Dehogy svéd! De hasonlít az ikeáshoz, nem is túl macerás az elkészítése, meg aztán alkalmat ad néhány alaplépés elsajátításához: hogyan készítsünk mártásalapot, hogyan süssünk húsgombócot sütőben, és miért is érdemes fejben tartani, hogy milyen fűszerkészlettel rendelkezünk. Az egy dolog, hogy nagyjából tudod, hogy van-e otthon só, bors, pirospaprika, köménymag, de aztán megtetszik egy recept, amiben van valami ritkábban használt ízesítő, és hipp-hopp azon kapod magad, hogy nem tudsz mit kezdeni a négy, alig használt/felbontatlan csomag római köménnyel, koriandermaggal, borsikafűvel. Én a szegfűborssal jártam most így, morfondíroztam is eleget, hogy ez meg miféle hóbort (ezt a szót öcsém szponzorálta), mi köze van a szegfűborsnak a húsgombóchoz, de aztán persze, hogy ez a fűszer biztosította azt a sajátos ikeás ízt: elég volt egy falat, és lélekben egyből a ceruzával rohangáló, üvöltő kiskorúval tarkított tömeg közepén találtam magam, ahol minden magánhangzó minimum két ponttal, vagy karikával van ellátva, és hiába készülsz pontos listával, mire eljutsz a konyhafelszerelésekhez, a gát átszakad, aztán hetekig törheted a fejed, hogy mihez kezdesz négy zöld bögrével, két piros pitéstállal, és nyolcszáz fehér mécsessel.
220 fokos sütőben 20-25 perc
Hozzávalók (2 személyre):
40 dkg darált marha-, és sertéshús keveréke (tüchtig csomagolásban lehet ilyet kapni pont)
2 evőkanál zsemlemorzsa
1-2 evőkanál tej
egy kisebb fej hagyma
2 dkg vaj (a mártáshoz szükséges vajjal együtt lesz pont 5 dkg)
1 tojás
só, bors
1 csipet szegfűbors
1 csipet szerecsendió
Az apróra felvágott hagymát pirítsd meg a vajon, majd helyezd át egy keverőtálba. Egye kutya alapon akár nyersen is hozzáadhatod a hagymát, akkor viszont már érdemes lereszelni, akkor viszont már macerafaktor szempontjából megint ugyanott vagy. Add hozzá a zsemlemorzsát, a tejet, a tojást, a fűszereket, és néhány keveréssel készíts egynemű katyvaszt. Borítsd hozzá a darált húst, keverd el, majd folpackkal takarva tedd be egy órácskára a hűtőbe: egyrészt az ízek jobban összeérnek, másrészt a nedvesség egyenletesebben járja át így a szárazanyagokat. Vékonyan megolajozott alufóliával takart tepsibe nedves kézzel szaggass ikeás húsgombócnyi adagokat, majd előmelegített sütőben süsd ki. Jómagam félidőben megforgattam a gombóckákat, de nem muszáj.
A mártáshoz:
3 dkg vaj
1-1,5 evőkanál liszt
4-5 dl marhahús-alaplé (jobb meggyőződésem ellenére kockából ugyan, de azért fontos, hogy hideg legyen!)
1 dl tejszín (nem akartam felbontani erre egy dobozt, így hűtő alján árválkodó két evőkanálnyi tejszínes krémsajttal játszottam: nem bántam meg)
egy csipet cukor
só, bors
löttyintésnyi Worcester-szósz (aki vorcseszternek mondja, azt vágd kupán)
A felforrósított vajra szórd a lisztet, majd pirítsd 2-3 percig, az se baj, ha egészen zsömleszínűre sikerül. Előbb egy félpohárnyi alaplével öntsd fel, azt keverd el (érdemes habverővel elvégezni ezt a mutatványt), majd a maradék levet két adagban add még hozzá. Azért fontos, hogy hideg legyen a hozzáadott folyadék, mert ezzel akadályozhatod meg a csomók kialakulását, no meg azzal, hogy nem egyben döntötted a pirított liszthez az egészet. Ha ezelőtt még életedben nem csináltál volna rántást, akkor most kezdheted el a válladat veregetni, hogy lám-lám, hát ezen is túl vagyunk. Löttyintsd hozzá a tejszínt, szöntyörögtesd közepes lángon pár percig, hogy egyrészt sűrűsödjön, másrészt kimúljon a liszt íze, meg aztán fűszerezni is el kell kezdened előbb-utóbb.
Keverd hozzá a kisült húsgombócokat, vagy ne - ahogy tetszik, tálald főtt krumplival, krumplipürével, na és persze valami savanykás lekvárral: a vörösáfonya az autentikus, a hecsedli a könnyebben beszerezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése