2018. január 20., szombat

Nagymama-féle márványos tetejű


Karácsonykor az van nálunk szokásban, hogy van egy kiscsaládos karácsony, amin közvetlen hozzátartozók vesznek részt, meg a nagycsaládos, ahol az apai ág gyűlik össze. Hogy ne kényszerüljön senki újabb hitelt felvenni - mert nagy a család, legutóbb kevesen voltunk, tizenheten! - húzással oldjuk meg az ajándékozási kérdést: aki jön, az feliratkozik öcsémnél, aki valami szupertitkos algoritmus segítségével összepárosítja a neveket.
A szabály csak annyi, hogy lehetőleg saját magad készítsd az ajándékot és/vagy vicces legyen - így történhetett meg például, hogy apámtól nagynéném vasalást kapott ajándékba, Szemike nem is volt rest, a buli kellős közepén felállította a vasalódeszkát, apám meg kivasalt három szekérderéknyi ruhát (és még csak nem is morgott!). A kreatívabb családtagok rajzot, dalt, verset ajándékoznak, az orvos unokatesótól MRI-kupont kapott a szerencsés tavaly, a magamfajta meg bonbont csinál, vagy karamellkrémet.
Egyik karácsonykor Panka unokahúgomtól kaptam gyönyörű ajándékot: százéves textildarabbal fedett be egy mappát, és abba gyönyörű kézírásával nagyanyám recepteskönyvéből másolt ki süteményrecepteket. Most végre megérett rá az idő, hogy megcsináljam ezeket (is).

Az teszi ezt a kezdeményezést igazi kalanddá, hogy a nagymama-féle receptekre jellemzően csak a hozzávalók szerepelnek a lapon, az elkészítésre vonatkozó instrukciók pedig inkább bosszantóak, mint hasznosak: "a tésztát összeállítjuk", "ízlés szerint", "készre sütjük" - de hogy mennyit, milyen technikával, hány fokon, meddig, azt a nagyszülői logika szerint igazán tudhatná mindenki!

Következzék tehát az első kísérlet receptje - maradtak kérdések (összesen 20 szó utalt az elkészítés módjáról, kicsit olyan volt, mint egy kirakóst úgy kirakni, hogy nem látod a képet) de így is nagyon finom lett!

Mézes piskóta
180 fokon (légkeveréses 175) 20-25 perc

Hozzávalók: 

6 tojás sárgája és fehérje különválasztva: könnyebb ezt akkor megtenni, amikor a tojás még hideg, viszont miután a szétválasztást elvégezted, várj, amíg szobahőmérsékletre nem melegszik, így a tojáshab tartósabb lesz, és a sárgájával is könnyebb a dolgod)
25 dkg kristálycukor
3 ek méz (a kézzel írott receptek átkaként hozzám már úgy került, mint "3 ek víz", de a Mézes piskóta meghatározás segített helyrerakni)
1 csipet só, borkősav, vagy pár csepp citromlé (jól sejted, tojáshabot verünk)

15 dkg liszt
10 dkg darált dió
1 csomag sütőpor (12 g)
1 nagy csipet só

A száraz hozzávalókat (liszt, darált dió, sütőpor, só) elkeverjük, félretesszük. 

A tojássárgákat a cukorral és a mézzel addig keverjük, míg halványsárgára nem vált a színe, és a két ujjunk között egy cseppet elmorzsolva már nem érezzük a cukorkristályokat.
A tojásfehérjét a csipet sóval, borkősavval vagy pár csepp citromhéjjal kemény habbá verjük. Ha kételkednél a képességeidben, nyugodtan verj hozzá 1-2 evőkanál cukrot, hogy az is segítsen a hab stabilizálásában.

A felvert tojáshabhoz 2, maximum 3 adagban felváltva hozzáforgatjuk (nem kever, lapoz!) a tojássárgájás-mézes, illetve a száraz hozzávalós keveréket.

40*34 cm-s nagytepsiben (a sütődhöz kapott mélyebb fajta) tűpróbáig sütjük. A hozzáadott méz és dió miatt sötétebb lesz, mint egy piskóta, ne ijedj meg: legalább húsz percig süsd az első tűpróbáig, addig ne nyisd ki a sütő ajtaját.
Miután elkészült, teljesen hűtsd ki.

Vaníliás főzött krém

Hozzávalók:

25 dkg szobahőmérsékletű vaj (a recept ugyan margarint ír, de ne már...)
20 dkg porcukor
2 csomag vaníliáscukor (vagy még inkább 2 tk kivonat)
5 dl tej (az sem baj, ha teljes, az sem baj, ha sovány)
5 dkg (evőkanál) liszt

A tejjel és a liszttel sűrű krémet főzünk: a tejben keverd el a lisztet, és addig főzd, amíg az első forrásbuborékok meg nem jelennek (a mélyről jövő blubb-placcs). Hogy elkerüld a csomókat, nyugodtan kavarj a liszthez egy evőkanál cukrot: a kristályok segítenek szétütni az egymáshoz tapadt lisztszemcséket. Ha ez sem segít, az elkészült krémet nyugodtan támadd meg egy botmixerrel.
Ha a krém elkészült, úgy folpakkozd le, hogy az hozzáférjen a krémhez, majd hűtsd ki teljesen. Nagyon fontos, hogy teljesen kihűtsd, mert a cukorral kikevert vajhoz fogod hozzákeverni, és ha még meleg, a megolvadt vajdarabkáktól "kipelyhesedik" a krém. Mivel a végén csokimázzal borítjuk be az egészet, ez nem lenne akkora tragédia, de legyen benned annyi büszkeség, hogy akkor is a tökéletesre törekedsz, amikor nincs különösebb látszatja.

A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral és a vaníliával addig kavarjuk, míg a cukorszemcséket már alig érezzük két ujjunk között. Az esetlegesen még el nem olvadt cukorkristályokkal majd elbánik a tejes-lisztes krém, amit 2-3 részletben adunk a vajas keverékhez, és homogén állagúvá dolgozzuk.

Csokimáz

Hozzávalók:

10 dkg kristálycukor
3 dkg kakaópor (ne a zsírszegényt, ha egy mód van rá)
3 ek víz
5 dkg vaj

Kis lábasban folytonos keverés közben addig melegítjük, míg a vaj és a cukor elolvad.
Megjegyezném, hogy ez a recept gyönyörű, sűrű, fényes csokimázt ad, érdemes már süteményeknél is felhasználni.

Összeállítás:
A főzött krémet a kihűlt mézes piskótán egyenletesen szétosztjuk.
A csokimáz a fenti mennyiségekkel elég ahhoz, hogy a krémet teljesen elfedje, de ha márványosságra vágysz, egy evőkanál segítségével balerina-mozdulatokkal hintsd szét a süti tetején, esetleg egy fogpiszkálóval vagy késsel erősíthetsz a mintán.

Tapasztalatok:
Nagyon finom!
Nagy adag, akár 70-75 darabot is kihozhatsz belőle (attól függően, hogy a levágott süteményszéleket hadizsákmánynak tekinted-e)
A krémet akár 2 nappal előre elkészítheted: felhasználásig hűtőben tárold, majd szobahőmérsékleten kezdj el vele dolgozni. Nem árt, ha átkevered, hogy könnyíts rajta egy kicsit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...