2012. április 6., péntek

Medvehagymás palacsinta


Örömmel jelentem, hogy már csak egy adag maradt miután végigettük a Medvehagyma visszanéz című epik(ure)us kémregényünk harmadik fejezetét. Őszinte vallomással tartozom: így a finisben már kezdem megkedvelni a medvehagymát. Négy napja még fogalmam sem volt, hogy miért ácsorog hosszú, tömött sorokban a sok gasztroblogger a piacon, de ahogy haladunk az egyszerűbb receptek felé, egyre jobban élvezem a kísérletezgetést. A mai nap éppen megfelelő volt arra, hogy palacsintaformát öltsön az ebéd - itt ragadnám meg az alkalmat, még mielőtt megszólalna benned a háztartási Petőfi, hogy nem addig van az! az ott a képen nem is palacsinta, hanem abcúg amerikai tojáslepény! emlékeztetnélek, hogy Petőfi is Petrovicsként látta meg a napvilágot. Ha valami van a magyar konyhában, amiért érdemes megismertetni a világgal, az az, hogy a magyar konyha befogadó konyha - pogácsa, gulyásleves, rántotthús nélkül nem is tudnánk beszélni róla. Éppen az itt a nagyszerűség, hogy békésen megfér egymás mellett a török, a szerb, az osztrák, meg ki tudja még hányféle hatás. És különben is: abcúg, aki mondja!

Hozzávalók (4-6 darabhoz)

10 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál só
2 tojás
1 dl tej
2 csokor medvehagyma
olaj (a pároláshoz, meg a sütéshez)

Kevés olajon egy kicsit megfonnyasztjuk a vékony csíkokra vágott megvehagymát. Miközben hűl, megkeverjük a palacsintatésztét: szárazak egybe, nedvesek egybe, minden egybe. Sütés közben arra érdemes figyelni, hogy akkor kell elkezdeni gondolkozni a fordításon, amikor megjelennek a palacsinta sületlen tetején kisebb buborékok. Ez annak a jele, hogy átmelegedett a tészta teteje is annyira, hogy elkezdjen dolgozni a sütőpor. Nagyjából 2 + 1 perc a teljes sütési idő.
Önmagában is nagyon jó, tejföllel, sajttal, mindenféle szöttyökkel bővíthető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...