáslepény! emlékeztetnélek, hogy Petőfi is Petrovicsként látta meg a napvilágot. Ha valami van a magyar konyhában, amiért érdemes megismertetni a világgal, az az, hogy a magyar konyha befogadó konyha - pogácsa, gulyásleves, rántotthús nélkül nem is tudnánk beszélni róla. Éppen az itt a nagyszerűség, hogy békésen megfér egymás mellett a török, a szerb, az osztrák, meg ki tudja még hányféle hatás. És különben is: abcúg, aki mondja!

Hozzávalók (4-6 darabhoz)

10 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál só
2 tojás
1 dl tej
2 csokor medvehagyma
olaj (a pároláshoz, meg a sütéshez)

Kevés olajon egy kicsit megfonnyasztjuk a vékony csíkokra vágott megvehagymát. Miközben hűl, megkeverjük a palacsintatésztét: szárazak egybe, nedvesek egybe, minden egybe. Sütés közben arra érdemes figyelni, hogy akkor kell elkezdeni gondolkozni a fordításon, amikor megjelennek a palacsinta sületlen tetején kisebb buborékok. Ez annak a jele, hogy átmelegedett a tészta teteje is annyira, hogy elkezdjen dolgozni a sütőpor. Nagyjából 2 + 1 perc a teljes sütési idő.
Önmagában is nagyon jó, tejföllel, sajttal, mindenféle szöttyökkel bővíthető.

2012. április 5., csütörtök

Citromos-fehércsokis kuglóf


Gyerekes-felnőttes buliba voltam hivatalos a hétvégén. Gondoltam, erőt veszek magamon, és normálisnak tűnök, aki bírja a gyerekeket. Az első hármas adagból a kislány rögtön közölte is, hogy "Te buta vaaaaaaagy!" Emlékeztettem magam arra, hogy már elmúltam öt éves, és nem is téptem meg a kiscsajt - a gyerekbarát kuglófot viszont el is pakoltam rögtön, csak a buli vége felé zsebeltem be a dícséretet a felnőttektől. A képen látható alakzat egy szülinapi szilikonos kuglófformának köszönhető, de akármilyen hagyományos kerek, vagy lukas sütőformában jó lesz. Mit jó, az egyik legfinomabb sütemény, amit valaha is volt szerencsém elkészíteni.

175 fokon 55-60 perc

Hozzávalók:

30 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
1/2 teáskanál só
2 csomag vaníliáscukor, vagy 2 teáskanál kivonat
30 dkg cukor
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
3 tojás
2 citrom reszelt héja
20 dkg olvasztott fehércsoki
3 dl író

A mázhoz:
2 citrom leve
10 dkg porcukor

A szokásos módon járunk el: elkeverjük a lisztet, a sütőport, a sót, és a cukor egyharmadát. Egy másik keverőtálban habosra keverjük a vajat a maradék cukorral és a tojásokkal, majd beledolgozzuk az olvasztott, egy kicsit visszahűtött fehércsokit és a citromhéjat. Végül a száraz hozzávalókat a vajas-tojásos keverékkel részletekben, az íróval összekeverjük. Még mielőtt csóválni kezdenéd a fejedet, hogy ne raccsoljak már, nem is lehet írót kapni, csak nagyon-nagy boltban, megnyugtatásul közlöm, hogy ha írót házilag nem is, de a tésztához szükséges folyékony-savas közeget könnyen és olcsón elő lehet állítani: két evőkanálnyi híján 3 deci tejhez 2 evőkanálnyi 10%-os ételecetet keversz, vársz 10 percet, és abrakadabra, nesze neked író. Randa lesz, meg büdös, mert az ecet kicsapja a tejet, tehát sütésen kívül emberi fogyasztásra alkalmatlan, de biztosítja a megfelelő hozzávalókat ahhoz, hogy a sütés közben a kellő kémiai folyamatok elinduljanak. Az ilyen módon nyert írót nagyon sok (elsősorban angol-amerikai) recepthez fel lehet használni, guglizgass kedvedre.
A kész tésztát kivajazott-kilisztezett formában 55-60 perc alatt süsd ki (bökd meg a biztonság kedvéért).
Ha elkészült, még mielőtt kiborítottad volna a formából, lyuggasd meg, és öntsd rá a kikevert máz harmadát. Várj pár percet, hogy beszívja a mázat, majd a kuglófot szabadítsd ki egy tálra és a maradék mázat csorgasd végig rajta. Hagyd, hogy teljesen kihűljön: belül tömör, mégis puha, a kérge savanykásan roppan. Nem bánom, ha nagyon jó gyerekekre sikerült szert tenned, adhatsz nekik (rókaikrek, Grétik előnyben), de azért tegyél félre magadnak is minimum két szeletet. 

Medvehagyma főzelék & mézes-mustáros csirkeszárny


A medvehagymára épített kémregényünk második fejezetének címe: Csirkeszárny és balítélet.

