2012. február 28., kedd

Angolos puding


Kinéztem az ablakon ma reggel, és esik a hó. Erről nem volt szó. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az elvárással, miszerint december 24-ikéig vénasszonyok nyara, majd egy hétig tartó hóesés, ami szilveszter napján egyrészt eláll, másrészt elolvad, január elsejétől pedig szikrázó napsütés az ideális téli időjárás. Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy még nincsen vége az idei télnek, és folytatom a mélyhűtő kiürítését.
A tavalyi karácsony a húzás jegyében telt - már annyian vagyunk, hogy a mindenki mindenkit ajándékoz csődbe vitte volna a családot, meg aztán a készülődéssel járó feladatokat is érdemes volt szétosztani. Bevállaltam a süteménykészítést, ami egyrészt jó móka volt, másrészt viszont sokat tanultam belőle:
  1. Nincs az a Non Plus Ultra mennyiség, ami el ne fogyna két perc alatt
  2. Ne bízzam másra a kókuszos kocka bevonását, mert az illető (a taktikusan lábujját eltörő, térdig gipszelt öcsém, aki ezzel a húzással kivonta magát a munkálatokból) nem fogja követni az instrukciókat, a kókuszos villát használja a csokimázas lépéshez is, aminek következtében két perc alatt tele lett a máz a reszelékkel, és abba kellett hagyni az egészet.
Így maradt egy nagy tepsi mézes piskóta, amire már nem jutott máz. Szépen felkockáztam a kisült tésztát, három adagban lefagyasztottam, és most eljött az idő, hogy legalább a felét felhasználjam valami másra. Minden nemzet konyhájában akad legalább egy maradék kisült piskóta felhasználására kitalált recept (ilyen a tiramisu az olaszoknál, a Runebergin torttu a finneknél, vagy nálunk a máglyarakás), de úgy döntöttem, ma inkább angolos pudingot készítek.
Az angol puding (pudding) nagyon sok mindent jelenthet, esetünkben tojásos-tejes keverékkel leöntött, szárított gyümölccsel megszórt, újrasütött édességet. Elhatároztam, hogy minden maradékot felhasználok, ami nem osztályidegen: maroknyi mazsolát, gyümölcsöstál alján árválkodó ráncos almát, meg ami még akad.

Légkeveréses 175 fokon 45-50 perc

Hozzávalók:
500 g szikkadt, felkockázott piskótatészta, vagy kenyér, kalács, bármi
10 dkg vaj
5-10 dkg cukor
3 tojás
2 dl tejszín
3 dl tej (ha nincs tejszín, 5 dl tejből is jó)
1-2 alma
5 dkg barna nádcukor (az a nagyon sötét, ragacsos fajta - ne nézz csúnyán, ez is maradék volt)
1-2 marék mazsola
2-3 dkg kandírozott narancshéj (vagy narancs, citrom reszelt héja, ami van)
1 cs vaníliáscukor, vagy teáskanálnyi kivonat
1 csipet fahéj, és/vagy gyömbérpor, szerecsendió, szegfűbors, szegfűszeg - ízlés szerint
1 lötyet diólikőr (vagy rum, Bailey's, vagy semmi)

A sütőt melegítsük elő. A sütőtálat (esetemben 24 cm átmérőjű, kerek) kivajazzuk, és beleszórjuk a piskótakockákat. Megszórjuk a mazsolával, citromhéjjal, kandírozott narancshéjjal. Tehetünk hozzá aprított diót, mogyorót, mandulát, amihez csak kedvünk van. Kedvem lett volna, dióm is lett volna, csak már megint elfelejtettem, hogy hova raktam el a diótöréshez használatos kalapácsot.
A vajat felforrósítjuk, hozzáadjuk a barnacukrot, majd folyamatos keverés közben felforraljuk. Hozzáadjuk a felkockázott almát, jól körbepirítjuk (raccsolva: karamellizáljuk), majd kiöntjük egy tányérba, hogy hűljön egy kicsit. Vállalkozó kedvűek ennél a lépésnél adhatják hozzá az alkoholt, és kipróbálhatják a flambírozást is. Még vállalkozóbb kedvűek csak forgassák a nyers almát a nyers barnacukorba, és adják a piskótához. Extrém sportokat kedvelők adják a felkockázott almát a piskótához, és az egészet szórják meg a barnacukorral.
A tojásokat a kristálycukorral alaposan felhabosítjuk, hozzáadjuk a tejszínt, a tejet, a vaníliát, a diólikőrt és a fűszer(eke)t. Anarchisták keverjék össze a tejet, tejszínt, cukrot és tojást. A keveréket öntsük a piskótára, 45 percre toljuk be a sütőbe. Akkor van kész, amikor a folyadék már nem szivárog fel, ha enyhén megnyomjuk a sütemény tetejét. Vagy alkalmazzunk tűpróbát. Vagy próbáljunk ki extrém sportokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...