Epres-rebarbarás pite

Az eperidény kezdete nagy esemény. Az ember lánya naponta áll elő epres túrótortával, joghurttortával, turmixszal, sőt, odáig merészkedik, hogy egy-egy szemet csak úgy magába' tömjön magába. Mindeközben a rebarbara még csendesen somolyog, hogy na... majd...
És éppen abban a pillanatban, amikor már elkezdenénk betelni az eperrel, mikor már elérhető a két nagy konkurens, a cseresznye meg a meggy, rebarbaránk szerényen pironkodva megjelenik a piacon, és ha van egy kis sütnivalónk, párosítjuk őket. Kár is a szót vesztegetni arra, hogy így jó, meg úgy jó a kettő együtt, hogy a savanyúhoz az édes, mint kagyló két fele zárulni eggyé, de aki költői megfogalmazásra vágyik, olvassa el ezt a verset - szerintem Weöres Sándor ezt egy jó rebarbarás-epres pite után írta.

Nem légkeveréses sütőben, 200 fokon

Hozzávalók:

A multifunkciós édes pitealap duplája, azaz az alábbi mértékekkel:

350 g liszt
1 teáskanál só
30 g cukor
220 g vaj (érdemes egy 25 dekás kockát venni, a maradék 3 deka a töltelékbe kell majd)
60-120 ml jeges víz

A tésztát pihentetés után vedd ketté, az egyik fele lesz a pite alja, a másik fele a tésztarács a tetején, így jobb, ha nem pontosan felezed meg, nagyjából 60/40-es arányban gondolkozz.
22 centi átmérőjű piteformához a nagyobb tésztadarabból sodorj 30 centi átmérőjű kerek lapot, simítsd bele a formába, majd tedd be a hűtőbe.
A kisebbik tésztadarabból sodorj 26 centi átmérőjű kört, majd derelyevágóval (ha cakkos széleket akarsz, de egyébként késsel is tökéletes) vágd fel 2-2,5 centis csíkokra. A tésztacsíkokat tedd egy sütőpapírral borított tálcára, fedd le folpackkal, majd ezt is tedd be a hűtőbe.

A töltelék:

450 g eper
450 g rebarbara
150 g cukor
3 evőkanál (30 g) keményítő
1 tasak tortazselépor - opcionális, mindjárt mondom, hogy miért is
Ízlés szerint fahéj vagy szerecsendió és pár csepp citromlé
30 g (igen, harminc gramm) vaj
1-2 evőkanál tej

Kénytelen voltam kétszer is elkészíteni a pitét hamarjában, mert az első alkalommal minden, ami elromolhatott, az el is romlott - ennek ellenére olyan finom volt, hogy napokig álmodtam az ízével.
Amire leginkább oda kell figyelni, az a gyümölcs nedvességtartalma. Az első alkalommal nagyobb eperszemekkel dolgoztam, ezeket negyedeltem fel, ráadásul egyenesen az eperpucolás után kezdtem neki a darabolásnak - így sajnos túl sok levet eresztett  az eper, nem állt össze a töltelék a sütés/hűlés után, folyt az egész jobbra-balra, ráadásul a tészta is teljesen elázott.
Tehát a következőkre édemes odafigyelni:
Minél kisebb eperszemekkel dolgozzunk, így nem kell darabolni, tehát kevesebb leve lesz. Az epret a tisztítása után hagyjuk teljesen megszáradni. A tortazselé segít majd abban, hogy összefogja a tölteléket, az eredeti receptben nem szerepel ugyan, de nekem nagyon jó szolgálatot tett.
A cukrot keverjük össze a fahéjjal vagy szerecsendióval, a keményítővel és a tortazseléporral. Jó három evőkanálnyit terítsünk szét a piteformába terített tésztán - ez megelőzi, hogy a tészta szétázzon sülés közben.
A rebarbarát vágjuk fel egy-másfél centis kockákra. Nem szükséges különösebben meghámozni, az első pár darabot vágjuk le úgy a szárról, hogy le tudjuk vele húzni a fásabb részt: ne metsszük le teljesen a darabot, hanem a bevágás után inkább törjük, így egyben végig le tudjuk húzni a vastagabb szálakat.
A gyümölcsöket keverjük össze a cukros keverék maradékával, majd pakoljuk bele az egészet az kihűtött pitealapra.
A 3 deka vajból körömnyi darabokat csippentsünk le, és szórjuk meg vele a töltelék tetejét.
A félretett tésztacsíkokból ügyeskedjünk rácsot a pite tetejére - segítségül itt egy tanvideó.
A széleket egy kis tejjel tudjuk összeragasztani - érdemes jól megépíteni azokat a részeket, ahol a tésztarács csatlakozik az alaphoz, mert itt fog kisülni-kifolyni a gyümölcslé.
A tésztarácsot enyhén kenjük át egy tejbe mártott ecsettel, majd az egészet tegyük vissza a hűtőbe jó tíz percre.
Melegítsük elő a sütőt úgy, hogy elhelyezünk benne egy alufóliával letakart lapos sütőtálcát. Erre is azért lesz szükség, hogy a forró sütőtálca meggyorsítsa a tésztaalap sülését, így megelőzhetjük, hogy a tészta átázzon. Ráadásul minden igyekezetünk ellenére ki fog folyni a töltelék leve sülés közben, és jóval egyszerűbb egy darab csatakos alufóliát kihajítani a szemétbe, mint a sütőtálcát, neadjisten a sütő alját kaparászva tisztítani.
A pitét a sütő alsó harmadába helyezzük (legalsó rácsállás), és 45 perc alatt süssük készre.
30-35 percnél érdemes ránézni: ha azt látjuk, hogy a pite széle már nagyon sül, takarjuk körbe alufóliával.
Sütés után hagyjuk teljesen kihűlni - ez egy nagy lelkierőt igénylő lépés lesz, mert a pite illatához képest a szirének éneke kutyalacafaca.
Vaníliafagyival, vagy csak úgy magában ellenállhatatlan, tökéletes befejezése egy csendes vasárnapnak. Érdekes kultúr-antropológiai kísérletet végezhetünk, ha megpróbálunk egy félbehagyott piteszeletet húsz centis távolságnál messzebb helyezni családtagjainktól. A méltatlankodás elemi erővel tör ki. Érdemes felvenni a kiadott hangot és felhasználni a "Csubakka beüti a nagylábujját a szekrény sarkába" című filmünkhöz szinkronnak.