Csokoládés-körtés pite

Mivel szegény kis ámítógépem zörögni, meg lassulni kezdett, hálni járt belé a lélek, hosszas vívódás után úgy döntöttem, hogy megkockáztatom az újratelepítést. Az előző alkalommal ez egy félnapos tortúra volt, mert elnémult szegénykém, és csak hosszas keresés után sikerült rájönnöm a megoldásra a gugli, és valami Oleg nevű jóakaró segítségével, aki pont olyan kitekert módon írta le a probléma megoldását, mint amilyen kitekert módon én megfogalmaztam a kérdést. Lélekben tehát felkészültem az újratelepítéssel járó lelki terhekre, és azt találtam ki, hogy közben sütök is valamit, mert ha a végül felrobbantom a gépemet (ez sajnos az én technikai felkészültségemet ismerve teljesen reális elképzelés), legalább vígasztalásul lesz finomság. Nagy öröm és büszkeség töltött el, amikor éppen egyszerre indult el a felújított ámítógép (csilingelt is, tehát van hang!) és készült el a sütemény.

Légkeveréses 175 fokon 40-45 perc, 22-24 centi átmérőjű piteformában

Hozzávalók:

4 darab keményebb körte
1 liter víz
20 dkg cukor
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat
(pár csepp citromlét is tettem a vízbe, hogy szép fehérek maradjanak a körték)

A tészta:
12 dkg hideg vaj
18 dkg liszt
10 dkg cukor
1 hideg tojás felverve
(ha nagyon száraz lenne a tészta, egy-két csepp jeges vízzel javíthatunk rajta)

20 dkg jó minőségű csokoládé
2 dl habtejszín
5 dkg cukor
1 egész tojás  + egy tojássárgája
1 csomag vaníliáscukor, vagy 1 teáskanál kivonat (el is maradhat - én legalábbis elfelejtettem)

A körtéket meghámozzuk, elfelezzük, kivágjuk a magházat, majd az enyhén forrásban lévő vízben 10-15 perc alatt megpároljuk. Hogy elmerüljenek a körték, egy darab sütőpapírral tudjuk őket lenyomni.

Miközben a körték hűlnek, elkészítjük a pitetésztát a szokásos módon. Én mostanra már arra a következtetésre jutottam, hogy a tészta összeállítását követően rögtön kinyújtom, és kibélelem a formát - jobban kezelhető így, kevésbé törik, szebben formázható. A kibélelt formát aztán minimum félórára a hűtő legfelső polcára teszem.

A krémhez felforrósítom a tejszínt a cukorral, és amikor már éppen elkezdett forrni, ráöntöm az összetört csokira. Pár percig állni hagyom, majd ráérős mozdulatokkal (mert a ganache összeállását, kifényesedését nézni, érezni nagyon szeretem) egyneművé kavarom a krémet. Hagyom langyosra hűlni, majd raccsolva temperálom a felvert tojással és tojássárgájával: 2-3 evőkanálnyit a tojáshoz adok, összekeverem, majd ezt öntöm vissza a maradék ganache-hoz.

A körtéket vékonyra felvágom (vékony pengéjű kést 60 fokban tartva, azaz szinte csak a hegyével vágva nem fognak elmozdulni egymástól a szeletek), majd nagy körültekintéssel (mert béna vagyok az ilyesmihez) elhelyezem őket a kihűlt tésztán. Tenyérrel a szélesebb végétől indulva kicsit szétnyomom a szeleteket, hogy szépen egymásra feküdjenek.

A csokikrémet szétöntöm a körték körül, hogy azért látsszon, hogy mit is eszünk, majd előmelegített sütőben addig hagyom, míg a sütemény széle aranybarnára nem sült.
A kelletlenül kivárt hűlési idő lejárta után megszórom porcukorral (akár), majd a körtéket egy kis barack-, vagy narancslekvárral megkenem, hogy szép fényt kapjanak.
Gyakrabban kellene számítógépen ügyködnöm, mert ez a süti már megint nagyon jó lett.

Ápdét: nekem nagyon elnyomta a csoki íze a körtéét, így legközelebb azt hiszem, fele tejcsokival csinálom, meg a körte főzővizébe egy narancs héját beledobom, hogy kiegyenlítettebbek legyenek az ízek. Másrészről meg a tojás miatt ez a tészta azért hamarabb is sül ám, úgyhogy 40 perc bőven elég neki.