Hozzávalók a főzelékhez:

30 dkg medvehagyma nagyobb darabokra vágva
5 dkg vaj
5 dkg liszt
1 dl tej
10 dkg krémsajt
1-2 dl víz

A balítélet része a fejezetnek az volt, hogy első próbálkozásra leégettem a rántást. Úgyhogy a jótanács az az, hogy az nem úgy van, hogy a rántásra rádobod a zöldet, és akkor majd kitolja szépen magából a nedvességet, és elszöntyörög magában, mert iszonyatos szárazság van hónapok óta, egy csepp nedv nem sok, annyit sem izzadt ki magából a medvehagyma, le is égett alatta a rántás, anyáztam is eleget. Kis tépelődés után újra dobtam, nem hagytam magára, kevergettem alaposan, öntögettem alá vagy két deci vizet, összeturmixoltam, belekevertem a tejet és a krémsajtot, egyet rottyant, és kész.

Hozzávalók a csirkeszárnyhoz

1 kg csirkeszárny
2 ek mustár
2 ek méz
2 ek citromlé
2 ek olaj
5 dkg liszt
só, bors

A pác voltaképpen esetleges, mert teljesen mindegy, hogy mit kotyvasztasz össze (csípős csiliszósz, fokhagyma, barnacukor, szójaszósz kombó is nagyon jó tud lenni), a lényeg, hogy adj hozzá olajat, savas közeget, sót, meg ízadó dolgokat, a lehetőségek száma végtelen. A következő lényeges pont, hogy a csirkeszárny ugyebár három részből áll. A szárnyvéget, mivel vékonysága miatt hajlamos a megégésre, csirkeaprólék-levesnek fagyasztom le. A húsosabb két idomot kettévágom, így nem kell aggódni, hogy a csontok találkozásánál átsül-e, másrészt egyenletesen elfektethető így minden darab, ami a piruláshoz lényeges. Miután egy jó órát pácolódtak a csirkedarabok, papírtörlővel a nagyja pácot letörölgetem, egy nejlonzacskóba beleszórom a lisztet, utánadobom a húsokat, körbeszambázom a konyhát, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom a cuccot. Igyekezzünk úgy elhelyezni a húsokat, hogy ne érjenek egymáshoz. 30 perc sülés után minden darabot megfordítok, és a húsok nagyságától függően további 20-30 percig sütöm.

Medvehagymás-márványsajtos quiche


Az eredeti terv szerint húsvétra viszek a családi banzájra sütit. Az anyai kívánság az volt, hogy legyen valami kuglóf, a tetejére meg tojáscukor, de mivel mostanában különös örömöt érzek, miközben azt számolgatom, hogy lassan negyedszázada hányok fittyet a szülői intelmeknek, azt találtam ki, hogy mini cheesecake lesz citrommázzal, mert az egyrészt kinézetre kis magyarázkodással húsvétinak minősíthető, másrészt Malaszttal Teljes is felírta magát egy adagra. Kis kitérővel eljutottam a Skála-piacra, ahol éppen volt az olcsó krémsajtból (emlékeztetőül: dán krémsajt, jobb, mint a Philadelphia, ráadásul csak 1500 forint kilója). Eladólány nem sokat teketóriázott, és rábeszélt a másfél kilós egész doboz megvételére (nesze nekem up&cross selling). Így kezdett elágazni a terv megint: hogyan használjam fel azt a fél kiló krémsajtot, ami nem kell a sütibe. Lelki szemeim előtt égetett tészta puffancsok kezdtek kerekedni, megtöltve snidlinges-petrezselymes krémsajttal, de pont még mielőtt megindult volna a nyálelválasztás, bejelentkezett Malcsi, hogy édesanyja jóvoltából kis háztartásunk szert tesz némi medvehagymára. Amikor egy édesanya azt mondja, hogy "némi", azt természetesen úgy érti, hogy a Sivatagi Vihar hadművelet idejére teljes ellátást biztosító mennyiséggel lát el. Kezdődhetett hát a fejvakarás, hogy egy hét alatt hogyan használjunk fel háromnegyed kiló medvehagymát. Csak szólok, hogy az tetemes mennyiség: a piacon ötdekás csokrokért számítanak fel jó magyar forintokat, a receptek 1-2 csokornyi levélben számolnak.
Közepes tehetségű ponyvaíró a hét történéseire alapozva megírhatna egy kémtörténetet a Medvehagyma visszanéz címmel a héten készülő ételek alapján. Mivel quiche-sel kezdtem, az első fejezet címe: A francia kapcsolat.


200 fokon 50-60 perc

Pitealap a szokásos

A belevalók:
10 dkg medvehagyma félcentis csíkokra vágva
10 dkg krémsajt
10 dkg márványsajt
2 dl tejszín
2 dl tej
4 tojás
só, bors, szerecsendió

"S. sohasem értette igazán Párizst. A főhadiszálláson az eligazítás végén irígykedve súgtak össze a háta mögött a kollégák, felemlegetve saját élményeiket: a koravén tekintetű lányokat, a Szajna-partot, a mindenre kapható pincéreket, de S. egyre növekvő aggodalommal kezdte meg a küldetésre való felkészülést."
Jahogy a recept:
Miközben a sütőformába nyújtott tészta a hűtőben pihen egyet, keverjük össze a tejet, tejszínt, tojásokat, szobahőmérsékletű krémsajtot, és ízlés szerint fűszerezzük. A tésztára szórjuk rá a felvágott medvehagymát, morzsoljuk a tetejére a márványsajtot, majd öntsük fel a tojásos-tejszínes keverékkel. Süssük készre, jó húsz percnyi pihentetés után érdemes elkezdeni enni, de az az igazság, hogy hidegen a legjobb.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...